Tõnu Kalvet a 2019-es Észt Nyelv Évéről. Csanádi Imre verse magyarul és észtül: Észtek. Eestlased. Tõlkinud Ellen Niit

.

1918 EESTI 100 ÉSZTORSZÁG 2018

.

.

Tõnu Kalvet újságíró, közíró, műfordító, politikus

.

.

.

.

.

.

.

Az Észt Nyelv Éve alkalmából újévi üdvözlet a Hazafiak Tallinni Klubja tagjainak és támogatóinak

.

Kedves Elvbarátaim!

.

A nemzeti eszme számára továbbra is kedvező a csillagok állása. Ahogy a 2018-as év, az Észt Köztársaság századik születésnapjának megünneplése sok lehetőséget kínált az észtség javára történő cselekvésre, ugyanígy a 2019-es esztendő, az Észt Nyelv Éve is jó alkalom erre.

.

„A Művelődési és Tudományügyi Minisztérium a 2019-es évet az Észt Nyelv Évének nyilvánítja abból a célból, hogy számos rendezvénnyel és foglalkozással fejezzük ki megbecsülésünket az észt nyelv iránt, és megemlékezzünk az észt nyelvnek száz esztendeje történt államnyelvvé nyilvánításáról, …” Így szól a minisztérium idevonatkozó sajtóközleménye, amelyet 2018. november 20-án adtak ki.

.

Ez a rendezvénysorozat szabad kezet ad minden észt hazafinak, aki gondban van az észt nyelv hanyatlása miatt, amely különösen fölgyorsult az utóbbi pár évtized folyamán. A nemzeteket egységesítők erőfeszítései azt eredményezték, hogy az észt nyelvű érintkezés során „divatba jött” idegen, főként angol nyelvű szavakat és kifejezéseket használni – akkor is, ha éppenséggel léteznek anyanyelviek is!

Folyamatosan szűkül az észt nyelv használati köre az észtországi egyetemeken, a többi között a kiemelt nemzeti egyetem szerepét betöltő Tartui Egyetemen is…

Egyre sokasodnak a vegyes házasságok, amelyekben a nem-észt fél nem bajlódik az észt nyelv megtanulásával, és az észt gyermekek már nem tudnak észtül…

A folyóiratok közleményei, de a közélet szereplőinek megnyilvánulásai is – beszédmódjukat és felépítésüket tekintve – egyre inkább az angol nyelvre emlékeztetnek, csupán a szavak észt nyelvűek…

.

Lehetne még folytatni ezt a szomorú fölsorolást, méghozzá hosszasan. Mert az észtek fejébe verték, hogy „másképp van, mint régen”, „olyan korszakban élünk, amikor az egész világ egy falu”, és „a kis nyelvek úgyis kihalásra vannak ítélve, mivel jóval gyengébbek a nagy nyelveknél”. A világegységesítők, a globalizálók (értsd: nemzetpusztítók) erre irányuló agymosása az észtek jelentékeny részénél is elérte a megfelelő hatást.

.

Azonban mégis van remény. Mert mint köztudomású: minden hatásra legalább ugyanolyan erős ellenhatás következik. Így nem csoda, hogy a kis népek fiai egyre többen – köztük észtek is! – tudatosan lépnek föl nyelvük gondos és szeretetteljes védelmében és fejlesztéséért. És minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy visszaszorítsák a világegységesítők alapvető munkaeszközének – az angol nyelvnek – a terjesztését szolgáló törekvéseket.

Hisz nem hiába említi Mailis Reps művelődési és tudományügyi miniszter a fent idézett sajtóközleményben: „Az észt nyelv, kultúra és államiság fönnmaradásáért nekünk is tennünk és fáradoznunk kell. Helyes nyelvhasználattal mindenki hozzájárulhat az észt nyelv fönnmaradásához és fejlődéséhez.”

.

A tévútra vezetőket leleplezi… a nyelvhasználat!

Egészen sajátságos azonban azoknak a magánszemélyeknek és szervezeteknek az esete, akik szavakban a globalizálók ellen vannak, viszont cselekedeteikkel a nemzetpusztítókat szolgálják hasznos idiótákként, a szó szoros értelmében. Tudniillik azzal, hogy beszédben és/vagy írásban éppenséggel a nagyon hibás észt nyelvet használják. Annyira hibásat, hogy olykor úgy tűnik, mintha írászavaros, diszgráfiás személyek lennének.

