Finn nyelv. A finn tulajdonnevek kiejtése Suomen erisnimien ääntäminen

.

.

1917 SUOMI                             100            FINNORSZÁG 2017

Az ősi finn nyelv és a 100 éves Finn Köztársaság tiszteletére!

Ikivanhan suomen kielen ja 100-vuotisen Suomen Tasavallan kunniaksi!

.

Két függelék:

– Az észt nyelv kiejtésének főbb szabályai

– A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon

.

Bárczi Füzetëk XXI.

Első kiadás     © Mészáros András      2017 © Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2017

Felelős kiadó: Buvári Márta                ISSN 1785-9476         ISBN 978-963-88353-2-1

Az alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája. A címlapot Mészáros Villő tervezte.

.

.

.

.

Árpádi zászló + magyar zászló + finn zászló + finnugor zászló

.

.

A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE

Magay Tamás átírási rendszere nyomán

.

Elnézést kérek az alanti névállomány szűkössége miatt. Mai finn személyiségek csak kis számban szerepelnek – a mintából a többi név ejtése kikövetkeztethető. Azt is kérdezhetik, miért kell átírni a latin betűs finn neveket? Csak azért, hogy pontosabban ejthessük ki őket.

Milyen a finn nyelv? Füleljünk csak bele a rádió vagy tévé adásába: Távolról hallva mintha magyarul beszélnének. Közelebbről tiszta ejtésű, kellemesen hangzós, tagolt, változatosan hullámzó a finn beszéd. 100 magánhangzójára 96 mássalhangzó jut (olasz: 108, észt: 117, magyar és francia: 141, orosz: 150, német: 177). A beszéd finom árnyalatait persze tanulnia kell az érdeklődő nyelvtanulónak. Tulajdonképpen csak néhány, a magyartól eltérő hangzóra kell odafigyelnünk.

.

Tótfalusi István szótára és a finn nyelv

A finn kiejtés jelölése igencsak pontatlan Tótfalusi István szótárában – összesen 108 finn címszót közöl (40 000 szavas kötetében).

A szerző a zárt ë-t egyáltalán nem jelöli, azt állítja, hogy „…köznyelvünk egyáltalán nem tud különbséget tenni a zárt és nyílt e hang között…”. Helyesbítem: helyesírásunk általában nem jelöli, de jelölheti – ha akarja, a hagyományos ë-vel. Illetve Tótfalusi István képtelennek tartja a magyarokat arra, hogy szó végén rövid o-t vagy rövid ö-t ejtsenek. Nevetséges. Tótfalusi a hosszú magánhangzókat betűkettőzéssel oldja meg. Ez ellentétes a magyar helyesírás egyik elvével: ékezetes magánhangzó – nem egyjegyű mássalhangzó.

Jellemző példák: Häkkinen, hibásan: hekkinen, helyesen: Hekkinën; Päijänne, hibásan: pejijenne, helyesen: Pejjennë; Setälä, hibásan: szetele, helyesen: Szëtele; Sillanpää, hibásan: szillanpee, helyesen: Szillȧnpē; Väinö, hibásan: vejnő, helyesen: Vejnö. (Továbbá a szótár a Saimaa tórendszert átcsatolja Észtországhoz…)

.

A finn kiejtés fontosabb szabályai

A finn helyesírás ésszerű és következetes. A finn ábécé: a (b) (c) d e (f) g h i j k l m n o p r s (š) t u v (w) (x) y (z) (ž) (å) ä ö. A zárójeles betűk csak idegen szavakban vagy a svédben fordulnak elő. A legfontosabb, magyartól eltérő hangjelölések, illetve jelhangok (fonémák):

– finn a: ajakkerekítés nélküli, nemzetközi, „palóc ȧ”-nak ejtendő; kala (hal) – kȧlȧ; Vantaa (város) – Vȧntá;

– finn ä: a magyar e-nek felel meg (bár nyíltabb, olyan mint a „väszprémi ä, mint Älämér”); tämä (ez) – teme; Räikkönen (autóversenyző) – Rejkkönën;

– finn e: zárt ë-nek ejtjük, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti) mëntëk, (ők) mëntek szavakban; ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang; tulajdonképpen az ö helyén ejtjük, csak széthúzott szájjal; menen (megyek) – mënën; Helsinki (főváros) – Hëlszinki;

– finn ng: a csenget szó hátul képzett, orrhangú n-jének felel meg, mintha így mondanánk g nélkül: csennet; példa: kengät (cipők), ejtsd: kënnet (nyelvészeti jelöléssel: këηηet); Helsingin Sanomat (napilap; Helsinki Hírei), ejtsd: Hëlszinnin Szȧnomȧt;

– finn s: mintha selypítenénk, a magyar s és sz között ejtjük; de nem baj, ha sz-nek mondjuk: sydän (szív, fn) – szüden; suomi, suomen kieli (finn nyelv) – szúomi, szúomën kíëli;

– finn y: a magyar ü; syksy (ősz) – szükszü; Jyväskylä (város) – Jüveszküle.

.

– A kettőzött magán- s mássalhangzókat szigorúan hosszan ejtjük.

.

A finnben gyakoriak a kettős magánhangzók. Az egy szótaggá egyesült kettős magánhangzókban az első tagon van a hangsúly (egy kicsit hosszabb). Csak első szótagban fordulnak elő: uo, yö, ie; au, ou, eu, iu; äy, öy. Példák: kaupunki (= város) – káupunki; Suomi (= Finnország) – Szúomi. Az ai, ei, oi, ui, yi, äi, öi kettőhangzók bármelyik szótagban jelentkezhetnek, s majdnem j-sen ejtjük őket: ȧj, ëj, oj, uj, üj, ej, öj. Példa: Kainuu (megye) – Kȧjnú.

A hosszú magánhangzókat a betűk kettőzése jelöli, ezek rövid magánhangzók hosszú párjai. Tehát az aa = kb. á, de inkább hosszú ȧ, azaz hosszú palóc a, Vaasa (város) – Vászȧ; ee = kb. é, de inkább hosszú zárt ë, Hämeenlinna (város) – Heménlinnȧ; ii = í, Riihimäki (város) – Ríhimeki; oo = kb. ó, Espoo (város) – Ëszpó; uu = ú, Joensuu (város) – Joënszú; yy = ű, Riispyy (város) – Ríszpű; ää = hosszú e, azaz ē, Hyvinkää (város) – Hüvinkē; öö = kb. ő, de nem annyira ajakkerekítéses, mint a magyar, Töölö (Helsinki városrésze) – Tőlö.

Ügyeljünk a kettőzött mássalhangzókra, mindig nagyon hosszan kell ejtenünk őket! Példák: kirkko (templom) – ejtsd: kirkko; kädessä (kézben) – ejtsd kedëssze.

A véghehezet, a gégezár, a „néma k” tulajdonképpen a szó végi magánhangzó hirtelen abbahagyása (mintha k-t akarnánk ejteni). Manapság nem mindig ejtik. Írásban nem jelölik, szokásos jele: ‘. A felszólító mód végén (egyes szám 2. személyben), a főnévi igenevek végén, néhány más toldalék végén s egyes e végű szavak végén fordul elő. Például: mene! (mënë’) – menj! Ha utánamondunk másik szót is, kettőzve ejtjük a kezdő mássalhangzóját. Példa: mene jo! (mënëjjo) – menj már!

.

Kiejtésjelölés a finn tulajdonnevek gyűjteményéhez:

– A, a, jele: Å, ȧ: nemzetközi vagy palóc a (ajakkerekítés nélküli);

– Ä, ä, jele: E, e: körülbelül a magyar e vagy „väszprémi” e;

– E, e, jele: Ë, ë: zárt ë, mint az ö széthúzott szájjal;

– A hosszú magánhangzók: Ää, ää; jele: Ē, ē; Aa, aa = kb. Á, á; Ee, ee = kb. É, é; Ii, ii = kb. Í, í; Oo, oo = kb. Ó, ó; Öö = kb. Ő, ő; Uu = kb. Ú, ú; Yy, yy = kb. Ű, ű.

– ng = nn: a csenget szó g előtti n része hosszan (nyelvészeti jelölés: ηη)

.

Hangsúly: A finnben az első szótagon nyugszik a főhangsúly, a harmadikon a mellékhangsúly (mint a magyarban).

.

.

FINN NÉVGYŰJTEMÉNY KIEJTÉSJELÖLÉSSEL

.

Rövidítések a tulajdonnevekhez, helykímélésből: i.-történész = irodalomtörténész; K. = Kalevala szereplője, helyszíne; SUS = Suomi–Unkari Seura [a Finnországban működő Finn–Magyar Társaság]; SUS vez. t. = Suomi–Unkari Seura vezetőségi tagja; sv = a név valamelyik eleme svéd; v. = volt; zenesz. = zeneszerző.

.

A finnországi településszerkezetben a közigazgatás egységek elnevezései: kylä = falu; pitäjä = község, egyházközség; kunta = község (körzet); kauppala = mezőváros; kaupunki = város; kihlakunta = járás; piirikunta = kerület; maakunta = megye; lääni = tartomány.

.

– A finn történelem és jelenkor számos személyisége svéd névvel és/vagy anyanyelvvel is derék hazafi. A svéd nevek ingadozhatnak: svédesebben vagy finnesebben mondják őket.

– Számos finn keresztnévnek nincs magyar megfelelője; a világháló vagy szótár segíthet.

– Egy-egy személyiség neve mellett általában csak egyetlen foglalkozás szerepel.

– A nevek a magyar ábécé szerint sorakoznak.

,

Aadolf Fredrik (Adolf Frigyes király): Ádolf Frëdrik

Aakenustunturi (hegy): Ákënusztunturi

Aalberg, Ida (sv; színésznő): Álbërj Idȧ

Aalto, Alvar (építész): Álto, ȧ Ålvȧr

Aaltonen, Paavo (tornász): Áltonën, Pávo

Ääninen (Onyega; tó): Ēninën

Äänisjärvi (Onyega; tó): Ēniszjervi

Äänislinna (Petroskoi; Petrozavodszk; város): Ēniszlinnȧ (Pëtroszkoj)

Aarne, Antti (népmese-kutató): Árnë, Åntti

Agricola, Mikael (püspök, bibliafordító, nyelvújító): Ågrikolȧ, Mikȧël

Ahlquist, Karl August Engelbrekt (sv; Oksanen, A.; néprajztudós): Álkviszt, Kȧrl Åuguszt Ëngëlbrëkt (Okszȧnën, Å.)

Aho, Juhani (író): Åho, Juhȧni

Aho, Kalevi (zenesz.): Åho, Kȧlëvi

Ahtisaari, Martti (v. elnök): Åhtiszári, Mȧrtti

Ahto (K., tenger istene): Åhto

Ahvenanmaa (Åland-szigetek; önkormányzatos megye): Åhvënȧnmá

Ahvenanmaa maakunta (megye): Åhvënȧnmá mákuntȧ

Ailio, Julius (régész): Åjlio, Juliusz

Ainikki (K., Lemminkäinen húga): Åjnikki

Aino (K., Joukahainen húga): Åjno

Airo, Aksel Fredrik (tábornok): Åjro, Åkszël Frëdrik

Äkäsjoki (folyó): Ekeszjoki

Åland-szigetek (sv; önkormányzatos megye): Ólȧnd-szigetek

Anhava, Tuomas (költő): Ånhȧvȧ, Túomȧsz

Annikki (K., Ilmarinen húga): Ånnikki

Antola, Päivikki (teológus): Åntolȧ, Pejvikki

Anttila, Aarne (i.-történész): Ånttilȧ, Árnë

Arvidsson, Adolf Ivar (sv; politikus, történész, író): Årvídsszon, Ådolf Ivȧr

Aunuksen Karjala (Olonyeci Karjala; táj): Áunukszën Kȧrjȧlȧ

Aunus (Olonyec; város): Áunusz

Autio, Orvokki (író): Åutio, Orvokki

Bergman, Erik (sv; zenesz.): Bërjmȧn, Ërik

Berner, Anne (miniszter): Bërnër, Ånnë

Bogdanov Iivana (Pitkä-Iivana; kantelejátékos): Bogdȧnov, Ívȧnȧ (Pitke-Ívȧnȧ)

