Finn nyelv. A magyar–finn nyelvrokonságról egyszerűen _____ Unkarilais–suomalaisesta kielisukulaisuudesta yksinkertaisesti

.

.

1917 SUOMI                             100            FINNORSZÁG 2017

Az ősi finn nyelv és a 100 éves Finn Köztársaság tiszteletére!

Ikivanhan suomen kielen ja 100-vuotisen Suomen Tasavallan kunniaksi!

.

.

.

.

Lyökämme käsi kätehen,       Kéz a kézbe kapcsolódjon,

Sormet sormien lomahan.     ujj közébe ujj fonódjon.

Kalevala 1,21-22                                  Szente Imre fordítása

.

Első kiadás

© Mészáros András, 2017         © Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2017

Felelős kiadó: Buvári Márta       ISSN 1785-9476     ISBN 978-963-88353-2-1

Az alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája.

A címlapot Mészáros Villő tervezte.

Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2017

Bárczi Füzetëk XXI.

.

Készült 2017-ben,

a Finn Köztársaság létrejöttének 100. évfordulója, ünnepe alkalmával.

2017. december 6.

.

Szente Imre költő-írót, a legszebb magyar Kalevala műfordítóját szeretettel köszöntjük.

95 éve született Alsóságon (Celldömölkön). Bárczi Alapítvány

2017. december 22.

.

„Mindën nemzet a maga nyelvén lëtt tudós, de idegënën sohasëm!”

Bessenyei György: Magyarság, 1772

.

Hálásan köszönöm minden segítőnek – figyelmét, gondoskodását! M. A.

.

Jumala siunatkoon Suomea! Isten áldja meg Finnországot! Isten éltesse Suomi lakóit szeretetben, egészségben, békességben! További sikert kívánunk a tehetséges, dolgos és kitartó („sisu”) finneknek. A svéd és cári évszázadok után éppen száz éve kiáltották ki az áhított függetlenséget. Mi nem késlekedtünk: A Finn Köztársaságot – Suomen Tasavalta – az Osztrák–Magyar Monarchia már 1918. január 13-án, majd a csonka Magyar Királyság újra, 1920. augusztus 23-án elismerte. (A viszonos finn elismerés: 1920. szeptember 10.)

A kapcsolatok fényes korszaka volt az 1944-ig terjedt magyar–finn–észt néprokonsági és sokféle együttműködés. A finnek megmenekültek a szocializmustól, mi 46 évig nyögtük. Felnőttként sajnálattal vettem tudomásul: A Szovjet árnyékában 1956. november 4-én a magyarországi szovjet beavatkozásról szóló ENSZ-határozathozatalnál Finnország tartózkodott. Aztán fokozatosan újra erősödhettek a magyar–finn kapcsolatok. A nyelvrokonság csak lehetőség arra, hogy a nyelvi szálak keltette baráti érzület segítsen helyes tartalommal megtölteni kapcsolatainkat. (Harcoltak egymás ellen germánok, – illetve délszlávok nem is olyan régen.) Az európai jövő legyen szeretetteljes, keresztény, nemzeti. Ne háttérhatalmas…

Senkinek az érzékenységét, jogos büszkeségét (vagy egyéni hitét?) nem kívánom megsérteni. A magyar nyelv rokonságát az újkori nyelvtudomány kutatta ki a 18. századtól – egyre bővülő ismereti-bizonyító anyaggal. Remélem, elfogadhatjuk, hogy ilyen fontos ügyben egyéni vonzalom vagy rövid távú pártérdek nem dönthet. A nyelvrokonság tudományos kérdés. Ne csináljunk már belőle politikai jelszavakat! Ha szomszédaink téves, valótlan állításokat hangoztatnak, nekünk bőven elegendő a szilárd ragaszkodás a tényekhez.

