Kik vagyunk? Hamarosan…
.
.
László Gyula
.
KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT!
.
.
Miért?
Miért szükséges, hogy az egyébként elérhető könyv, Makkay János: A magyarság keltezése (1994) előszavát megismételjük?
Azért, mert a fősodratú történészek mintha „fátylat borítanának” László Gyula munkásságára – noha intézményt is neveztek el róla.
Ám László Gyula művének folytatója, Makkay János még kevesebb figyelmet kap. Pedig köteteivel, tanulmányaival, felvetéseivel új utakat nyitott a magyarság előtörténetének (= őstörténetének) pontosításában.
Tisztelt Történészek!
Érdemes Makkay János írásait, fordításait forgatni. Az örökléstani (genetikai) kutatások kétségkívül hasznosak – de nem fognak minden kérdésre válaszolni. Azt, hogy az emberek honnan származnak, ide vagy oda mentek, ki lehet mutatni. De az egykor éltek beszélt nyelvét – írásos források híján – bizony csak áttételesen lehet feltételezni, pontosan nem lehet megállapítani.
Mindenesetre a magyar őstörténeti tételeket jogunkban áll felülvizsgálni, őstörténetünket – részben – újra kell írni. Nem kívánunk hamis, fölnagyított történelmet, elég ősi és dicső az, ami megtörtént velünk. Viszont a történetírás nyilvánvaló zökkenőit, kisiklásait még akkor is szóvá kell tennünk, és meg kell tőlük szabadulnunk, ha ez némely ,,iskolának”, tanszéknek, kutatónak nincsen ínyére.
Mészáros András ny. történelemtanár
.
.
László Gyula
KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT!
Előszó. Makkay János: A magyarság keltezése. 2., átdolgozott és bővített kiadás
A kötet szerkesztője: Madaras László. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 48. Szolnok, 1994
.
Köszöntöm az olvasót, és kívánok neki annyi örömet és tanulságot ebben a kitűnő könyvben, amennyit magam éreztem a szöveg olvastakor. Megkísérlem okát adni ennek az őszinte örömnek. Amikor a könyv szövegét elolvastam, azt telefonáltam a szerzőnek:
Kedves Barátom, őszintén mondom, hogy életemben ilyen együttérző örömmel még nem olvastam tudományos szöveget. Nos, hát mi ennek az oka?
[,,…tiszta magyar nyelven…”]
Kezdjük a legegyszerűbbel, a nyelvvel! Közérthető, tiszta magyar nyelven ír, ahol csak lehetett, kerülte a „szakzsargont”, így szövegét bárki, aki figyelemmel olvassa, megértheti. Ám a közérthetőség nem tette unalmassá az írást, mert párosult természetes észjárásunkkal. Talán kissé a kérdés-felelet kátéira emlékeztet. Talán kissé a kérdés-felelet kátéira emlékeztet. Világosan felvetett kérdések, jól megfogalmazott kételyek, jól átgondolt feleleteken keresztül lüktet a magyar értekező próza nemes hagyománya. Megfogalmaz egy tételt, de azon nyomban hozzáteszi a kétkedést is. Felelteiben teret hagy annak az alapelvnek, hogy „a múlt nem azonos azzal, ami megmaradt belőle”. Ezzel a magatartással mintegy munkatársává avatja az olvasót.
[,,…előítéletek nélkül…”]
Nos, ennyi a nyelvről, most pedig vessünk számot tudományos alapmagatartásával. Szinte alapigéjévé lehetne a régi biblikus bölcsesség: „mindeneket megpróbáljatok, s a mi jó, azt megtartsátok”! Nem esik az unalomig ismételt „igazságok” bűvöletébe. Ez pedig nagy elszánást és tisztánlátást követel. Ugyanis a századunk első felében egy kiváló magyar kutatógárda elemezte forrásainkat, és megalkotott egy magyar őstörténetet, amelyben nagyjából minden adat egybevág, és magyarázatuk bizonyítottnak tűnik. Tekintélyük mindmáig szilárd, ám egyre gyülekeznek más magyarázati lehetőségek is! Makkay János előítéletek nélkül nézi e forrásokat, amelyek nem mindenben egyeznek nemes elődeivel. Ez a kutatói szabadság lenyűgöző!
[,,…közelítik a … »Kettős honfoglalás» tételét.”]
Eközben számomra örvendetes módon olyan eredményekre jut, amelyek megegyeznek, vagy közelítik a magam által kidolgozott, de történészeink által mindmáig mellőzött „Kettős honfoglalás” tételét. Az örömet elsősorban nem az kelti bennem, hogy megerősíti feltevésemet, hanem az, hogy egy elfogulatlan kutató más meggondolások alapján ugyanarra az eredményre jut, mint jómagam.
