Kik vagyunk? Hamarosan…
.
.
TARTALOM
– A mari és a magyar népzene: őstörténeti nyersanyag
– Lilija, illetve Sztaniszlav számai: ősi zene mai köntösben
– Mit mondanak a kutatók?
– Három gyönyörű hegyi-mari népdalra esett a választás
– A mari hangok jelölése, hozzávetőleges kiejtés
1. Кум марий калык муро – Három mari népdal
– I. Izi soljȧnȧ – Mari népdal. I. Van nekünk szép öcsénk – Weöres Sándor műfordítása IV/124.
– II. Üdürzsü këlëszä – Mari népdal. II. Fut a nyúl, fut a nyúl – Devecseri Gábor műfordítása IV/126.
– III. Vüty-vüty vüljdürcȧn! – Mari népdal. III. Fürj szól, pitypalatty! – Raics István műfordítása IV/146.
2. A három népdal kissé eltérő kiejtésjelöléssel
– A mari (cseremisz) népdalok forrásai
– Egyéb szakirodalmi tételek a teljesség igénye nélkül
.
Különvélemény: türk, illetve török – összefoglaló, illetve egyedi nyelvnév, népnév!
Itt jegyezzük meg, hogy a ,,türk” szót használjuk az altaji nyelvcsalád törökségi ágára. ,,Török” szavunkat a törökországi török népre és nyelvre tartjuk fönn. Egyszerűen nem értjük és félrevezetőnek tartjuk a nyelvészek, néprajzkutatók és más tudósok, szakírók szóhasználatát: Ugyanis a pontatlan szóhasználathoz való makacs (!) ragaszkodásukkal (!) mintegy összemossák a ,,türk” (= törökségi) és török (törökországi török) fogalmát – folyamatos zavart okozva a tudományos és ismeretterjesztő szakírás terén!
Mészáros András nyugalmazott tanár
.
A mari és a magyar népzene: őstörténeti nyersanyag
Miért annyira fontos a rokonnyelvű mari nép népzenéje? Az ötfokúság benne van a természettanban, a zenei hangtanban (felhangok), a madarak jelzőénekeiben, emberi világunkban meg ősi zenei maradvány a világ számos pontján. Viszont az ötödváltás (kvintváltás) elsősorban a Volga-könyök sajátja, onnan hoztuk vagy kaptuk.
Kodály Zoltán és más magyar kutatók már a múlt század első felében megismerhették a mari népdalokat. S rögtön föltűntek a különböző alaphangú ötfokú (fá és ti nélküli) mari hangsorok (l sz m r d l, stb.) és az ötödváltó (kvintváltó) mari dallamok, melyek olykor hangról hangra azonosak a magyarokkal.
.
Lilija, illetve Sztaniszlav számai: ősi zene mai köntösben
A ötfokúság (l sz m r d l, stb.) annyira átjárja a mari zenei műveltséget, hogy a szórakoztató daraboknak is gyakorta ez a zengő alapja. Érdekes-gyönyörű, átlagos füllel is érzékelhető példa erre a neves Lilija Bogoljubova (született Petuhova) és Sztaniszlav Sakirov egy-egy száma. Hallgassuk csak meg őket:
,,Joltasemlan” – ,,Kedvesemnek” Ötfokú és ötödváltó (kvintváltó) lá-dallam:
https://www.youtube.com/watch?v=XOzZGoOuB5w&spfreload=5
,,Tuge Mo” – ,,Ugye?” Nagyrészt ötfokú dallamokból áll:
https://www.youtube.com/watch?v=vjpCD0pGvM0
.
Mit mondanak a kutatók?
Kodály Zoltán zeneszerző óriásunk, úttörő népzenetudósunk és más korai kutatók a mari–magyar népzenei egyezéseket közös finnugor örökségnek gondolták. Szomjas-Schiffert György népzenekutató a nyelvi hangsúlyból és hanglejtésből kiindulva közös dallamvonalakat állapított meg a különböző finnugor népzenék dallamai körében. Kádár György zenetanár és az uráli tudományok kutatója a finnugor zenekultúrák mellérendelő természetét ismerteti. Lázár Katalin népzenekutató és mások már teljes egészében türk (= törökségi) örökségnek tartják a mari és magyar hasonló és azonos dallamkincset. Agócs Gergely népzenész és népzenekutató a Kaukázus északi térségében, előterében az ottani türk népek körében lelt rengeteg, a magyarral közös jegyeket mutató népdalra.