Bottas, Valtteri (autóversenyző): Bottȧsz, Vȧlttëri

Broms, Henri (sv; nyelvész): Brumsz, Hënri

Byström, Thomas (sv; zenesz.): Bűsztröm, Mȧlin

Cajander, Aimo Kaarlo (sv; v. kormányfő): Kȧjȧndër, Åjmo Kárlo

Cajander, Paavo (sv; költő): Kȧjȧndër, Pávo

Canth, Minna (sv; író): Kȧnt, Minnȧ

Castrén, Matthias Alexander (sv; nyelvész): Kȧsztrën, Mȧtiȧsz Ålëkszȧndër

Chydenius, Anders (sv; lelkész): Kszüdëniusz, Åndërsz

Chydenius, Jussi (sv; zenesz.): Kszüdëniusz, Jusszi

Cronstedt, Marita (sv; nyelvész): Krúnsztëtt, Mȧritȧ

Cygnaeus, Uno (sv; lelkész, nevelő): Szügnëusz, Uno

Edelfelt, Albert (sv; festőművész): Ëdëlfëlt, Ålbërt

Ehrnrooth, Adolf (sv; tábornok): Érnrót, Ådolf

Ekman, Asta (SUS vez. t.): Ëkmȧn, Åsztȧ

Elonen, Aila (SUS vez. t.): Ëlonën, Åjlȧ

Joffel, Oivi (SUS vez. t.): Joffël, Ojvi

Engel, Carl Ludwig (építész): Ëngël, Kȧrl Ludvig

Englund, Einar (sv; zenesz.): Ënglund, Ëjnȧr

Enontekiö (község): Ënontëkiö

Erkko, Juhana Heikki (költő): Ërkko, Juhȧnȧ Hëjkki

Espoo (város): Ëszpó

Etelä-Karjala (megye): Ëtële-Kȧrjȧlȧ

Etelä-Pohjanmaa (megye): Ëtële-Pohjȧnmá

Etelä-Savo (megye): Ëtële-Szȧvo

Europaeus, David Emmanuel Daniel (sv; néprajztudós): Ëuropéusz, Dȧvid Ëmmȧnuël Dȧniël

Fagerholm, Karl-August (sv; v. kormányfő): Fȧgërholm, Kȧrl-Áuguszt

Fazer, Karl (sv; gyáros): Fȧccër, Kȧrl

Forsberg, Ulla-Maija (sv; nyelvész): Forszbërj, Ullȧ-Mȧjjȧ

Forssa (város): Forsszȧ

Gallen-Kallela, Akseli (festőművész): Gȧllën-Kȧllëlȧ, Åkszëli [svédesen: Gallén: Gȧllën]

Ganander, Christfried (sv; lelkész, szótáríró): Gȧnȧndër, Khrisztfríd

Gebhard, Maiju (szakoktató, feltaláló): Gëbhȧrd, Mȧjju

Gesellius, Herman (építész): Gëszëliusz, Hërmȧn

Gottlund, Carl Axel (sv; nyelvész): Gotlund, Kȧrl Åkszël

Grahn-Laasonen, Sanni (sv; miniszter): Grán-Lászonën, Szȧnni

Gripenberg, Georg Achates (sv; diplomata): Kripënberj, Gëorg Åkȧtësz

Haanpää, Pentti (író): Hánpē, Pëntti

Haapajärvi (város): Hápȧjervi

Haaparanta, Anja (nyelvész): Hápȧrȧntȧ, Ånjȧ

Haarala, Risto (nyelvész): Hárȧlȧ, Riszto

Haavikko, Paavo (költő): Hávikko, Pávo

Haavio, Martti (költő): Hávio, Mȧrtti

Hagman, Lucina (sv; nővezető, nevelő): Hȧgmȧn, Luszinȧ

Häkkänen, Antti (miniszter): Hekkenën, Åntti

Häkkinen, Mika (autóversenyző): Hekkinën, Mikȧ

Hakola, Antti (templomépítő): Hȧkolȧ, Åntti

Hakulinen, Auli (nyelvész): Hȧkulinën, Áuli

Hakulinen, Lauri (nyelvész): Hȧkulinën, Láuri

Hakulinen, Veikko (ol. bajnok): Hȧkulinën, Vëjkko

Halinen, Hannu (v. nagykövet): Hȧlinën, Hȧnnu

Hälli, Matti (író): Helli, Mȧtti

Halme, Timo (nyelvész): Hȧlmë, Timo

Halonen, Antti (kantele-játékos): Hȧlonën, Åntti

Halonen, Heikki (kantele-játékos): Hȧlonën, Hëjkki

Halonen, Tarja (v. elnök): Hȧlonën, Tȧrjȧ

Haltitunturi (Halti, Haltia, Haltiatunturi; hegy): Hȧltitunturi (Hȧlti, Hȧltiȧ, Hȧltiȧtunturi)

Hämäläinen, Eila (nyelvész): Hemelejnën, Ëjlȧ

Hämäläinen, Pentti (ol. bajnok): Hemelejnën, Pëntti

Häme (történelmi tájegység): Hemë

Hämeenkyrö (város): Heménkürö

Hämeenlinna (város): Heménlinnȧ

Hanko (város): Hȧnko

Happo, Fedja (kantele-játékos): Hȧppo, Fëdjȧ

Härkönen, Iivana (kantele-játékos): Herkönën, Ívȧnȧ

Harmaja, Saima (költő): Hȧrmȧjȧ, Szȧjmȧ

Hasala, Kasperi (nyelvész): Hȧszȧlȧ, Kȧszpëri

Haukipudas (Oulu része): Háukipudȧsz

Hausjärvi (tó): Háuszjervi

Hauta-aho, Teppo (zenesz.): Háutȧ-ȧho, Tëppo

Häyhä, Simo (földműves, mesterlövész): Heühe, Szimo

Heikkilä, Toivo (v. nagykövet): Hëjkkile, Tojvo

Heinävesi (község): Hëjnevëszi

Heininen, Paavo (zenesz.): Hëjninën, Pávo

Heinola (város): Hëjnolȧ

Helismaa, Reino (énekes): Hëliszmá, Rëjno

Hellaakoski, Aaro (költő): Hëllákoszki, Áro

Helsingin Sanomat (napilap): Hëlszinnin Szȧnomȧt

Helsinki (főváros): Hëlszinki

Hiisi (K., gonosz szellem; szent liget): Híszi

Hiitola (K., Hiisi országa): Hítolȧ

Himmelriiki (Taivaskero; hegycsúcs): Himmëlríki (Tȧjvȧszkëro)

Hjelt, Lauri (sv; v. nagykövet): Hjëlt, Láuri

Hokkanen, Tapio (nyelvész): Hokkȧnën, Tȧpio

Holappa, Pentti (költő): Holȧppȧ, Pëntti

Holkeri, Harri (v. kormányfő): Holkëri, Hȧrri

Horna (K., ördög-lakhely): Hornȧ

Högnabba-Lumikero, Cita (sv; intézményvezető): Hönnȧbbȧ-Lumikëro, Szitȧ

Huittinen (város): Hujttinën

Huitu, Marketta (nyelvész): Hujtu, Mȧrkëttȧ

Huovinen, Pekka (SUS vez. t.): Húovinën, Pëkkȧ

Huovinen, Veikko (író): Húovinën, Vëjkko

Hursti, Veikko (jótevő): Hurszti, Vëjkko

Hyry, Antti (író): Hürü, Åntti

Hyvärinen, Risto (v. nagykövet): Hüverinën, Riszto

Hyvinkää (város): Hüvinkē

Idman, Gustaf (v. nagykövet): Idmȧn, Gusztȧf

Iijoki (folyó): Íjoki

Iisalmi (város): Íszȧlmi

Ikaalinen (város): Ikálinën

Ikola, Osmo (nyelvész): Ikolȧ, Oszmo

Ilkka, Jaakko (szolgabíró, felkelővezér): Ilkkȧ, Jákko

Ilmarinen (K., kovács, Sampo-építő): Ilmȧrinën

Ilmatar (K., levegő tündére): Ilmȧtȧr

Imatra (város): Imȧtrȧ

Impilahti (egykori finn község Határ-Karjalában): Impilȧhti

Inari (város): Inȧri

Inarijärvi (tó): Inȧrijervi

Ingman, Martti (v. nagykövet): Ingmȧn, Mȧrtti

Inkeri (Izsórföld): Inkëri

Iso-Kalla (tó): Iszo-Kalla

Iso-Syöte (hegy): Iszo-Szűötë

Isohookana-Asunmaa, Tytti (politikus): Iszohókȧnȧ-Åszunmá, Tütti

Itkonen, Erkki (nyelvész): Itkonën, Ërkki

Jääsjärvi (tó): Jēszjervi

Jäätteenmäki, Anneli (v. kormányfő): Jētténmeki, Ånnëli

Jakobson, Max (sv; diplomata, újságíró): Jȧkobszon, Mȧx

Jalasjärvi (tó): Jȧlȧszjervi

Jalkanen, Olavi (festőművész): Jȧlkȧnën, Olȧvi

Jalkanen, Pekka (zenesz.): Jȧlkȧnën, Pëkkȧ

Jalonen, Elvi (SUS vez. t.): Jȧlonën, Ëlvi

Jämsä (város): Jemsze

Jänis, Teppana (kantele-játékos): Jenisz, Tëppȧnȧ

Jännes, Arvi (költő, nyelvész): Jennësz, Årvi

Jansson, Tove (sv; író, festőművész): Jȧnsszon, Tovë

Järnefelt, Arvid (író): Jernëfëlt, Årvid

Järvelä, Jari (író): Jervële, Jȧri

Järvenpää (város): Jervënpē

Järventaus, Arvi (író): Jervëntȧusz, Årvi

Javanainen, Arto (jégkorongozó): Jȧvȧnȧjnën, Årto

Jeesus Kristus (Jézus Krisztus): Jészusz Krisztusz

Joensuu (város): Joënszú

Johansson, Bengt (sv; zenesz.): Johȧnsszon, Bëngt

Joki, Aulis J. (nyelvész): Joki, Áulisz J.

Joukahainen (K., lapp hős): Jóukȧhȧjnën

Joulupukki (Mikulás): Jóulupukki

Joutsenoja, Pekka (SUS vez. t.): Jóutszënojȧ, Pëkkȧ

Joutsijärvi (tó): Jóutszijervi

Juankoski (város): Juȧnkoszki

Jumala (Isten): Jumȧlȧ

Juojärvi (tó): Júojervi

Juteini, Jaakko (költő): Jutëjni, Jákko

Juukkarinen, Arvi (templomépítő): Júkkȧrinën, Årvi

Juvonen, Helvi (költő): Juvonën, Hëlvi

Jylhä, Yrjö (költő): Jülhe, Ürjö

Jyrkänkallio, Paul (v. nagykövet): Jürkenkȧllio, Pȧul

Jyväskylä (város): Jüveszküle

Kaaresuvanto (falu): Kárëszuvȧnto

Kaarina (város): Kárinȧ

Kailas, Uuno (költő): Kȧjlȧsz, Úno

Kainuu (megye): Kȧjnú

Kaipiainen, Pertti (SUS vez. t.): Kȧjpiȧjnën, Përtti

Kajaani (város): Kȧjáni

Kajava, Viljo (költő): Kȧjȧvȧ, Viljo

Kalajoki (folyó): Kȧlȧjoki

Kalajoki (város): Kȧlȧjoki

Kalervo (K., Kullervo apja): Kȧlërvo

Kaleva (K., a hősök őse): Kȧlëvȧ

Kalevala (K., Kaleva földje): Kȧlëvȧlȧ

Kalevala (finn nemzeti eposz, hősköltemény): Kȧlëvȧlȧ

Kalevatar (K., nő Kaleva nemzetségéből): Kȧlëvȧtȧr

Kallas, Aino (író): Kȧllȧsz, Åjno

Kallas, Uuno (költő): Kȧllȧsz, Úno

Kallinen, Yrjö (békeküzdő): Kȧllinën, Ürjö

Kallio, Kyösti (v. elnök): Kȧllio, Kűöszti

Kalma (K., sír, halál): Kȧlmȧ

Kalske, Marja (nyelvész): Kalszkë, Mȧrjȧ

Kälviä (község): Kelvie

Kankaanpää (város): Kȧnkánpē

Kannila, Helle (könyvtáros): Kȧnnilȧ, Hëllë

Kannisto, Artturi (nyelvész): Kȧnniszto, Årtturi

Kannus (város): Kȧnnusz

Kanta-Häme (megye): Kȧntȧ-Hemë

kantele (pengetős népi hangszer): kȧntëlë

Kapo (K., a sör főzője): Kȧpo

Karamzin, Aurora (a népjólét úttörője): Kȧrȧmzin Áurorȧ

Karanko, Outi (nyelvész): Kȧrȧnko, Óuti

Karjala (történelmi tájegység): Kȧrjȧlȧ

Karjalainen, Ahti (v. kormányfő): Kȧrjȧlȧjnën, Åhti

Karkkila (város): Kȧrkkilȧ

Kärkölä (község): Kerköle

Karvinajoki (folyó): Kȧrvinȧjoki

Katainen, Jyrki (v. kormányfő): Kȧtȧjnën, Jürki

Katri Helena (Kalaoja; énekes): Kȧtri Hëlënȧ (Kȧlȧojȧ)