.

Ha aztán rávilágítunk az ő diszgráfiahajlamukra, a rávilágítónak általában a következő stílusban vágnak vissza: „Mi van, te szőrszálhasogató, miért akadékoskodsz apróságok miatt?! Hiszen legfontosabb a szellemiség. Észt érzelműek vagyunk, ezért nem lényeges, hogy megnyilatkozásainkban itt-ott előfordulnak-e nyelvhelyességi hibák vagy nem. Ha észt nyelvi hibák miatt bírálsz bennünket, akkor a titkosszolgálat embere vagy! Sőt a globalistáké!”

.

Az a napnál világosabb körülmény, hogy a hibás nyelvhasználat csökkenti a nyelvhasználó komolyan vehetőségét, szavainak a súlyát, a túlmozgásos, írászavaros, diszgráfiás személyeket egy fikarcnyit sem érdekli. Továbbra is náluk lelhető föl az igazság.

.

Világos, a hibátlan nyelvhasználat azt jelzi, hogy a nyelvet alkalmazó személy gondolatvilága is ugyanilyen. A gondolkodás indítja aztán el a cselekvést. A kapcsolat egyértelmű: világos gondolkodás – világos (= átgondolt) cselekedetek. Ha valaki azt állítja, hogy tudatában van annak, mi a baj az országban (adott esetben: az Észt Köztársaságban), és hogyan javítandó a helyzet, de ugyanakkor saját gondolatait nem képes világosan, hibátlanul kifejteni, miképpen tudna az ilyen ember hibátlan megoldásokat kínálni?

.

Nem is tud. Akárhogy is tajtékozzék az észt szellemiségről. Mert akinek homályosak a gondolatai, az csakis tévútra vezet másokat, nem máshová. Az írászavar bizonyíték az attól szenvedő beteg agykárosodására. A súlyosan agykárosodott személy viszont alkalmatlan bármiféle vezetőnek.

.

Tanúsítsunk lelki szilárdságot!

Így hát az új esztendőben még az eddiginél is világosabb képet kapunk, ki az észt hazafi tettekben, de ki csupán szavakban. Ehhez csak olvasnunk kell az észt szellemű vagy magukat annak nevező sajtótermékeket, portálokat, de a hozzászólásokat is. Olvasnunk és követnünk kell nyelvhasználatukat.

.

A hivatalos Észt Nyelv Éve kitűnő lehetőséget nyújt, hogy az eddiginél is lelkesebben javítsuk észt nyelvtudásunkat mind szóban, mind írásban. És hogy érvényesítsük az „észt nyelv hatóterületét” mindenütt, ahol tartózkodunk. Ha eddig akadtak is Észtországban olyan térségek, ahol az észt nyelvvel nem lehetett boldogulni, akkor tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy az év végéig a lehető legkevesebb maradjon belőlük. Amennyire lehetséges.

.

Az Észtországban élő más nemzetiségűekkel érintkezve használjuk az észt nyelvet, így bátorítva őket észt nyelvtudásuk fejlesztésében. Ezzel segítünk nekik megszabadulni az előítélettől: „a bugris nép, az észtek nyelvét nem szükséges ismerni”! Egyúttal bizonyítjuk, hogy képesek vagyunk önmagunkat érvényre juttatni, más szóval szilárdnak mutatkozunk. Elsősorban lelkileg szilárdnak. A lelki eltökéltséget pedig a nagyok is képesek értékelni. A medvéket is megtáncoltatják. Az a legkevésbé sem számít, hogy a medvetáncoltató testileg jóval gyöngébb a medvénél. S ez persze érvényes az állatszelídítés mellett egyéb területeken. Az önérvényesítőket tisztelik.

.

Az észt hatóságok az utóbbi néhány évtizedben gyakorta a globalizálók érdekében tevékenykedtek, azaz észtellenesen. Tudjuk hát értékelni azt, hogy ezúttal – mindegy, milyen megfontolásból! – az észtség számára nagyon jó és hasznos ügyről határoztak. A legüresebb propagandatevékenység is tényleges tartalommal tölthető meg, ha akadnak emberek, akiknek megvan hozzá a sütnivalójuk.

.

Sütnivalója annak van, aki rendelkezik a gondolkodás képességével, világos gondolatokkal. A gondolati világosság jellemzője viszont a pontos kifejezés képessége is, amely Észtország tekintetében a hibátlan észt nyelvtudást jelenti!