A kutatásokból korábban azt szűrték le, hogy közös finnugor örökség lehet a gyermekdal, a sirató és a regösének (magyar–finn párhuzam). Viszont a gyermekdalok csak néhány hangból állnak (sz–m), a sirató inkább a történelmi európai zenei műveltség hatását mutatja – Sipos János egyetemi tanár és népzenekutató szerint is.
Sipos János több százezer türk és magyar népi dallamot vizsgált és vizsgál elsősorban a dallamvonalak szerint – számítógépes módszerekkel, akár a mesterséges értelem igénybe vételével is. A türk népzenei hatások, átvételek, kapcsolatok részletes föltérképezésére törekszik.
Népzenénk, népdalaink tekintélyes része tehát türk hatást mutat, akárcsak a mari népdalkincs.
.
Három gyönyörű hegyi-mari népdalra esett a választás
A Bicinia Hungarica negyedik füzetéből a 124. (I.), 126. (II.) és 146. (III.) számú dalokat emeltük ki, s az eredeti mari szöveget tettük az első helyre Bereczky János és szerzőtársai művéből.
A címek alatt ott áll a hangkészlet, a hangsor (hangnem) és a kezdőhang (e legutóbbi szolmizálva és ábécés névvel is).
A szolmizálásnál a lüktetést így ábrázoltuk: l-mi l = ti-ti tá. Vagyis a kötőjelesek nyolcadok, az egyedül álló szolmizálós hang negyed.
.
A mari hangok jelölése, hozzávetőleges kiejtés
Itt csupán 5 magánhangzó eltérő jelölését és kiejtését rögzítjük. A két utolsó hangzónál az első jelölés az egyszerűbb, a második a szakszerűbb: ö = ə̑ =, illetve ü = ə =.
ȧ = palóc a, nem ajakkerekítéses, ,,nemzetközi” a, egypontos ȧ-val jelöljük;
ä = erősen nyílt e hangzó, väszprémi ä (kicsit á-ba hajlik: á mint Álámér)
ë = zárt ë-nek kell ejtenünk, ahogy a magyarban az „embër, ëgy, mëntëk (ti)” stb. szavakban; ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang;
ö = ə̑ = középen (nem elöl, nem hátul) képzett, ö-szerűen, de széthúzott ajkakkal ejtett, tehát nem ajakkerekítéses gyenge magánhangzó; hasonló az észt õ-höz vagy a román ă-höz;
ü = ə = elöl képzett, ü-szerűen, de széthúzott ajkakkal ejtett, tehát nem ajakkerekítéses gyenge magánhangzó; hasonló az orosz ы-höz (jerühöz) vagy a török ı-höz vagy a román â-höz (= román î-höz).
A mari kiejtés minden finomságát nem tudjuk visszaadni. A mari b, d és g betűkkel jelölt hangokat réshangszerűen kell hangoztatni, a v-vel jelölt hang w-nek, azaz kétajakos, réshang v-nek ejtendő.
A mari hangsúly az utolsó teljes magánhangzós szótagra esik, tehát a gyengehangokra, az ö-re vagy ü-re nem.
A mari szövegek hangjelölését Bereczki Gábor, Pomozi Péter és a magyar egyezményes hangjelölés alapján végeztük el.
.
.
1. Magyar egyezményes hangjelöléssel, nyelvészeti
betűjelekkel – kissé egyszerűsítve:
.
Кум марий калык муро
Ejtsd: Kum mȧrij kȧlök muro
.
Három mari népdal
Szolmizálva is
.
I. Izi soljȧnȧ – Mari népdal
I. Van nekünk szép öcsénk – Weöres Sándor műfordítása IV/124.
Hangkészlet, hangsor, kezdőhang: d’ l sz m r d l, – lá-ötfokú – l = c’’
.
l-mi l d’-sz m l-mi l d’-sz m
1. Izi soljȧnȧ, okszȧ sündüknä,
2. Si mȧklȧkȧ pitsälzsü, toj mȧklȧkȧ pisztondzö.
1. Van nekünk szép öcsénk, vagyonunk, fegyverünk.
2. Fegyverünk színezüst, gyutacsunk sárgaréz.
.
m-l m-r m-d l, r-d r m-d l,
1. Pȧrszön kupëc üdür nä- läs to- lönnȧ.
2. Ȧrgëk lüäs tolönnȧ, kuku igü popȧzös.