Kaukonen, Väinö (Kalevala-kutató): Káukonën, Vejnö

Kauppala, Pekka (történész docens): Káuppȧlȧ, Pëkkȧ

Kaurinkoski, Jaakko (v. nagykövet): Káurinkoszki, Jákko

Kaurismäki, Aki (filmrendező): Káuriszmeki, Åki

Kekkonen, Urho Kaleva (v. elnök): Këkkonën, Urho Kȧlëvȧ

Kemi (város): Këmi

Kemijärvi (tó): Këmijervi

Kemijoki (folyó): Këmijoki

Kerava (város): Kërȧvȧ

Keski-Pohjanmaa (megye): Këszki-Pohjȧnmá

Keski-Suomi (megye): Këszki-Szúomi

Keuruu (város): Këurú

Kianto, Ilmari (író): Kiȧnto, Ilmȧri

Kiihtelysvaara (Joensuu része): Kíhtëlüszvárȧ

Kiiminjoki (folyó): Kíminjoki

Kilpi, Eeva (költő): Kilpi, Évȧ

Kilpi, Volter (író): Kilpi, Voltër

Kilpinen, Yrjö (zenesz.): Kilpinën, Ürjö

Kilpiö, Arto (nyelvész): Kilpiö, Årto

Kinnunen, Laila (énekes): Kinnunën, Lȧjlȧ

Kinnunen, Tauno (SUS vez. t.): Kinnunën, Táuno

Kirintövaara (téli üdülőhely): Kirintövárȧ

Kirkkonummi (község): Kirkkonummi

Kirstinä, Väinö (író): Kirsztine, Vejnö

Kittilä (község): Kittile

Kiuru, Krista (SUS vezetője): Kíuru, Krisztȧ

Kivi, Aleksis (író, költő): Kivi, Ålëkszisz

Kivikk‘aho, Eila (költő): Kivikkȧho, Ëjlȧ

Klami, Uuno (zenesz.): Klȧmi, Úno

Klemetti, Heikki (zenesz.): Klëmëtti, Hëjkki

Klinge, Matti (történész): Klingë, Mȧtti

Kniivilä, Irmeli (nyelvész, SUS elnöke): Knívile, Irmëli

Koistinen, Uno (v. nagykövet): Kojsztinën, Uno

Koivisto, Mauno (v. elnök): Kojviszto, Máuno

Koivu, Terttu (SUS vez. t.): Kojvu, Tërttu

Koivulehto, Jorma (nyelvész): Kojvulëhto, Jormȧ

Kojo, Viljo (író): Kojo, Viljo

Kokemäenjoki (folyó): Kokëmeënjoki

Kokkola (város): Kokkolȧ

Kokkonen, Joonas (zenesz.): Kokkonën, Jónȧsz

Korhonen, Mikko (nyelvész): Korhonën, Mikko

Korhonen, Riku (író): Korhonën, Riku

Kortekangas, Olli (zenesz.): Kortëkȧnnȧsz, Olli

Korvatunturi (a Joulupukki, a Mikulás lakhelye; hegy): Korvȧtunturi (Jóulupukki)

Koskenkylä (több falu neve): Koszkënküle

Koskenniemi, Veikko Antero (költő, akadé-mikus): Koszkënníëmi, Vëjkko Åntëro

Koutajoki (folyó): Kóutȧjoki

Kouvola (város): Kóuvolȧ

Kramsu, Kaarlo (költő): Krȧmszu, Kárlo

Krohn, Ilmari (sv; zenetudós): Krón, Ilmȧri

Krohn, Julius (sv; Suonio; nyelvész): Krón, Juliusz (Szúonio)

Krohn, Kaarle (sv; néprajztudós): Krón, Kárlë

Kuhmo (város): Kuhmo

Kujasalo, Pekka (v. nagykövet): Kujȧszȧlo, Pëkkȧ

Kullervo (K., hős): Kullërvo

Kumpumäki, Veikko (SUS vez. t.): Kumpumeki, Vëjkko

Kunnas, Kirsi (költő): Kunnȧsz, Kirszi

Kuohijärvi (tó): Kúohijervi

Kuokkanen, Marjut (szociálpszichológus): Kúokkȧnën, Mȧrjut

Kuolan niemimaa (Kola-félsziget): Kúolȧn níëmimá

Kuopio (város): Kúopio

Kustaa Vaasa (Vasa Gusztáv király): Kusztá Vászȧ

Kuula, Toivo (zenesz.): Kúla, Tojvo

Kuusaa (több falu neve): Kúszá

Kuusamo (város): Kúszȧmo

Kuusela, Armi (szépségkirálynő): Kúszëlȧ, Årmi

Kuusinen, Hertta (kommunista nő): Kúszinën, Hërttȧ

Kuusinen, Otto Wille (kommunista): Kúszinën, Otto Villë

Kuusisaari (sziget): Kúsziszári

Kuusisto, Ilkka (zenesz.): Kúsziszto, Ilkkȧ

Kyllikki (K., Lemminkäinen felesége): Küllikki

Kymenlaakso (megye): Kümënlákszo

Kymijoki (folyó): Kümijoki

Kyrönjoki (folyó): Kürönjoki

Laakso, Johanna (nyelvész): Lákszo, Johȧnnȧ

Laaksonen, Heli (író): Lákszonën, Hëli

Laanila (Oulu része): Lánilȧ

Laatokka (Ladoga; tó): Látokkȧ

Laestadius, Lars Levi (sv; lelkész): Lesztȧdiusz, Lȧrsz Lëvi

Lahdelma, Tuomo (költő): Lȧhdëlmȧ, Túomo

Lahti (város): Lȧhti

Laiho, Lauri (mondagyűjtő): Lȧjho, Láuri

Laihonen, Petteri (nyelvész): Lȧjhonën, Pëttëri

Laine, Jarkko (költő): Lȧjnë, Jȧrkko

Laitila Kälvemark, Tiina (író): Lȧjtilȧ Kelvëmȧrk, Tínȧ

Laitinen, Kai (i.-történész): Lȧjtinën, Kȧj

Lajunen, Anita (író): Lȧjunën, Ånitȧ

Lalli (Lauri; Lalloi; paraszt, Henrik püspök gyilkosa): Lȧlli (Lȧuri; Lȧlloj)

Lallukka, Gabriella (nyelvész): Lȧllukkȧ, Gabriëllȧ

Lallukka, Seppo (nyelvész): Lȧllukkȧ, Szëppo

Längelmävesi (tó): Lennëlmevëszi

Lappeenranta (város): Lȧppénrȧntȧ

Lappi (Lappföld): Lȧppi

Lappi (megye): Lȧppi

Lapua (város): Lȧpuȧ

Lapuanjoki (folyó): Lȧpuȧnjoki

Lapväärtti (község): Lȧpvērtti

Larin-Kyösti (sv; Larson, Karl Gustaf; költő): Lȧrin-Kűöszti (Lȧrszon, Kȧrl Gusztȧf)

Larni, Martti (író): Lȧrni, Mȧrtti

Latvala, Taina (író): Lȧtvȧlȧ, Tȧjnȧ

Launis, Armas (népzenetudós): Láunisz, Årmȧsz

Lauranto, Yrjö (nyelvész): Láurȧnto, Ürjö

Lehtinen, Erkki (történész): Lëhtinën, Ërkki

Lehtinen, Hilja Onerva (költő): Lëhtinën, Hiljȧ Onërvȧ

Lehtinen, Ildikó (néprajztudós): Lëhtinën, Ildikó

Lehto, Pirkko (nyelvész): Lëhto, Pirkko

Lehtonen, Joel (író): Lëhtonën, Joël

Leino, Eino (költő): Lëjno, Ëjno

Leino, Jaakko (nyelvész): Lëjno, Jákko

Leino, Kasimir (költő): Lëjno, Kȧszimir

Lemettinen, Pentti (SUS vez. t.): Lëmëttinën, Pëntti

Lemmenjoki (folyó): Lëmmënjoki

Lemminkäinen (K., a szerelem fia; Kauko): Lëmminkejnën (Káuko)

Lempäälä (község): Lëmpēle

Lempo (K., ördög ): Lëmpo

Leppä, Jari (miniszter): Lëppe, Jȧriű

Lettolammi, Pirkko (nyelvtanár): Lëttolȧmmi, Pirkko

Lieto (község): Líëto

Liimola, Matti (nyelvész): Límolȧ, Mȧtti

Lind, Arvi (hírszerkesztő): Lind, Årvi

Lindberg, Magnus (sv; zenesz.): Lindbërj, Mȧgnusz

Lindström, Jari (sv; miniszter): Lindsztröm, Jȧri

Linkola, Pentti (író): Linkolȧ, Pëntti

Linkomies, Edwin (v. kormányfő): Linkomíësz, Ëdvin

Linna, Väinö (író): Linnȧ, Vejnö

Linnankivi, Jaakko (oktatási tanácsos): Linnȧnkivi, Jákko

Linnankoski, Johannes (író): Linnȧnkoszki, Johȧnnësz

Lintilä, Mika (miniszter): Lintile, Mikȧ

Lipponen, Paavo (v. kormányfő): Lipponën, Pávo

Litmanen, Jari (labdarúgó): Litmȧnën, Jȧri

Lohela, Maria (a Finn Képviselőház elnöke): Lohëlȧ, Mȧriȧ

Louhi (K., Pohjola banyája, nagyasszonya): Lóuhi

Loviisa (város): Lovíszȧ

Lönnrot, Elias (sv; népdalgyűjtő, Kalevala-szerző, orvos): Lönrút, Ëliȧsz

Lösönen, Iivana (kantele-játékos): Löszönën, Ívana

Luoto, Reima (író, fordító): Lúoto, Rëjmȧ

Luukkonen, Fanni (női önkéntesvezető): Lúkkonën, Fȧnni

Lyy, Toivo (költő): Lű, Tojvo

Maanselkä (vízválasztó): Mánszëlke

Maarestunturit (hegycsoport): Márësztunturit

Maarianhamina (város): Máriȧnhȧminȧ

Madetoja, Leevi (zenesz.): Mȧdëtojȧ, Lévi

Mäkelä, Hannu (költő): Mekële, Hȧnnu

Mäkisalo, Rauni (SUS vez. t.): Mekiszȧlo, Ráuni

Manala (K., alvilág): Mȧnȧlȧ

Manner, Eeva-Liisa (költő): Mȧnnër, Évȧ-Líszȧ

Manner, Sanna (nyelvész, SUS vez. t.): Mȧnnër, Szȧnnȧ

Mannerheim, Gustaf (v. hadsereg-főparancsnok, v. elnök): Mȧnnërhëjm, Gustȧf

Mannerkorpi, Juha (író): Mȧnnërkorpi, Juhȧ

Manninen, Otto (költő): Mȧnninën, Otto

Mansala, Arto (v. nagykövet): Mȧnszȧlȧ, Årto

Mantila, Harri (nyelvész): Mȧntilȧ, Hȧrri

Mäntsälä (város): Mentszele

Mänttä-Vilppula (város): Mentte-Vilppulȧ

Mäntyharju (község): Mȧntühȧrju

Mäntyranta, Eero (ol. bajnok): Mentürȧntȧ, Éro

Marjatta (K., szűz anya): Mȧrjȧttȧ

Markus, Kaija (nyelvész): Mȧrkusz, Kȧjjȧ

Marttinen, Tauno (zenesz.): Mȧrttinën, Táuno

Masonen, Virpi (nyelvész): Masonën, Virpi

Matinkylä (Espoo városrésze): Mȧtinküle (Ëszpó)

Mattila, Karita (operaénekesnő): Mȧttilȧ, Kȧritȧ

Mattila, Pirkko (miniszter): Mȧttilȧ, Pirkko

Meinander, Carl Fredrik (sv; régész): Mëinȧndër, Kȧrl Frëdrik

Melartin, Erkki (zenesz.): Mëlȧrtin, Ërkki

Mentula, Mooses (író): Mëntulȧ, Mószësz

Meri, Veijo (író): Mëri, Vëjjo

Merikanto, Aarre (zenesz.): Mërikȧnto, Árrë

Meriläinen, Usko (zenesz.): Mërilejnën, Uszko

Meriluoto, Aila (költő): Mërilúoto, Åjlȧ

Miehikkälä (község): Míëhikkele

Mielikki (K., Tapio felesége): Míëlikki

Miettunen, Martti (v. kormányfő): Míëttunën, Mȧrtti

Miinan Domi (kantele-játékos): Mínȧn Domi

Mikkeli (város): Mikkëli

Mukka, Timo K. (költő): Mukkȧ, Timo K.