.

Az új évben – az Észt Nyelv Évében sok erőt kívánok a győztes küzdelmekhez:

.

Tallinn, 2019. január 3.

Tõnu Kalvet

.

(Mészáros András fordítása)

.

Az eredeti észt szöveg:

.

Uusaastatervitus Rahvuslaste Tallinna Klubi liikmeile ja pooldajaile eesti keele aastaks

.

Avaldatud: neljapäeval, 03. jaanuaril 2019. 01:06 Kirjutas Tõnu Kalvet

.

Head aatekaaslased!

.

Rahvusaatele soodne tähtedeseis kestab. Kui 2018. aastal sai eestluse hüvanguks palju teha tänu Eesti Vabariigi sajanda sünniaasta tähistamisele, siis 2019. aastal pakub selleks sama hea võimaluse eesti keele aasta.

„Haridus- ja Teadusministeerium kuulutab 2019. aasta eesti keele aastaks, et arvukate sündmuste ja tegevustega väärtustada eesti keelt ning tähistada eesti keele seadustamist riigikeelena sada aastat tagasi,” öeldakse haridus ja teadusministeeriumi asjaomases pressiteates, mis avaldati 20. novembril 2018.

.
See ettevõtmine annab vabad käed igale Eesti patrioodile, kes on mures eesti keele allakäigu pärast, mis on eriti hoogustunud viimase paarikümne aasta jooksul. Rahvuste tasalülitajate jõupingutuste tulemusena „on läinud moodi” kasutada eestikeelses suhtluses võõrkeelseid, eriti inglisekeelseid sõnu ja väljendeid – ka seal, kus omakeelsed on täiesti olemas!

.

Pidevalt on kahanenud eesti keele kasutusala Eesti ülikoolides, sealhulgas ka auväärses rahvusülikooli-seisuses olevas Tartu Ülikoolis…

.

Üha lisandub segaabielusid, mille mitte-eesti osapool ei vaevu eesti keelt ära õppima ja kus eesti lapsed ei oska enam eesti keelt…

.

Ajakirjandustekstid, aga ka avaliku elu tegelaste esinemised meenutavad oma kõnepruugilt ja ülesehituselt üha rohkem inglise keelt, kus vaid sõnad on eestikeelsed…

.

Seda kurba loetelu saaks veel jätkata. Ja kaua. Sest eestlastele on pähe tambitud, et „aeg on edasi läinud”, „elamegi ajal, mil kogu maailm on üks suur küla” ja „väiksed keeled ongi määratud väljasuremisele kui suurrahvaste keeltega võrreldes paratamatult vähemelujõulised”. Üleilmastajate (loe: rahvustehävitajate) sellesuunaline ajuloputus on teinud oma töö ka tuntava osa eestlaste kallal.

.

Ent lootust on sellegipoolest. Sest nagu teada: igale mõjule tekib vähemalt sama tugev vastumõju. Pole siis ime, et üha rohkem väikerahvaste liikmeid – ka eestlaste hulgas! – on asunud teadlikult oma emakeelt erilise hoole ja armastusega kaitsma ja edendama, ning teevad kõik endastoleneva, et nullida ära üleilmastajate põhilise tööriista – inglise keele – laiutamispüüdlused.

.

Ei öelnud ju haridus- ja teadusminister Mailis Reps ülalmainitud pressiteates asjata: „Eesti keele, kultuuri ja omariikluse kestlikkuseks tuleb meil endil tööd teha ja vaeva näha. Hea keelekasutusega saab igaüks anda panuse eesti keele säilimiseks ja arenguks.”

.

Rappajuhtivad teejuhid paljastab… keelekasutus!

.

Täiesti omaette nähtuseks on aga üksikisikud ja organisatsioonid, kes sõnades on küll üleilmastumise vastu, tegudes seevastu teenivad rahvustehävitajate huve nagu kasulikud idioodid selle mõiste puhtaimas tähenduses. Nimelt seeläbi, et kasutavad kõnes ja/või kirjas väga vigast eesti keelt. Nii vigast, et kohati jääb mulje, justkui oleks nende näol tegu düsgraafikutega.
.
Kui siis juhtida tähelepanu nende düsgraafikukalduvustele, saab tähelepanujuhtija enamasti sõimata stiilis „mis sa, tähenärija, norid pisiasjade kallal?! Kõige tähtsam on ju meelsus. Meie oleme eestimeelsed, seega pole tähtis, kas me esinemises on kuskil õigekeelevigu või mitte. Kui meid vigase eesti keele eest kritiseerid, siis oled kaitsepolitsei agent! Või koguni globalistide oma!”.