1. Selyëm- kalmár, jó estét! Lányodért eljöttünk.
2. Csörgő- récét kerestünk… Kis kakukk elviszünk.
.
.
II. Üdürzsü këlëszä – Mari népdal
II. Fut a nyúl, fut a nyúl – Devecseri Gábor műfordítása IV/126.
Hangkészlet, hangsor, kezdőhang: d’ l sz m r d l, sz, – lá-ötfokú – l = c’’
.
l-l d’ l-l d’ l-d’ l-sz m m r-r m sz-sz d’
1. Üdürzsü këlëszä: „pränyik ukë”, mȧnës, Küsändzsü këlëszä:
2. Üdürzsü këlëszä: „pütyik ukë”, mȧnës, Üdürzsü këlëszä:
Fut a nyúl, fut a nyúl, a ku- tya u- tána, Beszökik, beszalad
.
l-d’ l-sz m m
„pränyik ulö”, mȧnës,
„pütyik ukë”, mȧnës,
sűrű vado- nába.
.
r-r m r-r m r-m r-d l, l, sz,-sz, l, d-d m
1. Küsändzsü këlëszä: „pränyik ulö”, mȧnës, Küsändzsü këlëszä:
2. Kutȧndzsö këlëszä: „pütyik ulö”, mȧnës, Kutȧndzsö këlëszä:
Në szaladj, të kutya, ügyes az a kis nyúl, Kikerül, hazaér
.
r-m r-d l, l,
„pränyik ulö”, mȧnës.
„pütyik ulö”, mȧnës.
a hë- gyekën is túl.
.
.
III. Vüty-vüty vüljdürcȧn! – Mari népdal
III. Fürj szól, pitypalatty! – Raics István műfordítása IV/146.
Hangkészlet, hangsor, kezdőhang: (1-2. sor) f r d l, sz, – szó-ötfokú – d = b’ (egyetlen rendszeridegen hanggal: f = esz’’); (a 3-4. sor ötödváltó, 4 hanggal lejjebb:) m r d l, sz, – szó-ötfokú – d = esz’
Tudós zenetanár barátunk arra hívta föl a fígyelmünket, hogy az 1-2. sor hangneme megegyezik a 3-4. sorokéval. Igaza is van. Tehát a szolmizálás így helyes:
sz sz m-sz r sz-sz d’-l sz-sz sz sz-sz sz-sz m-sz r m-m sz-m r-r r
Viszont az ötödváltás (kvintváltás) érzékeltetésére itt mégis meghagyom az alanti változatot, bár az 1. sor tö– szótaga fölött a f (fá) tulajdonképpen rendszeridegen hang, kilóg az ötfokúságból.
.
.
d d l,-d sz, d-d f-r d-d d
1. Vüty-vüty vüljdürcȧn! Ürzsȧm törëd näljëvë;
2. Mȧ-don ȧltȧ- lën? Kȧmpët don ȧltȧlën,
1. Fürj szól, pitypa- latty! Lëka- szálták a rozsot,
2. Hej, de a lë- ány játszik csak a legénnyel.
.
d-d d-d l,-d sz, l,-l, d-l, sz,-sz, sz,
1. Kȧpkȧ szȧgȧ vȧzȧljȧt kok səl- dürzsüm szëväljë.
2. Kȧm- pët pugȧmȧ, külo- voj pugȧmȧ.
1. Kapu mellett ül a lány, hozzá rëpül a madár.
2. S aki neki cukrot ád, annak tësz a kedvére.
.
d d l,-d sz, d-d m-r d-d d
1. Män-män I- vȧn ödür nälȧs tönäljät,
2. Külovoj pugȧmȧstë ürus don mȧrijȧ;
1. Szólj csak, kicsi fürj, házasodik a legény.
2. Lány, lány, szëme kék, në csalogasd a legényt!
.
d-d d-d l,-d sz, l,-l, d-l, sz,-sz, sz,
1. Pürtȧ-mȧnyët- süm pȧ- gün kok sü-dës szëväljë.
2. Ürusüzso I- vȧn, mȧri- jȧzsë Mȧtüron.
1. Összegyűlt a tengërpénz, elkelne ëgy feleség.
2. Felesége sosëm léssz, úgysë szere- tëd szëgényt.
.
.
2. Magyar egyezményes hangjelöléssel és nyelvészeti
betűjelekkel:
.