Muonionjoki (folyó): Múonionjoki

Mustapää, P. (Haavio, Martti; költő): Mustȧpē, P. (Hávio, Mȧrtti)

Mutkalampi (falu): Mutkȧlȧmpi

Mykkälä, Teuvo (SUS vez. t.): Mükkele, Tëuvo

Mykkänen, Kai (miniszter): Mükkenën, Kȧj

Myllyrinne, Väinö (óriás): Müllürinnë, Vejnö

Mynämäki (város): Münemeki

Myrskylä (község): Mürszküle

Naantali (város): Nántȧli

Näljänkä (falu): Neljenke

Närhi, Simo (SUS vez. t.): Nerhi, Szimo

Näsijärvi (tó): Neszijervi

Natunen, Tuula (SUS vez. t.): Nȧtunën, Túlȧ

Nieminen, Pertti (költő, műfordító): Níëminën, Përtti

Niinistö, Jussi (miniszter): Niinisztö, Jusszi

Niinistö, Sauli (elnök): Nínisztö, Szȧuli

Nivala (város): Nivȧlȧ

Nokia (város): Nokiȧ

Nopola, Sinikka (író): Nopolȧ, Szinikkȧ

Nordgren, Pehr Henrik (sv; zenesz.): Nordgrën, Pēr Hënrik

Nummi, Lassi (író): Nummi, Lȧsszi

Nuolijärvi, Pirkko (nyelvész): Núolijervi, Pirkko

Nuorteva, Väinö Albert (Olli; író): Núortëvȧ, Vejnö Ålbërt (Olli)

Nurmi, Paavo (ol. bajnok): Nurmi, Pávo

Nurmi, Timo (nyelvész): Nurmi, Timo

Nykänen, Jaana (nyelvész): Nükenën, Jánȧ

Nykänen, Matti (ol. bajnok): Nükenën, Mȧtti

Nyyssönen, Heino (történész): Nűsszönën, Hëjno

Oksanen, August (Ahlquist; költő, nyelvész): Okszȧnën, Áuguszt (Álkviszt)

Ollila, Jorma (vállalatvezető): Ollilȧ, Jormȧ

Onerva, L. (Lehtinen, Hilja Onerva; költő): Onërvȧ, L. (Lëhtinën, Hiljȧ Onërvȧ)

Orimattila (város): Orimȧttilȧ

Orpo, Petteri (miniszter): Orpo, Pëttëri

Oulu (város): Óulu

Oulujärvi (tó): Óulujervi

Oulujoki (folyó): Óulujoki

Ounasselkä (hegycsoport): Óunȧsszëlke

Paakkanen, Kirsti (vállalatvezető): Pákkȧnën, Kirszti

Paasikivi, Juho Kusti (v. elnök): Pászikivi, Juho Kuszti

Paasilinna, Erno (író): Pászilinnȧ, Ërno

Paasio, Rafael (v. kormányfő): Pászio, Rȧfȧël

Paasonen, Heikki (műsorvezető): Pászonën, Hëjkki

Päätalo, Kalle (író): Pētȧlo, Kȧllë

Paatsjoki (folyó): Pátszjoki

Pacius, Fredrik (Friedrich) (svédesen vagy németesen is ejtik; zenesz.): Pȧsziusz (Páciusz), Frëdrik (Frídrih)

Päijänne (tó): Pejjennë

Päijät-Häme (megye): Pejjet-Hemë

Paistunturit (hegycsoport): Pȧjsztunturit

Pakkala, Teuvo (író): Pȧkkȧlȧ, Tëuvo

Palas, Reino (v. nagykövet): Pȧlȧsz, Rëjno

Palmgren, Selim (sv; zenesz.): Pȧlmgrën, Szëlim

Palo, Tauno (színész, énekes): Pȧlo, Táuno

Pälsi, Sakari (régész, néprajzkutató): Pelszi, Szȧkȧri

Panula, Jorma (zenesz.): Pȧnulȧ, Jormȧ

Paraske, Larin (runo-énekes): Pȧrȧszkë, Lȧrin

Parkkinen, Pekka (költő): Pȧrkkinën, Pëkkȧ

Pasanen, Pertti Olavi Spede (színész): Pȧszȧnën, Përtti Olȧvi Szpëdë

Pekkala, Mauno (v. kormányfő): Pëkkȧlȧ, Máuno

Pekkanen, Toivo (író): Pëkkȧnën, Tojvo

Pekkarinen, Mauri (a Finn Képviselőház alelnöke) Pëkkȧrinën, Máuri

Pekurinen, Arndt (fegyver-elutasító): Pëkurinën, Årnt

Pelkosenniemi (község): Pëlkoszënníëmi

Pellinen, Jyrki (költő): Pëllinën, Jürki

Peltola, Terhi (nyelvész): Pëltolȧ, Tërhi

Peltonen-Palotie, Leena (orvos, génkutató): Pëltonën-Palotíë, Lénȧ

Peltonen, Juhani (író): Pëltonën, Juhȧni

Pennanen, Eila (író): Pënnȧnën, Ëjlȧ

Penttilä, Aarne (nyelvész): Pënttile, Árnë

Penttinen, Yrjö (i.-történész): Pënttinën, Ürjö

Perttunen, Arhippa (runo-énekes): Përttunën, Århippȧ

Pesola, Väinö (zenesz.): Pëszolȧ, Vejnö

Petäjäjärvi (tó): Pëtejejervi

Petroskoi (Äänislinna, Petrozavodszk; város): Pëtroszkoj (Ēniszlinnȧ)

Petsamo (Pecsenga; város): Pëtszȧmo

Pieksämäki (város): Píëkszemeki

Pielinen (tó): Píëlinën

piirakka (lepény, rétes, béles): pírȧkkȧ

Piispa Henrik (Henrik, az első püspök): Píszpȧ Hënrik

Piponius, Henrik (sv; néprajzi gyűjtő): Piponiusz, Hënrik

Pirkanmaa (megye): Pirkȧnmá

Pirttikylä (falu): Pirttiküle

Pitäjänmäki (városrész Helsinkiben): Pitejenmeki

Pitkäsalo, Eliisa (nyelvész): Pitkeszȧlo, Ëlíszȧ

Pohjanen, Bengt (író): Pohjȧnën, Bënkt

Pohjanmaa (megye): Pohjȧnmá

Pohjanmaa (történelmi tájegység): Pohjȧnmá

Pohjanpää, Lauri (költő): Pohjȧnpē, Láuri

Pohjois-Karjala (megye): Pohjojsz-Kȧrjȧlȧ

Pohjois-Pohjanmaa (megye): Pohjojsz-Pohjȧnmá

Pohjois-Savo (megye): Pohjojsz-Szȧvo

Pohjola (K., Észak, országrész): Pohjolȧ

Pohjola, Liisa (zongoraművész): Pohjolȧ, Líszȧ

Polén, Rietrikk (Fredrik) (sv; néprajztudós): Polën, Ríëtrikk (Frëdrik)

Pori (város): Pori

Porthan, Henrik Gabriel (sv; író, egyetemi tanár): Portȧn, Hënrik Gȧbriël

Porvoo (város): Porvó

Poutanen, Kira (író): Póutȧnën, Kirȧ

Pöyry, Jaakko (mérnök): Pőürü, Jákko

Pudasjärvi (város): Pudȧszjervi

Puha, Seija (városi képviselő): Puhȧ, Szëjjȧ

Punkaharju (kirándulóhely Savonlinnában): Punkȧhȧrju

Pyhä-Häkin kansallispuisto (nemzeti park): Pühe-Hekin kȧnszȧlliszpujszto

Pyhä-Häkki (nemzeti park): Pühe-Hekki

Pyhäjärvi (tó): Pühejervi

Pyhäjoki (folyó): Pühejoki

Pyhäjoki (község): Pühejoki

Pyhäntä (község): Pühente

Pyhtää (község): Pühtē

Pylkönmäki (falu): Pülkönmeki

Rääkkylä (község): Rēkküle

Raanujärvi (falu): Ránujervi

Raatevaara (falu): Rátëvárȧ

Räikkönen, Kimi (autóversenyző): Rejkkönën, Kimi

Raimi, Johanna (SUS vez. t.): Rȧjmi, Johȧnnȧ

Raisio (város): Rȧjszio

Raitio, Väinö (zenesz.): Rȧjtio, Vejnö

Raittila, Anna-Maija (író, költő): Rȧjttilȧ, Ånnȧ-Mȧjjȧ

Ranta, Sulho (zenesz.): Rȧntȧ, Sulho

Rantonen, Antti (kantele-játékos): Rȧntonën, Åntti

Rapola, Martti (nyelvész): Rȧpolȧ, Mȧrtti

Rasi-Koskinen, Marisha (író): Rȧszi-Koszkinën, Mȧrisȧ

Ratia, Armi (vállalkozó, szövőművész): Rȧtiȧ, Årmi

Rauma (város): Ráumȧ

Rauni (K., Ukko főisten házastársa): Ráuni

Raustila, Olavi (v. nagykövet): Ráusztilȧ, Olȧvi

Rautavaara, Einojuhani (zenesz.): Ráutȧvárȧ, Ëjnojuhȧni

Rautavaara, Tapio (ol. bajnok): Ráutȧvárȧ, Tȧpio

Rautio, Matti (zenesz.): Ráutio, Mȧtti

Ravila, Paavo (nyelvész): Rȧvilȧ, Pávo

Rehn, Elisabeth (v. miniszter): Rén, Ëliszabët

Rehn, Olli (politikus): Rén, Olli

Rein, Gabriel (sv; történész): Rëjn, Gȧbriël

Reinholm, Henrik August (sv; néprajztudós): Rëjnholm, Hënrik Åuguszt

Rekola, Mirkka (költő): Rëkolȧ, Mirkkȧ

Relander, Lauri Kristian (v. elnök): Rëlȧndër, Láuri Krisztiȧn

Repo, Yrjö (SUS vez. t.): Rëpo, Ürjö

Riihimäki (város): Ríhimeki

Ringbom, Nils-Eric (sv; zenesz.): Ringbom, Nilsz-Ërik

Rintala, Paavo (író): Rintȧlȧ, Pávo

Risikko, Paula (miniszter): Riszikko, Páulȧ

Rossi, Matti (író): Rosszi, Mȧtti

Rovaniemi (város): Rovȧníëmi

Runeberg, Johan Ludvig (sv; költő): Rúnëberj, Júhȧn Ludvig

Runeberg, Walter (sv; szobrász): Rúnëberj, Wȧltër

Ruotsalainen, Paavo (vallási vezető): Rúotszȧlȧjnën, Pávo

Ruotus (K., Heródes neve): Rúotusz

Ruuth, Alpo (író): Rút, Ålpo

Ryti, Risto Heikki (v. elnök): Rüti, Riszto Hëjkki

Sääminginsalo (sziget): Szēminninszȧlo

Saarela, Yrjö (ol. bajnok): Szárëlȧ, Ürjö

Saari, Arto (gördeszkás): Szári, Årto

Saarikko, Annika (miniszter): Szárikko, Ånnikȧ

Saarikoski, Pentti (költő): Szárikoszki, Pëntti

Saarimaa, Eemil Arvi (nyelvész): Szárimá, Émil Årvi

Saarinen, Eero (építész): Szárinën, Éro

Saarinen, Eliel (építész): Szárinën, Ëliël

Saarinen, Esa (rendszerszakértő): Szárinën, Ësȧ

Saariselkä (hátság, pusztaság): Száriszëlke

Saarjärvi (tó): Szárjervi

Saarvala, Aleksanteri (ol. bajnok): Szárvȧlȧ, Ålëkszȧntëri

Sadeniemi, Matti (nyelvész): Szȧdënníëmi, Mȧtti

Saimaa (Iso-Saimaa; tórendszer): Szȧjmá (Iszo-Szȧjmá)

Salama, Hannu (író): Szȧlȧmȧ, Hȧnnu

Sallatunturi (hegy): Szȧllȧtunturi

Sallinen, Aulis (zenesz.): Szȧllinën, Áulisz

Salmelainen, Eero (népmesegyűjtő): Szȧlmëlȧjnën, Éro

Salmenhaara, Erkki (zenesz.): Szȧlmënhárȧ, Ërkki

Salo (város): Szȧlo

Salomaa, Arto (matematikus; akadémikus): Szȧlomá, Årto

Salonen, Esa-Pekka (zenesz., karmester): Szȧlonën, Ëszȧ-Pëkkȧ

Salpausselkä (hátság): Szȧlpȧusszëlke

Sammallahti, Pekka (nyelvész): Szȧmmȧllȧhti, Pëkkȧ

Sampo (K., csodamalom): Szȧmpo

Sampo, Terho (miniszter): Szȧmpo, Tërho

Santavuori, Martti (író): Szȧntȧvuori, Mȧrtti

Sarhemaa, Maria (nyelvész): Szȧrhëmá, Mȧriȧ

Sarkia, Kaarlo (költő): Szȧrkiȧ, Kárlo

Sarmanto, Heikki (zenesz.): Szȧrmȧnto, Hëjkki

Satakunta (megye): Szȧtȧkuntȧ

Satonen, Arto (a Finn Képviselőház alelnöke): Szȧtonën, Årto

sauna (finn gőz- és vízfürdő): száunȧ

Savander, Arto (SUS vez. t.): Szȧvȧndër, Årto

Savo (történelmi tájegység): Szȧvo

Savukoski (község): Szȧvukoszki

Schauman, Eugen (Bobrikov gyilkosa): Sáumȧn, Ëugën

Schjerfbeck, Helene (sv; festőművész): Servbëk, Hëlēn

Segerstam, Leif (sv; zenesz.): Szëjërsztȧm, Lëjf

Seinäjoki (város): Szëjnejoki

Selänpää (falu): Szëlenpē

Setälä, Eemil Nestor (nyelvész): Szëtele; Émil Nësztor

Setälä, Olli (SUS vez. t.): Szëtele, Olli

Sibelius, Jean (sv; Johan Julius Christian; zenesz.): Szibëliusz, Zsȧn (Júhȧn Juliusz Khrisztiȧn)

