





Kik vagyunk? Hamarosan…
.
.
Érdemes röviden összefoglalni a vala.hu honlap fejlécének és zászlainak jelentését – még ha közismert dolgokról is van szó.
.
.
Fejléc
rovásfelirat, UH ALAV: a VALA HU visszafelé [A székely-magyar rovás feltehetően az avar korban (567-től gyakorlatilag csaknem a honfoglalásig, 895 tájáig) alakult ki.]
oli: volt [finnségi nyelveken]; van [manysi nyelven]
on: van [finnségi nyelveken]
vany: van, vagyon [udmurt nyelven]
lienee: (talán) lesz [finn nyelven] [ejtsd: liëné]
.
.
Zászlók balról jobbra
.
észt zászló:
Tartuban 1881. szeptember 29-én a Vironia egyetemi hallgatói társaság alapító gyűlésén rögzítették a társaság színeit: kék (Észtország égboltjának, tavainak és a tengernek a tükröződése, az igazsághoz, a nemzeti eszmékhez való hűség jelképe); fekete (a haza földjének és a nemzeti fafajtának, a lucfenyőnek a színe); fehér (a nép törekvése a boldogság és a fény felé). [A színértelmezés egyéb módjai is ismertek.] A Vironia működését a hatóságok nem engedélyezték.
A tiltás ellenére fején a háromszínű sapkával Aleksander Mõtus, a Vironia elnöke 1882. április 7-én (nagypénteken) bérkocsival vitette magát Tartu városában. A német egyetemi hallgatók rátámadták, a sapkát letépték róla és megtaposták. A század végére az észtek körében közismertté váltak az észt nemzeti színek, s a 20. század elején már több helyütt és alkalommal (például olimpián) használták a nemzeti észtek.
1918. február 21–24-én már a kék-fekete-fehér (sini-must-valge) nemzeti zászló alatt történt a független Észt Köztársaság kikiáltása.
.
finn zászló:
Zachris Topelius író-költő-történész 1854-ben javasolta e színeket a finn zászló számára. A fehér szín a havat, ártatlanságot, folttalanságot, nemzeti értékeket, egyenértékűséget, a kék az álló- és folyóvizeket jelképezi. A fekvő kereszt a kereszténységet és az északi térséghez, országokhoz való kapcsolódást foglalja magában.
1918 májusában a független Finn Köztársaság képviselői a kék keresztes zászlót (siniristilippu) fogadták el (a néhány hónapig használt vörös-sárga, oroszlános helyett).
.
finnugor zászló:
2012-ben a Finnugor Népek VI. Világkongresszusán (Siófok) javaslat született a finnugor zászló bevezetésére. Szymon Pawlas lengyel finnugor kutató alkotta meg. A zászló tartalmazza a finn fekvő keresztet, a magyar piros-fehér-zöld színhármast, az észt színeket. A nyolcágú csillag jelképezi az udmurtokat, a mordvinokat, valamint a számikat (a balra toltsággal) (egyébként a csillag a székelyeké is). Illetve minden finnugor nyelvrokonságú nép zászlószíne föllelhető benne, sőt a fehér alap a nyenyec zászlóéval egyezik.
A csillagon belül a csíkok metszéspontjai mintát alkotnak a szövő-fonó művességre, illetve az összefogásra utalva.
.
magyar zászló:
A 13. századtól sorakoznak adatok: piros-fehér-zöld színű zsinórral függesztették a pecsétet az oklevelekhez. Illetve III. András (Endre) (1290–1301) címerében már szerepel a fehér kettős kereszt zöld koszorúval, piros háttérrel. A színek egyik magyarázata: erő-hűség-remény.
.
Árpád-házi (Árpád-sávos) zászló:
Egyes kutatók a katalán zászlóból vezetik le, de annak sávjai eredetileg függőleges állásúak voltak. Imre király nem szorult rá, hogy idegenből, Aragóniából hozzon be zászlót – feleségével egyetemben.
Szent István király ezüst dénárján látható a királyi lándzsa sávokkal és a Lancea Regis felirat (= királyi lándzsa). Igaz, a sávok színe csak vélelmezhető – de alappal valószínűsíthető. Érdemes megtekinteni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lancea_Regis_d%C3%A9n%C3%A1r . Máskülönben számos régi ábrázolás tanúsítja: a piros-fehér az Árpádok színe volt, s ebből szervesen fejlett ki a piros-fehér-zöld.
.
székely zászló:
2004. január 17-én fogadta el Kónya Ádám művelődéstörténész zászlótervezetét a Székely Nemzeti Tanács.
Távoli elődei a kék-arany színű goroszlói gyalogsági zászlók (1601), amelyek Székely Mózeshez, az egyetlen székely származású erdélyi fejedelemhez köthetők. A színek és a jelképek előfordulnak székely, erdélyi címerekben, zászlókon.
A Nap és a Hold a 17. századtól a székelyek jelképeinek számítanak. A zászló 8 ágú Nap-csillaga a székely székeket számlálja.
.
Összeállította: Szkíta-Ujgur
Esküdt mondja:
A legkorábbi szkíta írásos emlékek (i. e. 8–6. század) az arámi íráshoz közel álló ismertetőjegyeket viselnek, jelkészletük azonban idővel megváltozott. Államközi kapcsolataikban a szkíta népek (kb. az i. e. 5–4. századig) vélhetően a birodalmi arámi nyelvet használták, talán ezért nevezték őket arámiaknak is.
„Ezen túl vannak Szkítia népei. A perzsák egyetemlegesen szakáknak hívják őket, a legközelebbi nép neve után. A régiek az aramii nevet adták nekik.” (Plinius, Naturalis Historia, vi. 50.)
„Nincs írásuk, de fa vesszőket használnak rováspálcaként. Érintkezésben szomszédos államokkal, a szomszédos államok hu-ját [idegen; itt idegen jelkészlet] igénybe véve készítik a hu nyelvű iratokat, íróhártyát [pl. báránybőrt] használván papír helyett. Nincsenek hivatalnokaik. Az ég istenét és a tűz istenét imádják. [Reggelenként] minden nap kimennek [sátraikból] isteneiknek áldozni [tisztelegni], és azután reggeliznek. Csak egyszer borulnak földre. Amikor haláleset történik, fából készítenek koporsót. Amikor egy szülő meghal, a [fiú]gyermek levágja egyik fülét. Amint a temetésnek vége, a dolgok szokásos módon folytatódnak. Nyelvük csak Henan népének [tujühunok] szóbeli tolmácsolása révén érthető.” (Liangsu, 54. szakasz, Hszipej Csuzsung Csuan: a közép-ázsiai avarokról.) Nevezett irat szerkesztését az 557. évben zárták le.
A 867. évben szent Konstantinos, avagy Kyrillos (826–869.) – Velencében, az ószláv írás védelmében elmondott beszédében – szóba hozta a nemzeti írásukat használó avarokat is mint kortársakat. Írásukat, amint mondta, Isten dicséretére használták. Konstantinos az írástudó népek közötti sorolta fel a kaukázusi szogdokat (alánok és ironok), az avarokat, a türköket (magyarokat) és a kazárokat.
Ne higgye a mondottakat, ki nem akarja!
© 2015-2026 – vala.hu - A honlapot készítette: Pixelhuszár