.

Päevselge asjaolu, et vigane keelekasutus vähendab oluliselt kasutaja tõsiseltvõetavust, ta sõnade kaalu, ei huvita üliaktiivseid düsgraafikuid põrmugi. Neil jääb õigust veel ülegi.

.

Selge, veatu keelekasutus näitab, et samasugune on ka kasutaja enese mõttemaailm. Mõtlemisest aga saavadki alguse teod. Seos on ühene: selge mõtlemine – selged (= läbimõeldud) teod; ähmane mõtlemine – ähmased (= mõtlematud) teod. Kui keegi väidab end teadvat, mis on riigis (antud juhul: Eesti Vabariigis) valesti ja kuidas olukorda parandada, kuid samas ei suuda oma mõtteid väljendada selgelt, veatult, kuidas saaks selline siis pakkuda veatuid lahendusi?

.

Ei saagi. Vahutagu siis oma eestimeelsuse kohta palju tahes. Sest kel mõtted on ähmased, see saab teised juhtida ikka vaid rappa, ei mujale. Düsgraafia annab tunnistust ta põdeja ajukahjustusest. Ränga ajukahjustusega isik aga ei sobi teejuhiks kohe kuidagi.

.

Näidakem oma vaimutugevust!

.

Alanud aastal saame siis senisest veelgi selgema pildi, kes on Eesti patrioot tegudes, kes aga pelgalt sõnades. Selleks tuleb vaid lugeda eestimeelseid või end selleks nimetavaid ajakirjandusväljaandeid, internetilehti, aga ka internetikommentaare. Lugeda neid ja jälgida nende keelekasutust.
.
Ametlik eesti keele aasta annab meile oivalise võimaluse parandada oma eesti keele oskust nii kõnes kui kirjas senisest veelgi innukamalt. Ja kehtestada „eesti keele valitsusala” kõikjal, kus aga viibime. Kui siiani ongi Eestis olnud kohti, kus eesti keelega ei saa hakkama, siis tehkem kõik endastolenev, et keeleaasta lõpuks jääks neid võimalikult vähe! Kui üldse.

.

Kasutagem Eestis elavate muulastega suheldes eesti keelt, julgustagem seda tehes neid oma eesti keele oskust arendama! Seeläbi aitame neil vabaneda stereotüübist „eestlaste kui matsirahva keelt polegi vaja osata!” ja ühtlasi näitame, et suudame end kehtestada, s.t. olla tugev. Eeskätt just vaimult tugev. Vaimutugevust aga oskavad hinnata suuredki. Karudki pannakse tantsima. Ei loe vähimatki, et karutantsitaja on karust kehaliselt hulga nõrgem. Ent see kehtib peale loomataltsutamise ka mujal. Enesekehtestajaid austatakse.

.

Eesti võimud on viimasel paarikümnel aastal pahatihti tegutsenud üleilmastajate huvides, s.t. eestlusevaenulikult. Osakem siis hinnata seda, et nad seekord – ükskõik mis kaalutlustel! – otsustasid teha midagi eestlusele väga head ja kasulikku! Ka kõige õõnsamale propagandaüritusele saab anda vägagi asjaliku sisu, kui aga leidub isikuid, kel selleks küllalt oidu.

.

Oidu jätkub sel, kel mõtlemisoskus käpas ja mõtted selged. Mõtteselguse tunnuseks aga ongi hea väljendusoskus. Eesti puhul siis hea eesti keele oskus.

.

Jõudu võiduks uuel aastal – eesti keele aastal!

.

Soovib
.
Tõnu Kalvet

.

Tallinnas, 3. jaanuaril 2019

.

.

Az észt nyelvű írás forrása: http://www.rahvuslasteklubi.org/tallinn/index.php/eesti/12-artiklid/249-uusaastatervitus-rahvuslaste-tallinna-klubi-liikmeile-ja-pooldajaile-eesti-keele-aastaks

.

Tõnu Kalvet fényképének forrása:

https://www.geni.com/people/T%C3%B5nu-Kalvet/6000000004642523553

.

.