Siikajoki (folyó): Szíkȧjoki

Siilinjärvi (község): Szílinjervi

Siljo, Juhani (költő): Sziljo, Juhȧni

Sillanpää, Frans Eemil (író): Szillȧnpē, Frȧnsz Émil

Sillanpää, Miina (munkásvezető): Szillȧnpē, Mínȧ

Silvennoinen, Maria (művelődési szervező): Szilvënnojnën, Mȧriȧ

Sinisalo, Veikko (színész): Sziniszȧlo, Vëjkko

Sipilä, Helvi (jogász, ENSZ-főtitkárhelyettes): Szipile, Hëlvi

Sipilä, Juha (kormányfő): Szipile, Juhȧ

Sirelius, Uuno Taavi (sv; néprajztudós): Szirëliusz, Úno Távi

Sjögren, Anders Johan (sv; néprajztudós): Sögrën, Åndërsz Júhȧn

Skiftesvik, Joni (író): Szcsiftëszvik, Zsoni

Snellman, Johan Vilhelm (író): Sznëlmȧn, Júhȧn Vilhëlm

Sodankylä (város): Szodȧnküle

Soini, Timo (miniszter): Szojni, Timo

Soisalo (sziget): Szojszȧlo

Sokea Miihkali (runo-énekes): Szokëȧ Míhkȧli

Sorsa, August (templomépítő): Szorszȧ, Åuguszt

Sorsa, Kalevi (v. kormányfő): Szorszȧ, Kȧlëvi

Sortavala (város Karjalában): Szortȧvȧlȧ

Soutkari, Pentti (nyelvész): Szóutkȧri, Pëntti

Ståhlberg, Kaarlo Juho (sv; v. elnök): Sztólberj, Kȧrlo Juho

Stubb, Cai Göran Alexander (sv; v. kormányfő): Sztubb, Kȧj Görȧn Ålëkszȧndër

Suhonen, Seppo (nyelvész): Szuhonën, Szëppo

Sukselainen, Vieno (v. kormányfő): Szukszëlȧjnën, Víëno

Sundelin, Juha (a Finn Sakkszövetség elnöke): Szundëlin, Juhȧ

Suomalainen, Jaakko (jégkorongozó): Szúomȧlȧjnën, Jákko

Suomi (Finnország): Szúomi

Suursaari (sziget): Szúrszári

Svinhufvud, Pehr Evind (sv; v. elnök): Szvínhűvüd, Pēr Évind

Syväri (Szvir; folyó): Szüveri

Taavetti (állomás Luumäki községben): Távëtti (Lúmeki)

Tabermann, Tommy (költő): Tȧbërmȧn, Tomi

Tähti, Annikki (énekes): Tehti, Ånnikki

Taivaskero (Himmelriiki; hegycsúcs): Tȧjvȧszkëro (Himmëlríki)

Talas, Onni (v. nagykövet): Tȧlȧsz, Onni

Tallgren, Aarne Mikko (sv; Michaël; régész): Tȧlgrën, Árnë Mikko (Mihhȧël)

Tammerkoski (vízesés-folyó): Tȧmmërkoszki

Tampere (város): Tȧmpërë

Tanikka (K., Tallinn városa): Tȧnikkȧ

Tanner, Satu (nyelvész): Tȧnnër, Szȧtu

Tanner, Väinö (v. kormányfő): Tȧnnër, Väinö

Tapio (K., erdő istene, szelleme): Tȧpio

Tauriainen, Marko (Finn Sakkszövetség, irodavezető): Táuriȧjnën, Mȧrko

Tellervo (K., Tapio lánya): Tëllërvo

Tenojoki (Teno; folyó): Tënojoki

Teppo, Hannes (nyelvész): Tëppo, Hȧnnësz

Tiilikainen, Kimmo (miniszter): Tílikȧjnën, Kimmo

Toivonen, Yrjö (nyelvész): Tojvonën, Ürjö

Topelius, Zachris (sv; történész): Topéliusz, Szȧkrisz

Tornio (város): Tornio

Tornionjoki (folyó): Tornionjoki

Torstila, Pertti (v. nagykövet): Torstilȧ, Përtti

Torvalds, Linus (sv; számítógépes szakember): Turvȧlc, Linusz

Törni, Lauri (százados): Törni, Lȧuri

Tuisku, Antti (énekes): Tujszku, Åntti

Tulindberg, Erik (sv; zenesz.): Tulindberj, Ërik

Tunkelo, Eemil Aukusti (nyelvész): Tunkëlo, Émil Áukuszti

Tuomi-Nikula, Petri (nagykövet): Túomi-Nikulȧ, Pëtri

Tuominen, Pasi (v. nagykövet): Túominën, Pȧszi

Tuomioja, Sakari (v. kormányfő): Túomiojȧ, Szȧkȧri

Tuonela (K., alvilág, holtak helye): Túonëlȧ

Tuoni (K., alvilág istene): Túoni

Tuppurainen, Kaija (SUS alelnöke): Tuppurȧjnën, Kȧjjȧ

Turku (város): Turku

Turso, Tursas (K., tengeri szörny): Turszo, Turszȧsz

Turtiainen, Arvo (költő): Turtiȧjnën, Årvo

Turunen, Aimo (nyelvész): Turunën, Åjmo

Turunen, Rigina (nyelvész): Turunën, Riginȧ

Tuulikki (K., Tapio lánya): Túlikki

Tuulomajoki (folyó): Túlomȧjoki

Tuuri, Antti (író): Túri, Åntti

Tykkyläinen, Kari (szobrász): Tükkülejnën, Kȧri

Tynni, Aale (költő): Tünni, Álë

Ukko (K., ősi főisten): Ukko

Ukselmapää (hegy): Ukszëlmȧpē

Untamo (K., álomisten, Kalervo testvére): Untȧmo

Untamola (K., helyszín): Untȧmolȧ

Urho Kekkosen kansallispuisto (nemzeti park): Urho Këkkoszën kȧnszȧlliszpujszto

Uskali (falu): Uszkȧli

Uusi Suomi (hírportál): Úszi Szúomi

Uusikaupunki (város): Úszikáupunki

Uusimaa (megye): Úszimá

Uusimaa (történelmi tájegység): Úszimá

Vaajakoski (alközpont Jyväskylä-ben): Vájȧkoszki

Vaala (község): Válȧ

Väänänen, Jouko Antero (matematikus akadémikus): Vēnenën, Jóuko Åntëro

Vaasa (város): Vászȧ

Vaasa (Vasa; királyi uralkodóház): Vászȧ (Vȧszȧ)

Väinämöinen (K., a Kalevala főhőse): Vejnemöjnën

Vainio, Matti (zenetudós): Vȧjnio, Mȧtti

Väinölä, Osmo (v. nagykövet): Vejnöle, Oszmo

Väisänen, Armas Otto (népzenetudós): Vejszenën, Årmȧsz Otto

Vaittinen-Kuikka, Alli (vezető ápolónő): Vȧjttinën-Kuikka, Ålli

Vaittinen, Juho (vonóskantele-játékos): Vȧjttinën, Juho

Vala, Katri (költő): Vȧlȧ, Kȧtri

Valkeapää, Nils-Aslak (számi költő, művész): Vȧlkëȧpē, Nilsz-Åszlȧk

Valo, Ville (énekes): Vȧlo, Villë

Vanhanen, Matti (v. kormányfő): Vȧnhȧnën, Mȧtti

Vanninen, Ontrei Borissanpoika (runo- énekes): Vȧnninën, Ontrëi Borisszȧnpojkȧ

Vantaa (város): Vȧntá

Varkaus (város): Vȧrkȧusz

Varsinais-Suomi (megye): Vȧrszinȧjsz-Szúomi

Varsinais-Suomi (történelmi tájegység): Vȧrszinȧjsz-Szúomi

Vasala, Pekka (ol. bajnok): Vȧszȧlȧ, Pëkkȧ

Vehviläinen, Anu (miniszter): Vëhvilejnën, Ånu

Vellamo (K., Ahto felesége): Vëllȧmo

Verronen, Maarit (író): Vërronën, Márit

Vesa, Jarva (nyelvész): Vëszȧ, Jȧrvȧ

Vesijärvi (tó): Vëszijervi

Vierumäki (Heinola alközpontja): Víërumeki (Hëjnolȧ)

Viinijärvi (falu): Vínijervi

Viipuri (Vüborg; város): Vípuri

Viita, Lauri (író): Vítȧ, Láuri

Viitasaari (város): Vítȧszári

Vilén, Jari (sv; v. nagykövet): Vilën, Jȧri

Vilkuna, Kustaa (nyelv- és néprajztudós): Vilkunȧ, Kusztá

Vipunen (K., óriás): Vipunën

Virén, Lasse (sv; ol. bajnok): Virën, Lȧsszë

Virokannas (K., karjalai isten, varázsló): Virokȧnnȧsz

Virolainen, Johannes (v. kormányfő): Virolȧjnën, Johȧnnësz

Virtanen, Artturi Ilmari (Nobel-díjas vegyész): Virtȧnën, Årtturi Ilmȧri

Virtaranta, Pertti (nyelvész): Virtȧrȧntȧ, Përtti

Vuoksi (folyó): Vúokszi

Vuomapää (hegy): Vúomȧpē

Vuorela, Einari (költő): Vúorëlȧ, Ëjnȧri

Vuorela, Toivo (nyelvész): Vúorëlȧ, Tojvo

Vuorinen, Jorma (vállalkozó): Vúorinën, Jormȧ

Waltari, Mika (író): Vȧltȧri, Mikȧ

Wichmann, Irene (nyelvész, i.-történész): Vihhmȧn, Irënë

Wilkuna, Osmo A. (író, filmrendező): Vilkunȧ, Oszmo Å.

Wrede, Mathilda (sv; fogolylátogató): Vrëdë, Mȧtildȧ

Wuorimaa, Aarne (v. nagykövet): Vúorimá, Árnë

Yli-Vuokki (táj): Üli-Vúokki

Ylivieska (város): Ülivíëszkȧ

Yllästunturi (hegy): Üllesztunturi

Ylöjärvi (város): Ülöjervi

Ylönen, Lauri (énekes): Ülönën, Láuri

Ylppö, Arvo (orvos): Ülppö, Årvo

Ypäjä (község): Üpeje

Yrjö-Koskinen, Kaarlo Juhana (v. nagykövet): Ürjö-Koszkinën, Kárlo Juhȧnȧ

Yrjölä, Paavo (ol. bajnok): Ürjöle, Pávo

.

.

I. FÜGGELÉK

.

Az észt nyelv kiejtésének főbb szabályai

.

A magyar–finn kapcsolat csak jó 10 évig szünetelt, viszont a magyar–észt kapcsolatokat négy és fél évtizedig alig, szőrmentén lehetett fönntartani („szovjet”). Az észt nyelv nekünk magyaroknak nem valami csudabogár jelenség. Ne nevezzük „egzotikus” (= ´délszaki´, ´furcsa´, ´különös´) nyelvnek. Becsüljük meg az uráli nyelvcsalád finnugor ágának balti-finn csoportjába tartozó rokon nyelvet – a fejlődő észt műveltséget s nemzeti teljesítményüket.

Kedvcsináló rokon mondatunk: Neljas muna on pesas. (neljȧsz munȧ on pëszȧsz) – A negyedik mony (= tojás) a fészekben van. Az észt nyelv erősen egybecseng a tiszta ejtésű finnel – hellyel-közzel pontosan értik egymást (főleg az észtek a finneket).

Tótfalusi István Kiejtési szótárának 40 000 címszava között csupán 38 észtet találunk. Bizony soványkának, hogy ne mondjam illetlennek tűnik ez az 1 ezreléknyi arány. Hibás a szótárban a következő nevek felvétele: Otepää város (hibásan Otäpä), Põltsamaa város (Pöltsamaa), Põõsaspea-félsziget (Pöösaspea), Erika Salumäe olimpiai bajnok (Salumä), Suure-Jaani város (Suuri-Jaani). Neeme Järvi észt karmester (nem finn). Viszont a Saimaa finnországi tórendszer Észtországhoz csatoltatik – a szótár által.

A kiejtés jelölése félrevezető: az õ nem „jerü”, hanem ö-szerű magánhangzó (nem ü !). Példa: Alajõe, hibásan: alajüe, helyesen: Ålȧjöë. Sőt: Rõngu, hibásan: ringu, helyesen: Röngu. A zárt ë-t egyáltalán nem jelöli Tótfalusi, a hosszú magánhangzókat kettőzéssel oldja meg, s ez ellentétes a magyar helyesírás elveivel. Példák: Häädemeeste hibásan: heedemészte, helyesen: Hēdëmésztë; Sikemäe, hibásan: szikemee, helyesen: Szikëmeë; Sääre, hibásan: szeere, helyesen: Szērë.

