Heli Laaksonen finn nyelvjárási alkotása dunántúli nyelvjárásban

.

1917 SUOMI……….100………. FINNORSZÁG 2017

.

Heli Laaksonen írónő (1972-ben születëtt Turkuban) Finnország legnépszërűbb írója. Délnyugati finn nyelvjárásban írja műveit – Halikko és Laitila nyelvjárása szërint, turkui és uusikaupunki-i nyelvjárási ízëkkel.

Az alábbi karcolatot igyekëztem dunántúli nyelvjárás szërint visszaadni – a bicskei nyelvjárásias beszédhëz igazodva.

.

Kiejtési magyarázat: ë = zárt e; ē = hosszú e; ā = hosszú a.

.

Heli Laaksonen

.

A TÁJSZÓLLÁS ËGGYÁTALÁN NËM HĀT KI

.

Ojan főfogás urākodik, hogy a tájszóllások ebbű az országbú ētüntek. Valamikor, még az 50-es évekbe’ itt-ott beszéték, és mostanába’ is némëjik, az isten háta mögött életét ētőttő öregasszony tudhattya a tájszóllást, de persze mindënki más a Finország-szërte átalános köznyelvën beszél. Ugy vélëm, hogy ez igën téves főfogás, és a mikrofontú való félelëm jelënségén alapul.

.

A dolog ugy fëst, hogy a mai kor embëre saját főfogását a világ hejzetérű főként a tömegtájékosztatás alapján alakittya ki. És ha ëgy tájékosztatási szakembër – akár ëgy tévériportër – mikrofonnyávā kiáll Uusikaupunki piacára, asztán mëktudakója a hejbeliek véleményét, a tengërészsapkás pógár (akit félig erővē kényszëritëttek válaszóni) a szájában igyekszik a lëhető lektisztább, sëmlegës nyelvet mëkformáni. Valahogy ugy próbál beszéni, mint ahogy az Arvik hiróvasó mongya – ez véleménye szërint hozzá tartozik a dologhó, mëg ëgyébként is illedelmes az idegën embërëkkē, aszongya, hogy szívesen venném a halászati tevékenység megélénkülését. Nos, ha a tévénéző Hervanna-ba’ vagy Eespoo-ba’ láttya eszt a beszégetést, azgondója, hogy: ahā, bizony igy vagy ugy, de a kis hejségëkbű is kihāt a nyelvjárás, mikor ez az embër is csak ugyaneszt a fint beszéli. De mingyár, mikor a szërkesztő arrébb mënt a mikrofonnyávā, a mëgintërjuvót a piaci cimborákhó odamënve kifakad: „Istenverte kölök, ugy halálra izgútam magam!”

.

Beszégettem errű ëgy rádiószërkesztővē, és aszonta, hogy ugyaneszt a jelënségët tapasztāta az átala kérdëzëttekné mëg önmagán is. Ëgyébként az ëlég erős Pori-i tájszóllást beszéli, mëk szörnyü csunyán szokott szitkozódni, ha azomban ēkezdődik a közvetittés, ëgy csipetnyi Pori-i nyelvjárás së’ kerül a nyelvére, és ëggyetlen szitkozódás së’. Az ēhunyt nagymamám is – Hallikko-ba való, annyira szép tájnyelvet beszét, mint az egész életét Délnyugat-Finországba’ ētőtött embër ëggyátalán beszéhet – ëggyetlen esetbe’ hasznáta a végsőkig csiszót irodalmi nyelvet: mikor üzenetët hagyott az üzenetrögzittőn.

Az ugy van, hogyha az embër nekiindul körbejárni Finországot, és rejtëtt mikrofont tart magáná, egésszen másféle képet kap arrú, hogyan hasznáják a tájszóllásokat. Ugy áll a dolog, hogy a tájszóllásba’ beszélők kétnyelvüek: tuggyák mind a nyelvjárást, mind a köznyelvet is, és fővátva hasznáják őket a hejzet szërint.

.