Mi az igaz, mi a hamis? Vegyünk három példát: 1. Az etruszk nyelv „indoeurópai jellegű, hajlító nyelv” – Fehér Bence szíves közlése szerint. A kiváló tudós, sok-sok nyelvű költő-műfordító maga is írt etruszk nyelvű (!!!) verset. 2. A kopt (egyiptomi) nyelvet kiváló szakmunkákból tanulmányozhatjuk. Semmi köze a magyarhoz. 3. „Megtalálták a hun szójegyzéket az iszfaháni kolostorban!” (Igen ám, de nincs ott semmiféle kolostor…)

Itt az ideje a finnugor–törökségi béke „aláírásának”: szembenállás helyett hozzuk összhangba az ősi uráli gyökeret a törökséggel. Történelmünk ótörökségi szálai (avarhun: „várkony”, onogur, kazár, türk) erős nyomokat hagytak műveltségünk szőttesében. Nem szabad tagadnunk: komolyan veendő az Attila-hagyomány avar szála (Ekkehard) is, a rovásírás blak-bulak eredete, Anonymus (P. dictus magister) és Kézai Simon munkássága, az avar koriak továbbélése, a szláv orrhangú mássalhangzók átvétel-időrendje, Árpád honfoglalóinak északi útvonala, gyors haladása, létszáma – ahogy e kérdésköröket Makkay János áttekinti Indul a magyar Attila földjére (2009) című kötetében meg a Tractata Minuscula sorozatban. A kulcskorszak: az avar kor, az első bejövetel – s itt perdöntő lesz a régészet.

Egyébként ne szégyenkezzünk történelmi teljesítményünk miatt. Nem kicsik vagyunk, hanem ősi, nagy műveltség hordozói, s dolgozzunk tovább a jövőért. A nyelvtudomány, az őstörténet nem szépirodalom! Hogy csak fogom magam, és szakmányban írom a regényeket, elbeszéléseket… Tájékozódjunk hiteles forrásokból a könyvtárban és a világhálón is!

Egyébként a kicsiny sikernek is tudok örülni. Például annak, hogy a magyar tudósítók többsége már pontosan ki tudja ejteni az immár 16 éve versenyző Kimi Räikkönen nevét.

.

.

A MAGYAR–FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN

VÁZLAT

.

Kiragadva a közös eredetű anyagot. Főként történeti-összehasonlító nyelvtudományi munkákból, hála szorgos tudósainknak, szerkeszthettem egybe az alábbiakat. Egyszerűen írni ilyen bonyolult kérdésről, mint a nyelvrokonság? Igen, a lényeges tudományos eredményeket igyekeztem összegyűjteni. Kiragadva az adatokat az uráli-finnugor nyelvészeti összefüggésekből, bonyolult elemzésekből, csakis a magyar–finn közös eredetű anyagra figyeltem. Ez az eljárás ugyan nem szabályos, hiszen az uráli nyelvek mintegy láncolatot, ágakat és csoportokat képeznek.

Alapnyelv. Az uráli-finnugor nyelvtudomány hagyományos alaptétele az uráli, finnugor alapnyelv egykori léte (ugor alapnyelv: a magyar, manysi és hanti elődnyelve). A másik tényező a nyelvek térségi (areális) együttélése, szövetsége. A nyelvek hatnak egymásra: nyelvváltás (-vesztés); nyelvi elemek átvétele, alá- és rárétegződése, beszűrődése. A változás, fejlődés nem mindig egyenesvonalú vagy fokozatos. Pusztay János professzor szerint nyelvünk korai kapcsolatban állt a szamojéddal, illetve az ősi szibériai nyelvekkel: a magyar a keleti nyelvtömbben foglalt helyet. Az alapnyelv fölfogható közvetítőnyelvként is. Velős tétele: „a magyar szibériai grammatikájú, finnugor szókincsű közép-európai nyelv”.

Nyelvrokonságunk. A magyarnak olyan közeli rokonnyelve nincs, melyet tolmács, tanulás nélkül megértünk. Előnynek vélem, hogy a magyar nem esett szét kisebb nyelvekre.

