





Kik vagyunk? Hamarosan…
.
.
Magyar rejtély
A magyar előtörténet (őstörténet) ëgyik mëgfejtetlen titka a jászkérdés. Honnan kerültek be nyelvünkbe az iránias eredetű szavak? A Kárpát-medëncében itt élt szarmatautódoktól (vö. a Csörsz-árkával)? A jászoktól, akikről a kutatók a kunokkal együtt történt betelepülést fëltételëzik? (De ez ëgyáltalán nëm biztos.) Vagy a honfoglalók elődei vëtték a fáradságot, és ellovagoltak ezëkért a szavakért a Kaukázushoz, az alánutódokhoz? Újabban magyar történészëk nëm elhanyagolható csoportja azt állítja, hogy az előmagyarok nëm jártak a Kaukázusnál, a honfoglalók északon (Kijëvën át), méghozzá rövid idő alatt jutottak ide, a medëncébe. Mivel időgépünk nincsen, nëm tudunk visszarëpülni: mëgnézni és mëghallgatni eleinket.
Az iránias magyar szavak száma jóval több lëhet, lëhetëtt. Nos, összeëszkábáltam a szótárban fëllelt 33 iránias (szarmata? alán? jász? oszét? nyelvekből eredt) szóból ëgyetlen, (remélëm) viszonylag értelmes mondatot. Természetësen a toldalékok nëm jászok, hanëm uráliak-finnugorok vagy belső keletkëzésűek.
.
.
A MAGYAR NYELV 33 IRÁNIAS EREDETŰ (JÁSZ? OSZÉT?) SZAVA ËGY MONDATBA ERŐLTETVE-ZSÚFOLVA:
.
A VÉRTËSI VÁR RÉZ|HÍDJÁNAK A KÁVÁJÁNÁL, A TÖLGYNÉL A
1. 2. 3. 4. 5. 6.
NEMEZ- ÉS VÁSZON|INGËS GAZDAG ASSZONY A VÁSÁRI
7. 8. 9. 10. 11. 12.
NÁD|SÁTORBAN KINCSEIBŐL MÉRGESEN FIZETI A VÁMOT
13. 14. 15. 16. 17. 18.
A KARDOS LEGÉNYNEK A TÍZ TEHÉNÉRT, AZ EZËR TINÓÉRT,
19. 20. 21. 22. 23. 24.
AZ ÜVEGËS TEJÉRT, AZ EGÉSZ SZEKÉRNYI VERMËLT HÚSÉRT,
25. 26. 27. 28. 29. 30.
A BŰZÖS-ZÖLDES SAJTÉRT.
31. 32. 33.
.
.
A szavak forrása:
Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. A szavak szócikkeit készítették: Dolovai Dorottya, Jankovicsné Tálas Anikó, Sipőcz Katalin, Tamás Ildikó. A toldalékok szócikkeit készítette: T. Somogyi Magda. A szerkesztésben közreműködött: Falk Nóra, Temesi Viola. Tinta Kiadó, 2006
.
További fontosabb, javasolt irodalom:
Kakuk Mátyás oszét tárgyú művei
Kambolov, T. T.: A magyarországi jászok szó- és névjegyzéke. A hálón: https://epa.oszk.hu/03000/03002/00175/pdf/EPA03002_jaszkunsag_2009_054-059.pdf
Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja. Irániak, szarmaták, alánok, jászok. Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szeged, 1995
Makkay János: Előítéletek nélkül a jászokról. Tractata Minuscula 5. A szerző kiadása, Budapest, 1997
.
Összeállította: Szarmata-Alán-Jász
Esküdt mondja:
Hol itt a rejtély, a megfejtetlen titok? A tények szerepelnek forrásainkban.
A jászok, pontosabban jászik (asioi, iazyges) a bronzkor óta Közép-Ázsia lakói voltak. A névadó törzs, vagyis a jászik a Szir-darja alsó szakaszánál, az őrsök (aorsoi) pedig az Amu-darja alsó szakaszánál Khorasmia (magyarosan Kalász) oázisának területén laktak. Az i. e. 130. év táján vándorolt egy részük a kelet-európai pusztára.
Alán névvel a jászik törzseinek szövetségét illették. Ragadványnevüket (sarmatai, sauromatai) a királyi szkíták által a Don mellékére telepített szüromediai népességtől, illetve az általuk lakott területtől (Sarmatia) örökölték.
A jászik egy része a magukkal ragadott szogd eredetű népességgel (ironok és digorok) a Kaukázus északi lejtőjén telepedett le. Más részük a Kárpát-medencébe vándorolt. Kisebb csoportjuk a gótokhoz stb. társult, nagyobb részük pedig betagozódott a hunok szövetségébe.
Honnan kerültek nyelvünkbe az iránias eredetű szavak? Egy részüket bizonyára Közép-Ázsiából hozták magukkal a jászik, illetve az avarok. Nem egy iráni eredetűnek minősített szavunk azonban valójában magyar: a kaukázusi ironok kölcsönözték őket jászi hűbéruraiktól.
A honfoglalók „elődeinek” nem kellett ellovagolniuk a Kaukázus északi előterébe, hiszen a Don mellékén laktak, a Kubán, a Kuma és a Manyics síkságán, nevezetesen Donmagyarban (Dentumoger).
Ne higgye a mondottakat ki nem akarja!
A magyar történészeket és nyelvészeket sajnos fogva tartja a finnugor eszme, s alighanem még legalább három–négy nemzedéknyi időnek kell eltelnie, míg szellemi világunkban helyet kap a valóság is. A megrögzött szokások rendkívül szívósak, és jeles finnugristáink még mindig azt hiszik, hogy az ő elgondolásuk a mértéke mindennek. Nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy mások – egyebek között népük és országuk kárára – tartsák fenn önbecsülésüket és befolyásukat.
A példamondat ellenben – függetlenül a szavak eredetétől – jól sikerült.
© 2015-2026 – vala.hu - A honlapot készítette: Pixelhuszár