Csanádi Imre: ÉSZTEK
.

A kis népek közül csak az marad meg,

amelyik meg akar maradni.

                                        Veres Péter

.

Dübörög a tenger, a tenger,
acsarog szakadatlan a tenger,
hullámok faltörő kosait
uszítja a parti kövekre,
de a kövek, a parti kövek,
a vörhenyők, az acéltömörek
visszarugdalják szikrázva a tengert.

.

Tengernek a Törvény
azt súgja: terjeszkedni!
Partnak a Törvény
azt súgja: megmaradni !

.

Így feleselnek,
se vége, se hossza.

.

De őrzik a partok a földet
ha maroknyi, ha mostoha is,
őrzik zsolozsmás fenyveseit,
csivitelő nyíreseit,
csökönyös, álnok lápjait,
sovány mezeit, csordákban amelyek
gömbölyű, vad, vörhenyő köveket
legeltetnek a gleccserjárás óta;
őrzik kurta nyarak
fülemüle-szavú, anemóna-nyitó,
világló-fehér éjeit,
őrzik hosszú telek
ráérősen dorbézoló
sarki, szilaj fagyait,
almafák gyilkosait.

.

Őrzik kicsi föld kicsi népét,
a tengerrel, a kővel,
lápokkal és fagyokkal
vitézül viaskodót.

.

Dübörög a tenger, a tenger,
acsarog szakadatlan a tenger,
német bárók, cári atamánok
képében dúl-fúl a tenger,
se vége, se hossza,
századok óta.

.

Feketén bömböl a Fátum:
Jaj minden apró népnek!

.

Nem felelnek az észtek,
teszik a dolgukat:
gátat vonnak szorgalomból,
gátat vonnak józanságból,
gátat vonnak áradó énekekből,
építik magukat parttá.

.

(1968)

.

.

Imre Csanádi: EESTLASED

Tõlkinud Ellen Niit

.

Väikseist rahvaist püsida jäävad vaid need,

kes püsima tahavad.

                                                  Péter Veres

.

Möirgab tormates meri, meri,

näitab irevil hambaid meri,

lainete oinaspeamüürilõhkujaid

ässitab kaldakivide vastu.

Aga kividelt, kaldakividelt,

sügisrusketelt, terasrasketelt

tagasi põrkub sädemeid pildudes meri.

.

Mere Seadus

sosistab: laiuta, levi!

Kalda Seadus

sosistab: siiski me püsime, meri!

.

Nõnda nad vaidlevad üha,

ei aru, ei otsa.

.

.

Aga kaldad kaitsevad maad,

olgu peale, et peopesasuurust ja kehva.

Kaitsevad orelihäälseid männikuid,

hapraid linnuvidina kaasikuid,

järeleandmatuid salasügavaid soid,

lahjat põldu,

mis jääaja hämudest saati

hoidnud on oma karedas süles

punakaid, hallikaid, kumerakülgseid

metsikuid kividekarju;

kaitsevad nappide suvede

ööbikuhõiskeid,

õisi puhkema panevaid,

vahavalevaid öid;

pikkade talvede

tormakasprassivaid

perusid põhjamaa pakaseid,

õunapuuõite mõrtsukaid.

.

Kaitsevad väikese maa väikest rahvast,

kes merega ja kividega,

laukasoodega ja pakastega

järeljätmatult võitleb.

.

Tormab möirates meri, meri,

näitab irevil hambaid meri,

saksa parunite,

tsaari atamanide moel

märatseb meri,

ei otsa, ei aru,

aastasadu.

Ja tumedalt ümiseb Saatus:

Häda väikestele rahvastele, häda!

.

Eestlased ei vasta.

Nad teevad oma tööd.

Teevad tammi suurest hoolest,

teevad tammi kainest meelest,

tammi voogavaist lauludest.

Ennast tammisse panevad.

.

Csanádi Imre költő, író, műfordító, balladagyűjtő; közíró, szerkesztő (Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23.). A költemény forrása:

Csanádi Imre: Bástya és Bátorság. 255–257. oldal. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976

.

Ellen Niit költő, író, drámaíró, műfordító (Tallinn, 1928. július 13. – Tallinn, 2016. május 30.). A fordítás forrása:

Magyar–Észt Társaság Füzetei 3. 1998. II. 24. 2. oldal

© 2015-2024 – vala.hu - A honlapot készítette: Pixelhuszár