Vérségi rokonság. A nyelvrokonság nem feltétlenül azonos a vérségi (genetikai) rokonsággal. A németnek (germán ág) rokonnyelve a cigány nyelv (indoiráni ág, középind csoport), mindkettő indoeurópai – de németek és cigányok vérségileg (genetikailag) nem rokonok. Más: A magyar és szlovák nyelvű népesség vérségileg a lehető legközelebb áll egymáshoz (kölcsönös beolvadás), de nyelvileg külön vagyunk. Igaz, a szlovák nyelvet érte magyar hatás (szókincs; szlovák hangsúly az első szótagon). Mi is vettünk át szavakat.

Őshaza. Nagyon bizonytalan fogalom, mert az emberek mindig vándoroltak. Majdnem minden nép „bozgor”. Az egykori nyugati, déli szláv népcsoportoknak a szétköltöz(tet)ése (a bolgárt kivéve) feltehető avar „besegítéssel” a 6. században indult el; őshazájuk a fehéroroszországi Baranovicsi (Baranowicze) vidéke, a Visztula-táj vagy a Kárpátok fölötti sáv lehetett. A germánok dán-délsvéd területekről szóródtak szét a Rajna, Duna völgyébe stb. A balti (porosz, litván, lett) őshaza a Nemunas (Nyoman) folyó környéke. A vlachok (romunok, románok) több száz éves vándorlása (legelőváltás!) a montenegrói–szerb–albán–macedón–északgörög–bolgár hegyeknél zajlott keletre vonulva, s csak 1200 előtt fordultak Bizánc helyett a Duna-Kárpátok felé. A törökségi nyelvek őshazája az Altaj-hegységben volt. Onnan kijőve váltak szét nyelveik a 6–11. század között. Az uráli, finnugor, ugor, magyar őshazák terei: az Urál hegység környéke, a Volga–Káma vidéke (Baskírföld), Kelet-Európa.

Nyelvek szétválása. A finn-permi nyelvközösség és az ugor ág kb. 5000 éve válhatott el egymástól, a magyar és manysi-hanti elődnyelv pedig 3000 éve. Irdatlan időtávolság!

Létszám. Kis létszámú nép is képes növekedni-erősödni békeidőben. Árpád honfoglaló népe 40-50 ezer, az őket fogadó népesség mintegy félmillió lehetett. (Tán súlyos érv a kettős honfoglalásra…) Tehát: „…Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel)

Műveltségi elemeinkről. Rengeteg mindent tudunk már. A művelődési kapcsolatok, hatások minden nép életében szerteágazóak. Magyar műveltségünkben is léteznek belső keletkezésű vagy szerzett, illetve állandó vagy változó vagy cserélődő elemek. A szerzett elemeket térségi érintkezés vagy együttélés útján kaptuk, s magyar kincsekké alakítottuk őket. Lehetséges, hogy már eltűnt nép(ek)től származnak az „ismeretlen eredetűek”.

Hősének, világkép, hitvilág. B. Kovács István kutatásai szerint kétféle hatás érvényesül az általa gyűjtött magyar, gömöri hősénekekben: erdei népeké (altaji törökök vagy burját mongolok) és pusztalakó lovasoké, nomádoké. Érdekes, Voigt Vilmos tagadja, hogy a magyar hősének fönnmaradhatott a 16-18. századig. De hiszen még a 20. században is lehetett gyűjteni! A finnek kalevalai hagyománya visszamutathat akár a vaskorig? Hát a magyaroké? Ne feledjük az Óperenciás-tengert, az Üveg-hegyeket, az égig érő fát stb.-t!

Népzene. A törökségiekkel rokon. Finnugoros a regösének, a sirató, talán a gyerekdal.

Hány a rendszerváltás? László Gyula és Makkay János életműve nyomán úgy tűnik, hogy előmagyar, magyar őseink legalább négy „rendszerváltáson” mentek keresztül a 6–10. században: a) Tegyük fel, 567-568-ban az avar hatalom előmagyarokat is magával sodort a Kárpát-medencébe. 803-ig tartós avar (avarhun, várkony) hatás; alföldi szarmata-jász hatás; déli szláv hatás (őket az avarok hívták északról). b) 803 után frank (nyugati) és bolgár-szláv (délkeleti) uralom, hatás. c) 895-től Árpád türk népének hatása. d) 972-től Géza fejedelem, az 1001. január 13. után megkoronázott Szent István nyomán keresztény és német hatás. Ilyen átalakulások után érthető, hogy a finnugoros műveltségből elsősorban a nyelv maradt fönn. S Petőfi szavaival: „Isten csodája, hogy még áll hazánk.