[,,…csupán a tényeket…”]
Makkay János hallatlan fegyelemmel vizsgál meg minden tételt, amire rábukkant, a tekintélyi érvekkel nem bíbelődik, csupán a tényeket nézi, könyve ezért példamutató jellegű. Ő, aki ősrégészként jutott el a finnugor elmélet felülvizsgálatáig és a magyar honfoglalás történeti adatainak újraértékeléséig, példája lett az elfogulatlan kutatómunkának, s mint ilyen, egyik megalapozója a jövendő magyar kutatásnak.
.
Budapest, 1993. március 14.
.
Szerkesztette, közzéteszi: Szkíta-Ujgur
.
.
László Gyula köszöntőjének forrása
.
Makkay János: A magyarság keltezése. 2., átdolgozott és bővített kiadás. A kötet szerkesztője: Madaras László. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 48. Szolnok, 1994
Ez az előszó már megjelent a mű első kiadásában (Makkay János: A magyarság keltezése. A szerző kiadása. Budapest, 1993), s a két köszöntő betű szerint megegyezik. Viszont Makkay János – érthetően – a 2. kiadást tartja fontos, teljes műnek.
.
Javasolt ugrócímek, összesen 11
.
MAKKAY JÁNOS, a vala.hu rovata: http://vala.hu/makkay-janos
Makkay János: Attila kardja, Ápád kardja. Irániak, szarmaták, alánok, jászok: http://vala.hu/makkay-janos/makkay-janos-attila-kardja-arpad-kardja-iraniak-szarmatak-alanok-jaszok-csongrad-megyei-muzeumok-igazgatosaga-szeged-1995
Makkay János: A magyarság keltezése. 2., átdolgozott és bővített kiadás: http://vala.hu/makkay-janos/makkay-janos-a-magyarsag-keltezese-az-alapmu-elerheto-a-vilaghalon
Makkay János: Indul a magyar Attila földjére. 2., átdolgozott és bővített kiadás: http://vala.hu/makkay-janos/makkay-janos-indul-a-magyar-attila-foldjere-2-atdolgozott-es-bovitett-kiadas-a-szerzo-kiadasa-budapest-2009
.
.
Esküdt mondja:
„Ugyanis a századunk első felében egy kiváló magyar kutatógárda elemezte forrásainkat, és megalkotott egy magyar őstörténetet, amelyben nagyjából minden adat egybevág, és magyarázatuk bizonyítottnak tűnik.”
Kár a valóságot szépíteni. Ha valaki alaposabban tájékozódik, igen hamar rájön, hogy a magyar nyelv- és őstörténet elfogult tudósok hiedelme a tudományos igazság mezébe öltöztetve. Tételezzük fel, jeles tudósaink csak elbizakodottak, és nem egy gondosan mérlegelt szándék vezérli őket. Őszinteségük végső próbája az lehetne, ha nem törekednének kizárólagosságra, nem erőltetnék mindnyájunkra nézeteiket kötelező véleményként.
„Makkay János előítéletek nélkül nézi e forrásokat, amelyek nem mindenben egyeznek nemes elődeivel. Ez a kutatói szabadság lenyűgöző!”
Ha valaki független véleményt fogalmaz meg, kiközösítik, eredményeit nem veszik figyelembe. Szerelmes országunkban ez a kutatói szabadság ára.
Magam nem vagyok sem teljesen elfogulatlan, sem a szó hagyományos értelmében kutató. Csak egy kíváncsi legény. Vélekedésem szerint nem volt kettős honfoglalás, legalábbis úgy, ahogyan a többség gondolja. A magyarnak nevezett nyelvet azonban nem csak a magyarnak nevezett népesség beszélte. Ha jeleseink csupán erejük töredékét fordították volna a ránk maradt szkíta szavak visszafejtésére, a nyelvészet ma haladó szerepet játszana.
Ezzel szemben ma ott tartunk, hogy a finnugor eszme a mértéke mindennek. Bármely vizsgálódás, mely megpróbálna túljutni Hunfalvyn és Budenzen, megkísérelne olyan leírást találni, mely jobban, kevesebb ellentmondással magyarázná nyelvünk rokonságát, illetve vázolná fel őstörténetünket, veszélyt jelent a jó részben kinyilatkoztatáson alapuló finnugor nyelvészetre és az azt kiszolgáló magyar történettudományra. Mindenekelőtt, azonban érdemektől megőszült írástudóink egyeduralmára, tekintélyére és kényelmes állására.
© 2015-2024 – vala.hu - A honlapot készítette: Pixelhuszár