Кум марий калык муро
Ejtsd: Kum mȧrij kȧlə̑k muro
.
Három mari népdal
Szolmizálva is
.
I. Izi soljȧnȧ – Mari népdal
I. Van nekünk szép öcsénk – Weöres Sándor műfordítása IV/124.
Hangkészlet, hangsor, kezdőhang: d’ l sz m r d l, – lá-ötfokú – l = c’’
.
l-mi l d’-sz m l-mi l d’-sz m
1. Iz- i soljȧnȧ, okszȧ sündəknä,
2. Si mȧklȧkȧ pitsälzsə, toj mȧklȧkȧ pisztondzə̑.
1. Van nekünk szép öcsénk, vagyonunk, fegyverünk.
2. Fegyverünk színezüst, gyutacsunk sárgaréz.
.
m-l m-r m-d l, r-d r m-d l,
1. Pȧrszə̑n kupëc ədər näläs tolə̑nnȧ.
2. Ȧrgëk lüäs tolə̑nnȧ, kuku igə popȧzə̑s.
1. Selyëmkalmár, jó estét! Lányodért eljöttünk.
2. Csörgőrécét kerestünk… Kis kakukk elviszünk.
.
.
II. Ədərzsə këlëszä – Mari népdal
II. Fut a nyúl, fut a nyúl – Devecseri Gábor műfordítása IV/126.
Hangkészlet, hangsor, kezdőhang: d’ l sz m r d l, sz, – lá-ötfokú – l = c’’
.
l-l d’ l-l d’ l-d’ l-sz m m r-r m sz-sz d’
1. Ədərzsə këlëszä: „pränyik ukë”, mȧnës, Kəsändzsə këlëszä:
2. Ədərzsə këlëszä: „pətyik ukë”, mȧnës, Ədərzsə këlëszä:
Fut a nyúl, fut a nyúl, a kutya utána, Beszökik, beszalad
.
l-d’ l-sz m m
„pränyik ulə̑”, mȧnës,
„pətyik ukë”, mȧnës,
sűrű vadonába.
.
r-r m r-r m r-m r-d l, l, sz,-sz, l, d-d m
1. Kəsändzsə këlëszä: „pränyik ulə̑”, mȧnës, Kəsändzsə këlëszä:
2. Kutȧndzsə̑ këlëszä: „pətyik ulə̑”, mȧnës, Kutȧndzsə̑ këlëszä:
Në szaladj, të kutya, ügyes az a kis nyúl, Kikerül, hazaér
.
r-m r-d l, l,
„pränyik ulə̑”, mȧnës.
„pətyik ulə̑”, mȧnës.
a hëgyekën is túl.
.
.
III. Vəty-vəty vəljdərcȧn! – Mari népdal
III. Fürj szól, pitypalatty! – Raics István műfordítása IV/146.
Hangkészlet, hangsor, kezdőhang: (1-2. sor) f r d l, sz, – szó-ötfokú – d = b’ (egyetlen rendszeridegen hanggal: f = esz’’); (a 3-4. sor ötödváltó, 4 hanggal lejjebb:) m r d l, sz, – szó-ötfokú – d = esz’
Tudós zenetanár barátunk arra hívta föl a fígyelmünket, hogy az 1-2. sor hangneme megegyezik a 3-4. sorokéval. Igaza is van. Tehát a szolmizálás így helyes:
sz sz m-sz r sz-sz d’-l sz-sz sz sz-sz sz-sz m-sz r m-m sz-m r-r r
Viszont az ötödváltás (kvintváltás) érzékeltetésére itt mégis meghagyom az alanti változatot, bár az 1. sor tö– szótaga fölött a f (fá) tulajdonképpen rendszeridegen hang, kilóg az ötfokúságból.
.
d d l,-d sz, d-d f-r d-d d
1. Vəty-vəty vəljdərcȧn! Ərzsȧm tə̑rëd näljëvë;
2. Mȧdon ȧltȧlën? Kȧmpët don ȧltȧlën,
1. Fürj szól, pitypalatty! Lëkaszálták a rozsot,
2. Hej, de a lëány játszik csak a legénnyel.
.
d-d d-d l,-d sz, l,-l, d-l, sz,-sz, sz,
1. Kȧpkȧ szȧgȧ vȧzȧljȧt kok səl- dərzsəm szëväljë.
2. Kȧm- pët pugȧmȧ, kəlo voj pugȧmȧ.
1. Kapu mellett ül a lány, hozzá rëpül a madár.
2. S aki neki cukrot ád, annak tësz a kedvére.
.