.

.

EGYÜTTES NYELVTANI SAJÁTOSSÁGOK A MAGYARBAN-FINNBEN

A jelhangtól a mondatig

A finn és a magyar a finnugor fa két szélső ága, hisz nyelvelődeink kb. 5000 éve válhattak szét. Ezért egymás nyelvét nem értjük, mégis sok a közös vonásunk. Lássuk a lényegeseket!

– Fontos nyelveink hangállománya, a jelhangok (fonémák) közötti kapcsolat. A finnben is él a magánhangzó–összecsengés (-harmónia) meg a hangrendi illeszkedés. A magánhangzó-összecsengés kifejezés a szótövek magánhangzóira utal; például mély magánhangzók: hályog(o-) – kalvo, magasak: fészëk (fészke–) – pesä. Az illeszkedést szűkebben, inkább a kapcsolódó toldalékok magánhangzóira értem; mély: hályogból – kalvosta, magas: fészëkben – pesässä. Bizonyítékok a szabályos hangmegfelelések (-változások): k–h, mp–b, nk–g, nt–d, p–f, t–z; ë–i, ü–ö stb.

– Szó elején nem szíveljük a mássalhangzó-torlódást: part – f. ranta < strand; iskola < schola.

– Ragasztani azt tudunk ám! A magyar és finn toldalékoló nyelv (olykor összeolvadó szóelemekkel). Íme a kígyóhosszúságú példák: m. megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért;

f. epä|järjestelmällis|ty|ttä|mättöm|yyde|llä|nsä|kään|kö|hän; és magyar nyersfordítása:

    nem|rendszeres – |ked|tet|telen – |ség – |gel|övé(k)|sem|vajon|ugyan

– Gazdag a szóképzés a magyarban (100-nál több képző) és a finnben (kb. 150 képző).

– Összetétel. Összefoglaló: fafej – puupää (fa-fej); hírnév; világ – maa|ilma (föld-levegő). Alárendelő: ős – esi-isä (elő-apa); szemtanú– silmin|näkijä (szemmel látó); létezés – olemassa|olo (levésben lét). Összetett (igekötős) ige: aláír – allekirjottaa. A főnévnek nincs neme a magyarban, s a finnben sincs.

– Az ősi igenévszó megléte: m. fagy, les, nyom, vész – f. itä- (csíra és csírázik); onki- (horog és horgászik), tuule– (szél és fúj).

– Főnévi jelzős összetétel: fiúgyermek – poikalapsi; bőrkesztyű – nahkakäsine.

– Közös ősiségről árulkodik a páros testrész megnevezése egyes számmal, illetve a „fél” megnevezéssel: gyalog – jalan (lábon); (a finn puoli jelentése: fél) féllábú – jalka|puoli; félkezű – käsi|puoli; félszemű – silmä|puoli.

– A magyarban és a finnben nincsen birtokló ige: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik van – minulla, sinulla, hänellä, meillä, teillä, heillä on; illetve minun on nälkä – éhes vagyok.

– Rokon birtokos személyragok utalnak a birtokos személyére: apám szeme – isäni silmä. Persze szerkezet nélkül is utalnak a birtokos számára, személyére: apám – isäni (finn nyelvjárási és korábbi finnségi: isäm!).

– A jelző előzi a jelzett szót: új vő – uusi vävy; nő keze – naisen käsi.

– A birtokos jelző megelőzi a birtokot: fiú feje – pojan pää.

– A számnévi jelző után egyes szám áll: három fiú – kolme poikaa.

– Régen a magyarban sem volt névelő. Újabban a beszélt finnben is előfordul: Yks nainen meni kotiinpäin. Se nainen näki, että,… – Egy nő hazafelé ment. A nő látta, hogy,…

– Alanytalan mondat: m. esik, fagy, havazik – f. salamoi (villámlik), sataa (esik).