.

Az észt a finn kiejtésnél bonyolultabb. Az észt ábécé betűi: a, b, (c), d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, (q), r, s, š, z, ž, t, u, v, (w), õ, ä, ö, ü, (x), (y)

.

Magánhangzók

.

A, a, jele: Å, ȧ. Könnyű kiejteni. A jól ismert nemzetközi vagy palóc a (ajakkerekítés nélküli). Például: Urmas (keresztnév) – Urmȧsz.

Ä, ä, jele: E, e. Az ä-t is könnyű kiejteni. Jóval nyíltabb, de körülbelül a magyar e. Ejthetjük úgy, mint a „vászprémi” e-t. Például: Pärt (a világhírű zeneszerző) – Pert.

E, e, jele: Ë, ë. Az e-t zárt ë–nek ejtjük, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti) mëntëk, (ők) mëntek szavakban. Ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang. Tulajdonképpen az ö helyén ejtjük, csak széthúzott szájjal. Például: Lembitu (vezér, észt szabadsághős) – Lëmbitu.

Õ õ, jele: Ö, ö. Ezt az észt hangot úgy ejtjük ki, mint az ö-t, csak széthúzott szájjal. Mintha zárt ë-t mondanánk, de hátul képezzük. Az sem baj, ha ö-nek ejtjük. Például: Tõnisson (volt államelnök) – Tönisszon.

A hosszú magánhangzókat kettőzéssel jelölik: aa = kb. Á, á; ää = hosszú e, jele: Ē, ē; ee = kb. É, é; ii = kb. Í, í; oo = kb. Ó, ó; öö = kb. Ő, ő; õõ = kb. Ő, ő; uu = kb. Ú, ú; üü = kb. Ű, ű.

Emelkedő kettőshangzók, a második magánhangzó a hosszabb: ea – ejtsd: ëà, ugyanígy tovább: oa; ae, oe, äe, öe; ao, eo, õo, äo; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Eső kettőshangzók, az első magánhangzó a hosszabb: ae – ejtsd: aĕ, ugyanígy tovább: oe, äe; ao; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Ezt a nyelvtanulóknak gyakorolniuk kell.

Egyébként mindegyik észt magánhangzónak 3 hosszúsága lehet. Rövid: a, hosszú: aa és igen hosszú: aa stb. A II. és III. hosszúság között nem tesz különbséget a helyesírás. Az észt nyelvet tanulóknak ezt külön meg kell tanulniuk.

.

Mássalhangzók

.

A b, d, g hangok kissé p-, t-, k–szerűen hangzanak, azok gyenge fokai.

A szóeleji h-t elhagyják, vagy csak nagyon gyengén ejtik. Tehát mondjunk gyenge h-t.

Az s-t egy kicsit hátrább képzik, s-esen ejtik, de nyugodtan mondhatjuk sz-nek.

A d, t, l, n és s mássalhangzók jésülnek (palatalisatio) az utánuk következő i vagy j hatására. Példák: Tallinn (főváros) – kb. Tȧljlinn; Mati Unt (író) – kb. Mȧtyi Unyt.

A mássalhangzóknál is lehetséges 3 hosszúság, például: b – p – pp, d – t –tt, g – k – kk, m – mm – mm stb. A II. és III. hosszúság különbségét a helyesírás nem  jelöli. Csak egy példa a II.  és III. hosszúságra:  linn (II.) – város, linna (II.) – várost, városnak a, linna (III.) – városba. A nyelvtanulók ezt külön gyakorolják.

.

Hangsúly: Az észtben az első szótagon nyugszik a főhangsúly, a harmadikon a mellék-hangsúly.

.

.

II. FÜGGELÉK

.

„Tiltott” áru a nyelvművelésben, -tudományban; hiánypótlás szükségeltetik!

.

Szépen zengő magyar nyelvünk egyik rejtett – vagy inkább elhallgatott, mellőzött – jellemzője a két e-féle hang megkülönböztetése: vagyis az E (tizennegyedik) és Ë (tizenötödik) magánhangzónk használata. Önálló jelhang (fonéma; Buvári Márta magyarítása).

Hihetetlennek tűnik, de az egyetemi vagy főiskolai tanszékek egyes oktatói sincsenek tisztában a jól áttekinthető szabályokkal (a hallgatókról nem is szólva). Mivel a tananyagokban, jegyzetekben nemigen szerepel, eddig kevéssé tudhattak róla – legföljebb elszórt szakmunkákból, népdal-kiadványokból vagy homályos szótári jelölésekből. De íme, most már bárki rendelkezésére áll ez a tömör útmutató a zárt ë-ről.

Miért van szükségünk a zárt ë-re? Azért kell foglalkoznunk vele:

– mert egyrészt a magyar nyelv finnugor öröksége;

– hogy magánhangzórendszerünk működőképes maradjon (a hangolvadás veszélye miatt);

– hogy nyelvünk változatosabban csengjen. Nem igaz az az állítás, hogy „sok az e” nyelvünkben. Simonyi Ernő így mérte föl Bodolay Géza Versëk szëbben című gyűjteményét (2001, 296. o.) csak a magánhangzók szempontjából: a: 21,6 % és e: 17,1 %; á: 8,8 % és é: 8,8; o: 10,2 % és ë: 8,9 % és ö: 3,4 % ; csodálatos arányosság e hét magánhangzónknál.]

– hogy az egybeeső szóalakokat könnyebben megkülönböztessük (csak a magas hangrendű igéink száma mintegy 21 ezer; például: ti kértëk – ők kértek);

– hogy hibátlanul, helyesebb kiejtéssel tudjunk megszólalni más nyelveken: angolul, németül, észtül, finnül, eszperantóul és szinte minden idegen nyelven.

Tulajdonképpen a zárt ë-zés mai rendszere nagyobb részt egyezik a régebbről ismertekkel: a Tatrosi Másolatnak (Müncheni Kódex, 1416–1466), Tapolcafői Kalmár György Summájának (1772) és a Czuczor-Fogarasi-szótárnak (1862–1881) az ë-anyagával. Aki azt állítja, hogy nem lehet megteremteni a zárt ë mércéjét (normáját), az nem ismeri a kérdéskört (vagy nem akarja ismerni). Balogh Lajos nyelvjáráskutató közli: a zárt ë ingadozása a tövekben mintegy 15 %-os. A teljes tővéghangzókban és kötőhangokban ennél is kevesebb, a toldalékokban szinte semmi. Buvári Márta szótára máris írásba foglalta ezt a bizonyos kívánatos ë-ző mércét.

Most akkor tudománnyal foglalkozunk vagy nem? Mind az ismeretterjesztő, mind a tudományos munkák egy részében hiányzik a zárt ë jelölése, s az ismerethiány zavart, főleg pontatlanságot eredményez. Az idegennyelv-tanulás is megkívánja az e tárgyú ismereteket.

Itt Magyarországon az egyik ismert nyelvészeti és tudományos honlapon Mindent a zárt ë hangról és Ilyen lënne az új helyësírás címekkel kétrészes írást tett közzé az egyik magyarországi finnugor nyelvész: 81 (!) téves vagy kifogásolható részlet találtatott benne.

Vagy a mai nyelvészek, főiskolai és egyetemi oktatók – tisztelet a kivételeknek – úgy gondolják, hogy képesek megfelelő szinten művelni a magyar nyelvtörténetet, leíró nyelvészetet és alaktant a zárt ë ismerete nélkül?

Salamon Ágnes és Heidi Vaarala külön tanulmányban, tanulságos kísérletekben vizsgálta a hallgatók és középiskolások e-ë-tudását, azaz a finn megfelelőket: az ä-e-t. Több alkalommal kísérleteztem tanulókkal én is: Mind az általános iskolások, mind a középiskolások azonnal ki tudták ejteni a zárt ë-t (fülhallásuk után, illetve szájtartásomat utánozva). Ugyanis az ö helyén ejtjük a zárt ë-t. Ö-t pedig mindenki tud ejteni kies hazánkban… Gyakoroljunk már egy kicsit! Az uncsi „kommunikáció” mellé vegyünk be a tankönyvekbe néhány zárt ë-s gyakorlatot! S Kodály nyomán rakjuk vissza a népdalokra a pöttyöket, mármint az ë-kre!

.

.

A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon

(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)

Szerkesztette Mészáros András, főként Buvári Márta szótára szerint.

.

SZAVAKBAN 1–7., TÖVEKBEN I–II., TOLDALÉKOKBAN A–E, EGYBEESŐ ALAKOK Bicske-Budapest, Bárczi Alapítvány, 2015 ISBN 978 963 87888 8 7

1. Ë: (68) csëng, ëszik, fëd, fëdd, fëst, këll, lëng, lësz, mëgy, pëdz, pëng, rëng, szëd, tësz, vësz, zëng ► bëcs, bëgy, cënk, cët, csëcs, csëkk, csënd-et, csëpp-ek/ëk, ëb, ëgy-et (szn, ne), fëgy-e, fëss-ek, gyëp, hëcc, hëgy-ek, këgy-et, mëccs, mëggy-et, mëny-ek, mënny-et, për, përc, pëtty, rëg, rënd, rëp-, rëst-ek/ëk, sër, szëbb-et, szëg-ek (fn) – szeg (i), szëgy-et, szëm, szër, szërv-ek (szerv), tëtt, vëgy– ► –ë (kérdőszó), ën- (ön), fël (ik) – fël-et (fn), fënn–fënt, lë, lënn-lënt, mëg (hsz, ik, ksz), mëly-ek (mely), në (tiltószó) – ne (íme), nëm–nem (tagadószó) – nem-nëm (fn), rëccs, së, sëm, të, tën-.

Ë–Ë: bërrëg, csëpëg, csërrëg, csëttëg, fëcsëg, hërrëg, hërsëg, hëtyëg, këtyëg, përcëg, përëg, pëtyëg, pëttyëg, pëzsëg, rëcsëg, rëttëg, rëzëg, sërcëg, szëpëg, zsënyëg ► csërfël, hëccël, hërgël, pëckël, përgël, përzsël, rëndël, szërël ► pëdër, sëpër szërëz, tëgëz (i) – tegez (fn) ► bërbër, bërzsëny, csëcsën, csëndër, fëlcsër, gërëzd, kërëszt, pëndëly, përsëly, szëndër ► bëzzëg, csërfës-ek, ënnën-, fëlës (fölös) – feles (½-es), fëlëtt, hëgyës (eszköz) – hëgyes (táj), tëttës, vëgyës-ek/ëk, vërës-ek/ëk Ë-Ë-Ë: bërzënkëdik, csëpërëdik, csëpërëg, këkëckëdik, pëndërëdik, szëmërëg, szëndërëg; gërëndëly.

.

2. Ë–E: pëshed, rëked, sërked ► rëszket, szërkeszt, szërvez (szervez) ► csëppen, frëccsen, këttyen, pëccen, rëccsen, rëkken, sërken, szëppen ► ëgyen– (előtag), fëcske, fëlleg, gërnye, gyënge, hëtyke, këce (élénk), kecsës, këllem, lëjjebb, mëgye, mëzsgye, pënge, përje, përnye, rëggel (hsz, fn), rëkesz, sërke, sërte, szërte (hsz, ik), vëpsze, zsëmle, zsënge. → ▀ Általában a főnév teljes töve zárt Ë: ëb-Ë-k, a melléknévé nyílt E: szép-E-k. ▀

Ë–Ë–E: fëlësleg, nëmëre (szél), përëszke, përëszlen, szëdërjes-ek/ëk, szëdërnye, szërëncse, szërkëzet, vëcsërnye Ë-Ë-X: gërëncsér, kërëszt(y)én(y), pëllëngér, pëndërít, përëszlény, tëpërtő Ë-E-Ë: ëgyetëm, fëllebbëz, mënetel (fn), mënetël (i), rëstelkëdik, szërzetës Ë-E-E: bëtlehem, ëgyveleg, fër-geteg, mënyecske, mënnyezet, rëndetlen, rëngeteg (mn, szn, fn), szëmtelen Ë-Ë-E-E: ëszpërente Ë-E-X: fëllengzős, lëendő, mënyegző, szërkentyű.

.