Az is mëkszokott dolog, hogy a nyelvjárás használója nincs tisztába’ avvā, hogy ő tuggya a tájszóllást. Kajaani-ba’ jártomba’ ëggy északkeleti asszonyság odagyütt bizonygatni, hogy igëncsak könnyü versët irni délnyugati nyelvjárásba’, mer az annyira különlegës és jól tartya magát, és igy fojtatta: „Annyira bosszant, hogy nálunk Kuusamo-ba’ sëmijen tájszóllást nëm beszének má’.” Egésszen mëg vót rökönyödve, mikor mëgmontam neki, hogy az én fülembe’ mindën ëggyes szava nyelvjárásnak hangzik. Ugyanigy, mint ez a Kuusamo-i asszony, az ëggyik Mynämäki-i fiatal eszmonta a saját beszédérű: „A mi nyelvjárásunk annyira közē van az irodalmi nyelvhő, hogy igazábú nëm is hangzik nyelvjárásnak.” Pontosan…

.

A tájszóllások mëgnyilvánulásába’ vidékënként ētérésëk vannak: Finország ëggyes részein szabadabban hasznáják a heji nyelvet a hivatalosabb hejzetëkbe’ is. Különössen keletën bátrabbak tudnak lënni a saját nyelvjárásukkā, mint nyugaton. Éppen jómagam hallottam, hogy az ëggyik kelet-finországi fürdő ajtaján nëm is a Húzni és Tolni óvasható, hanëm a Huzzad és Lökjed. A Dél-Pohjanmaa-iak ragaszkodni tuttak a nyelvükhő, Kaustinen-be’ ajtón óvasható a Ráncigád és Taszajcsd. Éppen igy mér në áhatna nálunk a bótok ajtaján: Ráncsad ēre és Tójad āra. A fin ügyfél mindën esetben mëgértené, a külfődi mëg amugy së’ értené mëg.

.

A mi komoj Törzs-Finországunkba’ lëhet-ë ëlëgendő humorérzék mëgvalósittani az effélét? Emlékszëm, bennünket kölköket arra tanitottak, hogy nëm szabad tul vidámnak láccani – ha valakiné gyászidő van, mer szörnyen rossz kedve lëssz a mások örömködésébű.

.

A nyáron müsorvezető vótam a Savo-i derű napján. Ēhihetik, ugy érësztem magam, mintha tévedésbű vónék ott. Hozzájuk hasonlitva szükszavu és merev vótam, mint a Jopo kerékpár. Ott aszgondótam magamba’, hogy ha ezën a tájon tartanák mëg a Törzs-finországi derű napját, ez a világ legrövidebb rëndëzvénye vóna.

.

De bisztos nálunk is akadnak viccës embërëk. Csak sëmmibű së lëhet észrevënni.

.

Fordította és közzétette: Mészáros András

.

Az eredeti szöveg forrása:

.

Heli Laaksonen: Sekaherelmäpuu: kolumnei. Sammakko, Turku, 2004. ISBN 952-5194-86-8; Második, bővítëtt kiadás: Sammakko, Turku, 2010. 114 oldal. ISBN 978-952-4831-71-0 – Magyar kötetcím: Vëgyësgyümőcsfa: karcolatok. A karcolatok, írások ëgy része korábban különböző lapokban mëgjelënt.

.

Heli Laaksonen a nyelvjárási nyelvhasználat szószólója. Számos versëskötet, karcolatgyűjtemény, hangoskönyv és színműkötet jelënt mëg tőle. Markus Siltamäki Laitilan murteen sanakirja (Laitilai nyelvjárási szótár) című művének szërkesztője. Sekaherelmäpuu: kolumnei (Vëgyësgyümőcsfa: karcolatok) című művének témái: a törzs-finnországi lélëk ábrázolása, az élet kisebb és nagyobb dolgai, az élet körforgása, az önazonosság keresése, a légvárépítés stb. A köznapias ügyekről is érdëkësen ír.

.

A szërző bemutatása finnül:

https://fi.wikipedia.org/wiki/Heli_Laaksonen

© 2015-2024 – vala.hu - A honlapot készítette: Pixelhuszár