– Névszói-igei állítmány: tanár vagyok, halász maradok; olin kalastaja (halász voltam), ole hyvä (légy szíves); előfordul más nyelvcsaládokban is. (Hasonló, talán külön fejlődéssel.)

– A ősi ragtalan tárgy: m. favágó, háztűznézőben, szájtátva – f. anna se tänne! (add ide azt), syötiin kala (megetetett a hal, megettük a halat, meg lett edve a hal). Tulajdonképpen a szenvedő igealak mellett kétféle tárgy állhat a finnben: Syötiin kala (ragtalan tárgy). = A hal megétetett./Megették a halat./Megettük a halat. Syötiin kalaa (részelő eset). = Halat ettek./Ették a halat./Halat ettünk. Más példa: Sauna (ragtalan tárgy) rakennetaan tavallisesti järven rannalle. = A szaunát rendszerint tó partjára építik/építjük.

– Névutós szerkezetek. Irányhármasság: alól-alatt-alá – alta-alla-alle; felől-fölött-fölé – päältä-päällä-päälle; Példák: hónalj alól – kainalon alta; szem alatt – silmän alla; száj alá – suun alle; szív felől – sydämen päältä; fej fölött – pään päällä; májra (fölé) – maksan päälle.

– Gazdag az igenévrendszer a magyarban (különösen régen) és a finnben.

– Az alany és állítmány egyeztetése számban és személyben. (Más nyelvekben is.)

– A kérdőszócska hozzátapad a szóhoz: m. –e – f. -ko/kö.

– A műveltetés képzős igével történik: etet – syöttä-.

– A testetlen mondattani kifejezőeszközök: A hangsúly a szó első szótagára esik, a mellékhangsúly a 3. szótagra. „Mintha magyarul/finnül beszélnének…” A magyar, illetve finn szórend nem szabad, de saját szabályai szerint szabadon mozog.

– Az ige- s főnév-toldalékolás közös eredetű szóelemei igen fontosak, bizonyító erejűek.

– Közös eredetű szavaink száma: mintegy 250-260, köztük elemiek, fontosak, gyakoriak.

– Ugyanígy ősrégiek e kifejezések: halászni, halat fogni – kala pyytää (kaloja pyytämään), gombászni menni – sieneen mennä (gombába menni).

.

.

KÖZÖS EREDETŰ TOLDALÉKOK A MAGYARBAN ÉS A FINNBEN

Helykímélő jelek és rövidítések: * = kikövetkeztetett ősi (uráli vagy finnugor vagy ugor) szóelem jele; Ø = semmi szóelem (idegenesen: zérus morféma); birt. = birtokos; E = egyes szám; f. = finn; fn = főnév; i = ige; ik = igekötő; in = igenév; m. = magyar; mn = melléknév; nn = csenget szó g előtti n orrhangja hosszan (nyelvészeti jele: ηη); nyelvj = nyelvjárási; rég = régies; sz. = személy; szn = számnév; szr = személyrag; T = többes szám; V = valamilyen magánhangzó a toldalékban (vocalis).

.

Igék

.

Ige–ige képzők (4)

Ige–ige mozzanatos képző: -n

– Az ősi *-n képzőből ered. M. példák: cseppen, pihen, roppan. F. példa: menekül – pakene-.

.

Ige–ige mozzanatos képző: -l/ll

– Az ősi *-l képző mindkét nyelvben továbbél. M. forral, lövell, tékozol.

F. példák: ránt – kiskalta-, kiskalla-; fölfog, megért – oivalta-, oivalla-.

.

Ige–ige műveltető képző, illetve tárgyasító, valamilyenné tévő képző: -t, at/et, -tat/tet; -ít

– Az ősi *-kt képzőből. Példák: itat – juotta-, etet – syöttä-, vitet – viettä-; elveszít – menettä–.

.

Névszó–ige képzők (2)

Névszó–ige képző: -z

– Az ősi *-t képzőből ered. M. példák: kezez, övez, szemez, tépáz, vizez.