3. Ë–X: csëpül, csërdít, csëtlik, csëttint, lëndül, pëndül, përdül, rëndül, rëpül, rëzdül, sërdül, sërít, zëndül, zsëndül ► bëtű, ëgyén, fëcni, fëlhő, gërinc, gyëngéd-ek, gyëplő, gyëpű, mënyét, pëcér, pëcsét, sëmmi, sërény-ek, sërtés-ek/ëk, sëtét-ek/ëk, szëgény-ek/ëk, szëlíd-ek, szëmély, szëmő, szëmölcs, szërdék, szërény-ek/ëk, szërint, zsëllér Ë-X-Ë: fëcsérël, szëlindëk Ë-X-E: ëgyüttes-ek/ëk, szëmőke, szërintem, zëlnice, zsëndice Ë-X-X: ëbihal, szëmöldök 5 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: ► dërék–dërëkat (fn, mn), ëlég–ëlëget ► ëgyéb–ëgyebet, fëdél-fëdelet, kënyér–kënyeret.

.

4. E–Ë: brekëg, csemcsëg, csevëg, hebëg, hemzsëg, hencëg, lebëg, leppëg, mekëg, nyekëg, rebëg, rekëg, remëg, seppëg, terëm (i) ► csencsël, kecël (fut), lebzsël ► derëng, feszëng, kerëng, merëng, versëng ► csegëly, embër, gyerëk, gyermëk, hengër, kendër, mestër, rejtëk, remëk–ek/ëk, tengëly, tengër, versëny ► cserës, csetrës, egrës, eszës, feszës, helyës (szép) – helyes (férőhelyes), hentës, jegyës (eljegyzett) – jegyes-ek (1–5), jelës (5) – jeles (jelölt), kecsës, keskëny, lelkës, lepcsës, nemës-ek/ëk, nyeszlëtt-ek, veszëtt-ek ► engëm, helyëtt (nu), jelën, kendtëk, nekëm–nekëd–nektëk, vesztëg (hsz) E-Ë-Ë: fentërëg, hempërëg, hentërëg, nyekërëg, nyeldëkël, remëkël, vesztëgël E–Ë–E: erëget, feszëget, hessëget, rebësget, terjëget, vesztëget ► berkënye, cserësznye, gesztënye, jegënye, lebërnyeg, pecsënye, sekrëstye, tergënye, zegërnye ► cemënde, csemëge, csemëte, kecsëge, rekëttye, remëte ► kemënce, medënce, melënce, petrënce, remëse, szelënce, vetrëce ► legësleg– (túlzófok) E–E–Ë: feszelëg, kecmerëg, keserëg, tekerëg ► csevetël, hebetël, kepedëz, kerepël, lefetyël, lelkendëzik, pepecsël, settenkëdik, szeletël, szemetël, vezekël ► decembër, ferencës, gerebën, kerecsën, meredëk–ek/ëk (mn, fn), szelemën, szeptembër, szerecsën E-Ë-E-Ë: encsëmbencsëm E-Ë-E-E: engëdetlen E-E-Ë-X: debrecëni-ek/k E-Ë-X: csevërészik, keltëzés, lepëdő, sebësség, tengëlic(e) E-X-Ë: beléndëk, feszélyëz, negédës, vezényël E-X-E-Ë: természetës.

.

5. X–Ë: cirpël, csépël, érëz, fékëz, mímël, síël, szégyëll, trécsël, zsémbël ► billëg, fityëg, lihëg, pihëg, pisszëg, sziszëg, tipëg, zizëg stb. ► csigër, ébën, ébër, égër, fészër, hébër, ingër, litër, métër, négër, némbër, zsigër ► bélyëg, délcëg, érsëk, részëg, zsinëg ► kétëly, métëly, székëly, tégëly, véndëly, zsindëly ► érdëk, érdëm, némët, péntëk, szégyën ► bérës, édës, ékës, élës (kés) – éles (nadrág), éltës, érdës, girhës, hímës, hírës, hír-hëdt-ek, hitvës, hívës, ikës, ízës (lé) – ízes (végtag-), mécsës, rémës, szélës (út) – széles (szegëtt), vérës, zsémbës ► hiszën, igën, ingyën, mindën, régës-régën, tégëd-et, tizën– X–Ë–Ë: bizsërëg, csicsërëg, didërëg, érdëkës, ficsërëg, hírësztël, pityërëg, sistërëg, ténfërëg ► díszëlëg, kéjëlëg, szédëlëg, tisztëlëg X–Ë–E: cibëre, cinëge, csipërke, csipëtke, csipkënye, imëtte, pipëre ► dédëlget, lélëgzet, titëket X-Ë-X: cicërél, csicsëri, csipkëlődik, himpëllér, kikërics, pipërkőc X-E-Ë: bukfencëzik, cipekëdik, csörgedëz, édelëg, énekël, hízelëg, hüledëzik, idegën, idegës, igyekëzik, incselëg, kéredzkëdik, őgyelëg, tietëk X-X-Ë: ciripël, csilingël, csiripël, hirigël, irigyël, ismétël, mérsékël, önkéntës, pöfékël, tömérdëk. ▀ 240 félkövér: elsőnek tanulandó!▀

.

6. 34 HANGUGRATÓ: Ë → Ë: berëk-berkët, étëk, lélëk–lelkët, pëcëk, retëk ► csëbër, epër, ikër, medër, pityër, szëdër, vëdër ► érëm, selyëm, terëm (fn), verëm (fn), petrëzselyëm. Ë → E: ezër–ezret, férëg, fészëk, kérëg, mérëg, nyerëg ► szëmér|ëm-met ► fëgy|elëm-elmet, fërtelëm, këgye-lëm, rejtelëm, sejtelëm, szerelëm ► engëd|elëm-elmet, fejëdelëm, segëdelëm, veszëdelëm. → ▀ Az itt nem lévő, nem toldalékos szavak nyílt E-sek! ▀

.

7. A VEGYES hangrendűek Ë-sek: bëtyár, csozë, dëszka, ëgyház, fëbruár, gërënda, gyërtya, hërnyó, hërvad, lëány, lëcsó, lëkvár, novembër, októ-bër, pëlënka, plëtyka, rëám, szërda, tëa, tëgnap, tëhát, ugyë stb. De: ekkor, elemózsia, korhely, mekkora, pejkó, pereputty, szevasz, templom, tesó.

I. A FŐNEVEK teljes töve általában zárt Ë: bérË-k, testË-k stb. FAJTÁK: szögecsË-k, -tized–, szöveg-, függelék-, kedély-, illem-, köpeny-, mellény-, tündér-, kérés-, sebész-, térképészet-, véset-, ëhetnék-, készlet-, eredmény-, szépség-, kérvény-, jelzet– stb. KIVÉTELEK, a teljes tő nyílt E: 38 FŐNÉV: éjE-k, él (fn), enyh, év, fej, férj, frigy, genny, gép, heg, hely, hetven (szn), ív, íz (végtagrész), jegy, jel, kép, kilenc (szn), lép (fn), méh, mell, méz, négy (szn), negyven (szn), nép, ötven, rész, rét, rév, szél (oldal), szenny, szív, tej, térd, tíz (szn), vég, vemh, víz 13 -V VÉGŰ: elvE-k, élv, enyv, érv, ismérv, kedv, keserv, mérv, nedv, nyelv, sérv, -szenv, terv 25 Ö-Ü: földE-k, fül, fürj, fűz, hölgy, könny, könyv, öl (fn), ölyv, öröm, örv, öv, őz, rügy, rüh, süv, szög, szörny, szügy, tőgy, tölgy, törzs, tűz, ügy, völgy 31 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: bél-belE-k, cecelégy, cserép, dél, ég (fn), ér (fn), fél (fn, szn), fenék, gyökér, hét (szn, fn), jég, kerék, kéz, kötél, közép, lég, légy (fn), levél, mész, név, nyél, réz, szekér, szél (lég), szemét, szén, tehén, tél, tenyér, tér (fn), veréb 11 HANGSZÍNVÁLTÓ: erdő-erdeje, erő, kettő, külső, mező, nő, tető, tüdő, velő, vessző, vő 8 V-S VÁLTOZATÚ: cső-csövek, fű, hő, kő, mű, nyű, tetű, tő. [Táj-tájak, szarv-szarvak, sár-sarat, adó-adaja, ló-lovak.] → ▀Az idegen szavak zárt Ë-vel érkeznek nyelvünkbe!▀

.

II. A MELLÉKNEVEK teljes töve túlnyomóan nyílt E: csekélyE-k, szűzE-k. KIVÉVE Ë: ► betegË-k, cefet, délcëg, édësded, eleven, gyermeteg, heveny, hideg, ilyen, kicsiny, kisded, meleg, öreg, pej, piciny, rëngeteg, részëg, rideg, süket, szëmtelen, szent, vén, vitéz stb. ► -DEDË-, -ETEGË-, -T(E)LENË-. Több melléknevet főnévként is használunk, két alakjuk van: Milyenek? / Kik-mik? ► Csövesek-csövesëk, deres, fehérek-Fehérëk, fejes, fészkes, gesztënyés, kedves, kettes, kezesek-kezesëk, kilencvenes, krémës, negyedikës, sötét, szerelmes, tízes, tőkés stb. [Mély hangrend: okosAk-okosOk!]

.

A) A toldalékolás FŐSZABÁLYA: A toldalékokban-tövekben MINDIG a következő magánhangzók felelnek meg egymásnak: O–Ë–Ö (pl.: -HOZ/HËZ/HÖZ; -ON/ËN/ÖN; -TOK/TËK/TÖK) és A–E (pl.: -BAN/BEN; -TAK/TEK). Továbbá Á–É, Ó–Ő, U–Ü, Ú–Ű. Két segítő kifejezés, egymás alá írandó: ÚJ-UL-Ó SZAB-ÁLY|O-K és SZŰK-ÜL-Ő SZEG-ÉLY|Ë-K/Ö-K. Ne aggódjunk, az O, a szögedi Ö megmutatja → a zárt Ë-t!

.

B) 4 IGEI toldalék a teljes tőhöz járul: -L, -LL, -NG, -Z bérË-L [tarOL, közÖL], fejE-L [hasAL]; kicsinyË-LL [nagyOLL] és rëstE-LL [sokALL]; lézË-NG [hajlONG, dühÖNG], töpreE-NG [lappANG]; fényË-Z [lapOZ, sörÖZ], kezE-Z [szavAZ]. → ▀ A zárt Ë „kiszámítható” e lap segítségével! ▀

.

C) 13 NÉVSZÓI toldalék a teljes tőhöz: -K; -T; -CSKE, -NKÉNT, -S, -STÜL; -TT; -NC; -NTE; -D Ë: sebË-k; -t; -cske, -nként, -s, -stül; PécsË-tt; bérË-nc; rëggelË–nte; E: népE-k, -t, -cske, -nként, -s, -stül; kedvE-nc; évE-nte; kettE-d (harmA-d, hatO-d, ötÖ-d); -M, -D, -TËK (birtokos személyragok) kezE-m; sebË-m stb.

.

D) A toldalék-kötőhang nyílt E: ért-E-NI, fejek-E-T, öreg-E-BB-E-K-E-T, mën-E-TEL [árt-A-ni, halak-A-t, rosszabb-A-k-A-t, hoz-A-tal] stb. De 3 kivétel: néz-Ë–GET, ti ért-Ë–TËK, névLEG–Ë-s [ráz-O-gat, árt-O-tok, vagylag-O-s].

.

E) Az –ËG igeképző, az –EG névszóképző (de: bélyëg, délcëg, részëg, zsinëg).

.

EGYBEESŐ SZÓALAKOK ► ti kérTËK; ők kérTEK [vártOk; vártAk] ► ügyesEN; ügyesËN [okosAn; okosOn, zöldÖn]; tízEN, tízËN, tizën–

► sejtËTTE; sejtETTE [hajtOtta; hajtAtta] ► fejesEK (a káposzták); fejesËK (főnökök) [okosAk; okosOk] ► VËSZ-VESZIK-VET alakjai stb.

.

.

FÖLHASZNÁLT IRODALOM

.

Az irodalomjegyzékben szerepelnek a magyar–finn nyelvrokonságra vonatkozó művek is.

.

A történeti-összehasonlító nyelvészet (TÖNY) irodalma hihetetlenül gazdag, rendkívül érdekes. Olykor nehezen érthető. Szinte tapintható a tudományág fejlődése és gazdagodása. A tudomány halad, például: Mi volt az uráli alapnyelv előtt? Mert akkor is léteztek nyelvek és hazák…

Nos, igyekeztem az elérhető fontos és kevésbé fontos munkákat áttekinteni – a teljesség igénye nélkül:

.

A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Szómutató. Összeállította: A. Jászó Anna. Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981 Rokonszavaink

Bachát László: Magyar nyelvtani műszótár. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., é. n. Magyarítás

Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998 Alapmű

Bereczki Gábor: A török nyelvek hatása a magyarra. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 185. Helsinki, 1983. 59–72. o. Ugyanez: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 8. Válogatta Rédei Károly. ELTE Finnugor Tanszék, 1998. 207–216. o.