d d l,-d sz, d-d m-r d-d d
1. Män-män Ivȧn ə̑dər nälȧs tə̑näljät,
2. Kəlovoj pugȧmȧs- të ərus don mȧrijȧ;
1. Szólj csak, kicsi fürj, házasodik a legény.
2. Lány, lány, szëme kék, në csalogasd a legényt!
.
d-d d-d l,-d sz, l,-l, d-l, sz,-sz, sz,
1. Pərtȧmȧnyëtsəm pȧ- gən kok südës szëväljë.
2. Ərusəzso Ivȧn, mȧrijȧzsë Mȧtəron.
1. Összegyűlt a tengërpénz, elkelne ëgy feleség.
2. Felesége sosëm léssz, úgysë szeretëd szëgényt.
.
.
.
A mari (cseremisz) népdalok forrásai
.
A dalok összevetett dallamának és mari nyelvű szövegének forrása: Bereczky János – Domokos Mária – Olsvai Imre – Paksa Katalin – Szalay Olga: Kodály Zoltán népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai. 265., 266. és 277. oldal. Zeneműkiadó, Budapest, 1984
A dalok összevetett dallamának és magyar szövegének forrása: Kodály Zoltán: Bicinia Hungarica IV. Negyedik füzet. Szerző kiadása, 1942
.
.
A mari hangjelölés forrásai
Bereczki Gábor: Cseremisz (mari) nyelvkönyv. Kézirat. 3. változatlan utánnyomás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980
Pomozi Péter: Cseremisz–magyar nyelvhasonlítás. Budapesti Finnugor Füzetek 17. ELTE Finnugor Tanszéke – Numi-Tórem Finnugor Alapítvány, Budapest, 2002
A magyar egyezményes hangjelölés: https://mnytud.arts.unideb.hu/tananyag/hangtan/pappi_m.pdf
.
.
Egyéb szakirodalmi tételek a teljesség igénye
nélkül
.
Meghívó: Dunának, Amu-Darjának egy a hangja – Népzenegyűjtés a kipcsak-török népek körében: https://hagyomanyokhaza.hu/en/node/7011
Cseremisz népdalok. Gyűjtötte és sajtó alá rendezte Vikár László. A szövegek leírása és a nyersfordítás Bereczki Gábor, a műfordítás Weöres Sándor munkája. Lektorálta Kodály Zoltán. Zeneműkiadó, Budapest, 1967
Kádár György: Van-e létjogosultsága egy önálló finnugor zenetudománynak? Kötetben: Pusztay János (szerkeszti): Specimina Fennica. Tomus XI. Colloquia Contrastiva. Tomus XIII. Kaukovertailuja IV. 18–41. oldal. Berzsenyi Dániel Főiskola, Savariae [Szombathely], 2005
Kodály Zoltán: A magyar népzene. 9. kiadás. 17–36. oldal: Kapcsolatok a rokonnépekkel című fejezet. Zeneműkiadó, Budapest, 1984
Kodály Zoltán: Ötfokú zene II. 100 mari dallam. Jogfenntartás: Kodály Zoltán, 1948. Jogátadás: Zeneműkiadó, 1961. Utánnyomás: 1989
Lach, Robert: Gesänge russischer Kriegsgefangener. I. Band: Finnisch-ugrische Völker. 3. Abteilung: Tscheremissische Gesänge [Cseremisz énekek]. Wien und Leipzig, 1929
Sipos János: A nyelv szétválaszt, a dal összeköt. Kötetben: Kenessei András: Sumertől a magyarig. Ki a magyar? Mi a magyar? 127–141. oldal. L’ Harmattan Kiadó – Könyvpont Nyomda, 2021
Szomjas-Schiffert György: A finnugor zene vitája. 1-2. Akadémiai Kiadó, 1976
Vasziljev, V. M.: Marij muro [Mari népdalok]. Kazany, 1920
Vasziljev, V. M. (Üpümarij): Marij muro [Mari népdalok]. Moszkva, 1923
Vasziljev, V. M.: Marij muro [Mari népdalok]. Joskar-Ola, 1937
.
Szerkesztette, közzéteszi: Mészáros András ny. magyartanár
© 2015-2024 – vala.hu - A honlapot készítette: Pixelhuszár