A finnben megmaradt a –t: fagyaszt – jäätä-, tud – tietä-, tiedä-.

.

Névszó–ige képző: -l

– Az ősi *-l képzőből ered. M. öl – ölel és f. syli – syleile-; m. kéz – kezel és f. käsi – käsittele- (foglalkozik). Továbbá: szól, metél, dobál; énekel – laula-, énekelget – laulele–.

.

Igei jelek (6)

Kijelentő mód jele: Ø = semmi szóelem

– Tehát közös sajátság, hogy a kijelentő módnak sem a finnben, sem a magyarban nincs jele.

.

Feltételes mód jele: -na/ne/ná/né

– A magyar nyelvi –na/ne/ná/né módjelnek eredet szempontjából a finnben a ritka használatú lehetőségi mód jele, a –ne– felel meg.

Vegyük első példának, kezdjük ragozni a f. elä- – m. él igét: elänen – talán élek, elänet – talán élsz, elänee – talán él, elänemme – talán élünk, elänette – talán éltek (ti), elänevät – talán élnek. Folytathatjuk: lienen – talán vagyok és antanen – talán adok stb.

Érdekes, szóalakilag és jelentésben is összecsengő szópár: lenne – lienee (talán van).

.

Felszólító mód jele: -j

– Az ősi *-k jelből ered, mely már az ősmagyar korban az előtte levő mássalhangzó hatására alakult át (k > χ’ > γ >) –j-vé.

A finn felszólítómód a –k, mely néma –k-ként (gégezárhangként) is szerepel: menj – mene(k) és menjetek – menkää.

.

Jelen idő jele: Ø = semmi szóelem Jövő idő jele: Ø = semmi szóelem (+ határozószó)

.

Múlt idő jele: -á/é

– A két rokonnyelvben a magyar régies elbeszélő múlt jele és a finn egyszerű múlt jele felel meg egymásnak. A f. példaszó a m. néz rokonszava: lát – näke-, näh-.

A m. –á, –é időjel (régen –ei) és a f. –i időjel a régi közös uráli *–j múltidőjelből ered.

nézém – näin, nézéd – näit, nézé –näki nézénk – näimme, nézétek – näitte, nézék – näkivät

Itt egyébként nemcsak a múlt idő jele, de az igei személyragok is ősiek, közös eredetűek!

.

Igeragozás (13)

.

Az ősi, finnugor személyes névmások egyes szám 1-2-3. személyben a következők voltak: *mV (én), *tV (te), *sV (ő), s hozzájuk kapcsolódott az ősi *-k többesjel. Mindezekből alakultak ki a magyar, illetve finn személyes névmások: én – minä; te – sinä (régen tinä!); ő (az s eltűnt)– hän; mi – me; ti – te; ők – he.

.

Jelen idő ragjai, alanyi ragozás

– E/1. sz.: A –k rag az ősi *-k igenévképző folytatása; kapcsolatban állhat a finn –k ige–névszó képzővel. Példa: adok < adó(g); f. párhuzam: beszéd – puhe(k) (néma k).

– E/2. sz.: adsz; az -sz *-s´ múltidőjelből; teszel; az –l ige–névszóképzőből: ölel – syleile-.

– E/3. sz.: ad (Ø); megyen, –n < *-na/nä folyamatos melléknévi igenév; f. menee < menevi < meneepi; ősi végződés, de nem azonos anyagú a magyarral; a f. 3. személyű igerag a *-p igenévképzőből ered (kapcsolatos a magyarral; lásd a m. -va/ve határozói igenevet).

– T/1. sz.: adunk – annamme; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; mi – me.

– T/2. sz.: adtok – annatte; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; ti – te; a f. ragok régi alakjai: *-k-me(k) és *-k-te(k). A Halotti Beszédben: vogymuk!

– T/3. sz.: adnak; –nak/nek < –n képző (E/3.) + –k többesjel; f. antavat (adnak) (m. –va/ve!). (A -nak/nek n-je azonos az E/3. személy n-jével.)

.