Bereczki Gábor: Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó, 2000 Alapmű

Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV. évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o. Különféle elméletek

B. Kovács István: Világ vitézë. Magyar hősepika. 155–158. o: Summázat helyett. Gömör–Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat, 2016 Két réteg a magyar hősénekekben: az erdeieké és a lovasoké

Buvári Márta: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2001 Alapmű a zárt ë-s szókészlethez és a toldalékolási szabályokhoz

Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó,1986 (További 7 utánnyomás)

Csúcs Sándor: Gondolatok az alternatív nyelvrokonításról. Honti László (Főszerkesztő): A nyelvrokonságról. Tinta Kiadó, 2010 65–73. o.

Csúcs Sándor: Könyvsarok. Az Uraali keelte sõnastik ismertetése és Mutatvány az uráli nyelvekből. Finnugor Világ, XVIII. évfolyam, 4. szám (2013. december). 36–37. o. és 43–45. o.

Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám (2013. szeptember). 14–24. o. Nagyszerű összefoglaló

Eesti etümoloogiasõnaraamat. [Észt szófejtő szótár]. Gyűjtötték és szerkesztették: Iris Metsmägi, Meeli Sedrik, Sven Soosaar. Főszerkesztő: Iris Metsmägi. Szerzői jogok: a szerkesztők és az Eesti Keele Instituut [Észt Nyelv Intézete]. Eesti Keele Sihtasutus [Észt Nyelv Alapítványa], Tallinn, 2012. A világhálón: http://www.eki.ee/dict/ety/ Finn–magyar szavak rokonsága

Egey Emese: A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok. Társasági, diplomáciai, katonai együttműködés. Specimina Fennica sorozat. Szerkesztő: Pusztay János. Tomus XV. 65–86. o.: Diplomáciai kapcsolatok. Nyugat-magyarországi Egyetem Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2010

Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magdolna és Makkay János. Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 80, 2012 Továbbá: Ugyanez. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá: Ugyanez. L’Harmattan Kiadó, 2010 Az avarok és hunok azonosítása a latin nyelvű hőskölteményben; az avar Attila (40-szer fordul elő); avar–frank háborúság és békekötés; a Molnár Anna-ballada jelenete stb.

Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. A szócikkeket készítették: Tamási Ildikó (A–F), Dolovai Dorottya (G–J), Jankovicsné Tálas Anikó (K–R), Sipőcz Katalin (S–Zs), T. Somogyi Magda (toldalékok). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006 Szófejtés

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Band III. Register. Herausgeber Loránd Benkő. Redakteure Károly Gerstner und László Horváth. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997

Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek, 2000 A szerző etruszk nyelvű verse a 44. oldalon

Finn nyelv és kultúra magyar szakosoknak. Szerkesztő: Révay Valéria. Nyelvtan: Bogár Edit. Olvasmány: Anja Haaparanta. Gyakorlatok: Novotny Júlia. Országismeret: Bogár Edit, Anja Haaparanta, Novotny Júlia, Révay Valéria. Szakmai lektor: Csepregi Márta. Nyelvi lektor: Anja Haaparanta. Bölcsész Konzorcium, 2006 A világhálón: http://mek.niif.hu/04800/04896/04896.pdf és http://mek.oszk.hu/04800/04896/04896.pdf A finn mint rokon nyelv

Finn nyelvkönyv kezdőknek és középhaladóknak. Szerzők: Outi Karanko – Keresztes László – Irmeli Kniivilä. Tankönyvkiadó, 1985 (2. kiadás: 1996); Ugyanők: Finn nyelvkönyv haladóknak. Tankönyvkiadó, 1990

Gerstner Károly (főszerkesztő): Új magyar etimológiai szótár. Kézirat 2011-től. MTA Nyelvtudományi Intézete. A világhálón: http://nszt.nytud.hu/etimologia.html Szófejtés

Hajdú Péter: Az uráli nyelvészet alapkérdései. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1991 Alapmű

Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. A magyar nyelv finnugor alapjai. Tankönyvkiadó, 1966 Magyar és finn rokonnyelvi jellemzők

Havas Ferenc: A magyar, a finn és az észt nyelv tipológiai összehasonlítása. Nyelvtudományi Értekezések 85. száma. Akadémiai, 1974 A nyelvfajta kérdése és az összeolvadásos toldalékolás

Híres finnek – Suuret suomalaiset oldal A világhálón:

https://fi.wikipedia.org/wiki/Suuret_suomalaiset

Jakobson, Max: Veteen piirretty viiva. Havaintoja ja merkintöjä vuosilta 1953–1965. Otava, Helsinki, 1981. 92–98. o.: Suomi YK:ssa [Finnország az ENSZ-ben] Finnország a magyar ügyben, 1956

Kalevala. Fordította Szente Imre. 1. kiadás: Nemzedékek és Nemzetőr, München, 1987. 2 kiadás: Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2001. 3. kiadás: Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Apáczai Kiadó, XII. Kerületi Pëdagógiai Szolgáltató Központ, 2002 A világhálón: http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.htm és http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva

Klima László: A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. Hungarologische Beiträge-1. Jyväskylä, 1993. A 73–84 o. A világhálón: http://finnugor.elte.hu/index.php?q=szokeszlet Szószámtan

Korhonen, Mikko: Suomi ja unkari sukulaiskielinä: yhtäläisyyksiä ja eroja. Márk Tamás, Suih-konen, Pirkko (toim.), Folia Hungarica 1. Castrenianumin toimitteita 21. 47–57. o. Helsinki, 1981 Közös jellemzők

Laakso, Johanna: Samansukuisia sanoja suomen ja unkarin kielessä [Közös eredetű szavak a finn és magyar nyelvben]    A világhálón: http://www.helsinki.fi/~jolaakso/s-u-ety.html Rokonszavak

Lakó György: A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai. Az Uralisztikai Tanszék kiadványai. Pécsi Egyetem, Pécs, 1991 Mondattani jellemzők

Lallukka, Gabriella: Unkarin ja suomen sananjärjestyksestä. Alhoniemi, Alho (szerk.): Suomi ja unkari rinnakkain. Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkielmia. Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitos, Turku, 1991. 35–49. o. Szórend

Liivak, Sander: Ungari keele viieteistkümnenda vokaali sõnastik (= A magyar nyelv tizenötödik magánhangzójának szótára.) [Bírálat Mészáros András szótáráról észt nyelven.] Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIII. 2000/6. 444–447. o. Zárt ë

Mészáros András: A zárt ë egyetlen A/4-es oldalon – Félreérthető szóalakok ëe-vel. Bárczi Füzetëk XVIII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2015 Zárt ë

Mészáros András: A zárt ë rendszere, szabályai és mércéje a magyar köznyelvben. Bárczi Füzetëk XX. Békés · Tarhos · Bicske · Budapest · 2017 Zárt ë

Mészáros András: Az észt tulajdonnevek kiejtése. A magyar–észt nyelvrokonságról. Bárczi Füzetëk XIX. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2016 Az észt kiejtés; az észt mint rokonnyelv

Mészáros András: Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. Második, javított kiadás. Gondos BT. Bicske–Budapest, 1999 Zárt ë

Mészáros András: Kapsarullide ülessoojendamisest ning eesti ja soome pärisnimede Ungaris hääldamisest [= A töltött káposzta felmelegítéséről, valamint az észt és finn tulajdonnevek magyarországi kiejtéséről]. (Észt nyelvű válasz Sander Liivak Ungari… bírálatára.) Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIV. 2001/3. 204. o. Zárt ë

Nykänen, Jaana: Unkari – sukulaiskieli. – Tömör és pontos bemutatás. A világhálón: http://suomiunkari.fi/tietoa-unkarista/2008/08/unkari-sukulaiskieli

Papp István: Finn nyelvkönyv. Tanfolyamok és magántanulók számára. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1967 (összesen hét kiadás) Alaktani példák

Papp István: Finn–magyar szótár. Akadémiai Kiadó, 1962 Jelentésmeghatározás

Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. Ugyanez a világhálón: http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118 Magyar belvita

Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető, 1977. A sumer nyelvről: 31–58. o.

Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. 5–125. o.: A magyar nyelv előtörténete Korszerű és újszerű összefoglaló mű

Pusztay János: Johdanto [Bevezetés]. Specimina Fennica. Tomus IV. SUOMUNKAKONTUT. Suomalais–unkarilaisia kontrastivisia tutkimuksia [Finn–magyar összehasonlító kutatások]. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 1993. 7–14. o. Valamint ugyanitt a szerzőtől: 47–61. o. Paikallissijat [Helyjelölő esetek]. Nyelv-összehasonlítás, illetve az esetrendszer

Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Teine, parandatud ja täiendatud trükk. Tartu Riiklik Ülikool, 1982; II. rész, 1979 Ősi alaktani elemek

Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–138 o. Ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o. Ősi alaktani elemek

Rédei Károly: Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Magyar Őstörténeti Könyvtár 18. Második, bővített kiadás. Balassi Kiadó, 2003

Révay Valéria: Unkarin ja suomen sijajärjestelmästä [A finn és magyar helyhatározó-rendszerről]. Specimina Fennica. Tomus V. Colloquia Contrastiva. Tomus II. KAUKOVERTAILUJA. Unkarilais–suomalaisia kontrastivisia tutkimuksia [TÁVHASONLÍTÁSOK. Finn–magyar összehasonlító kutatások.] Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 1994. 115–126. o. Esetrendszer

Saarinen, Sirkka – Labádi Gizella: Testrésznevekből képzett igék. Alhoniemi, Alho (szerk.): Suomi ja unkari rinnakkain. Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkielmia. Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitos, Turku, 1991. 99-125. o. Ősi kifejezésformák

Salamon Ágnes – Vaarala, Heidi: Merenneito vai märänneito? Unkarilaisen suomenoppijan /e/:stä ja /ä/:stä. Specimina Fennica (SpF) Tomus V. Kaukovertailuja. Unkarilais–suomalaisia kontrastiivisia tutkimuksia. Szombathely, 1994. 127–142. o. Nehéz a finnül tanuló magyaroknak a zárt ë

Soome–eesti sõnaraamat. Szerzők: Kalju Pihel – Arno Pikamäe – Paul Alvre. Kirjastus Valgus. Tallinn, 1971 Jelentésmeghatározás

Suomen kielen etymologinen sanakirja 1–7. Szerzők: Yrjö Toivonen – Erkki Itkonen – Aulis J. Joki. A 7. kötet szerzői: Satu Tanner és Marita Cronstedt. Suomalais-ugrilainen seura, Helsinki, 1955–1981 Rokonszavak

Suomi–unkari-sanakirja. Szerzők: Ulla-Maija Forsberg, Kovács Magdolna, Kovács Ottilia, Sanna Manner, Kaija Markus, Vecsernyés Ildikó. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Helsinki, 2015 Jelentésmeghatározás

Szíj Enikő: Finnország. Panoráma Kiadó, külföldi útikönyv, 1973 Finn nevek gyűjtése

Till, Walter C.: Koptische Dialektgrammatik. Verlag C. H. Beck, München, 1961 Egyiptomi nyelv

Timaffy Lilla: Nehéz a finn nyelv? – Onko suomen kieli vaikeaa? A világhálón:

http://finnorszag-unkari.hu/index.php/home/elet-finnorszagban/80-nehez-a-finn-nyelv-onko-suomen-kieli-vaikeaa Ízelítő a finn nyelvből

Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelvi fogalmak kisszótára. Korona Kiadó, 2000 Szakszavak, -kifejezések

Tótfalusi István: Kiejtési szótár. Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése. Szakértő: Vuics Tibor. Tinta Kiadó, 2006 (A magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor) Hibás kötet — legalábbis a finn és észt nyelvet tekintve

Uralisztika. Szerkesztette Kozmács István és Sipőcz Katalin. További szerzők: Dolovai Dorottya, Körtvély Erika, Mészáros Edit, Szeverényi Sándor. Bölcsész Konzorcium, 2006. A világhálón: http://mek.oszk.hu/04800/04868/04868.pdf Alapmű

Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejtésünk és a középzárt ë. Szerkesztette Mészáros András. Bárczi Füzetëk II. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2005 Tájékozódás

Weöres Gyula: Suomen- ja unkarinkielen sukulaisuudesta [A finn és magyar nyelv rokonságáról] Suomi-Unkari Albumi. Ylioppilaitten Työ- ja Julkaisutoimisto. Helsinki, 1935 A világhálón: http://www.histdoc.net/sounds/unkari.html Finn—magyar nyelvrokonság

.

.Tartalom

.

A MAGYAR–FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN………….……….3

Együttes nyelvtani sajátosságok a magyarban–finnben..……….…………..……4

Közös eredetű toldalékok a magyarban és a finnben…………………..…………6

Összesítés. A magyar s finn névszóesetek, -ragok, igenevek áttekintése…………..12

Közös eredetű finn–magyar szavaink………………………………………..……14

.

A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE……………..…………….……………..20

Finn névgyűjtemény kiejtésjelöléssel…………………………………….………..22

.

Függelékek

I. Az észt nyelv kiejtésének főbb szabályai….………..……………………………..35

II.

„…hiánypótlás szükségeltetik!”………………………………………………………37

A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon…………………..………..…..…………..38

(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)

Fölhasznált irodalom………………………………………………..…..…………….41