Jelen idő ragjai, tárgyas ragozás

– E/1. sz.: adom – annan; személyes névmásból lett igeragok: én – minä.

adlak; –lak/lek rag < –l ige–névszóképző + –k igenévképző.

– E/2. sz.: adod – annat; személyes névmásból lett igeragok: te – sinä.

– E/3. sz.: adja és teszi; személyes névmási eredetű ragok; ő – hän.

– T/1. sz.: adjuk; személyes névmási eredetű + –k többesjel; ő – hän.

– T/2. sz.: adjátok, teszitek; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; ő – hän, ti – te.

– T. 3. sz.: adják, teszik; személyes névmási eredetű ragok + –k többesszám-jel; ő – hän.

.

Igenevek képzői (4)

Folyamatos melléknévi igenév: –ó/ő

– Az ősi *–k és *-p képzőkből ered, s kapcsolatban áll a finn –k ige–névszó képzővel.

Példák: való(b), menő(g); finn párhuzam: beszéd – puhe(k). A finn szó végi gégezárhang sincsen írásban jelölve.

.

Befejezett melléknévi igenév: -t/tt

– A f. szóalak t-je közös eredetű a m. melléknéviigenév-képző –t/tt-jével: adott – antanut (szintén befejezett melléknévi igenév).

.

Főnévi igenév: -ni

– Az első alkotó eleme az *–n ősi képzőből származik, s előfordul finn toldalékban is:

adott (melléknévi igenév) – antanut (melléknévi igenév) Az f. szóalak n-je tehát közös eredetű a m. –ni főnéviigenév-képző n-jével.

Az ősi *–j vég-helyhatározói rag (hová?) a magyarban kettőshangzóvá, majd magánhangzóvá alakult. Aztán -i alakban lett főnéviigenév-képzőnk második alkotóeleme. (A vég-helyhatározói ragnál lásd az i-végű f. határozószavakat!)

.

Határozó igenév: -va/ve/ván/vén

– Az ősi *-p igenévképző, egy vég-helyhatározói magánhangzó rag és az ősi *-n tartam-helyhatározó rag származéka e toldalékunk.

A magyar határozói igenév és a finn folyamatos melléknévi igenév azonos eredetű:

m. élve, élvén – f. elävä (= élő). A finnben az ősi –p képzőként megmaradt: rák – syöpä.

.

Névszók

.

Ige–névszó képzők (4)

Ige–névszó képző: -g

– Az ősi *-ηk képzőt fedezhetjük föl következő szavainkban: csillag, harag, részeg, világ, virág. További toldalékban: fergeteg, rengeteg, zuhatag.

Finn példák: keresés – etsinko; költség, kiadás – kulunki.

.

Ige–névszó képző: -k

– Az ősi *-kk képző igéből is képez névszót: maradék, játék; hasadék, rejtek (teljes alak: –ék).

Finn példák: terjedés, eladás – levikki; kelendőség, fogyasztás – menekki (leviä- – terjed, mene- – megy).

.

Ige–névszó képző: -l/ly

– Az ősi *-l képző föllelhető m. szavakban: fogoly (rab), fonal, fonál, kötél, lepel.

F. példák: lépés – askel, ízület – nivel.

.

Ige–névszó képző: -m

– Az ősi *-m utódképzője igéből alkothat névszót is: födém, öröm, villám.

Pontosan megfelelő magyar–finn példa: álom – unelma.

További finn példák kétféle –m-es képzővel: élet – elämä, halál – kuolema, csók – suudelma; visszér, gyűjtőér– laskimo, öntöde – valimo.

.

Névszó–névszó képzők (9)

Névszó–névszó képző: -d

– Az ősi *-nt képzőből ered a m. –d, –di, –du kicsinyítő-becéző képző: Agárd, apród, Árpád, gyengéd, Mogyoród, szád (nyílás) (szá + –d). A –d-nek megfelelő hang az –nt a következő finn képzőben: gazdasszony – emäntä; zöld, üde – vihanta.

.

Névszó–névszó sorszámnév-képző: -d

– Az ősi *-mt képző –d sorszámnévképzőként él a magyarban, –nt sorszámnévképzőként a finnben: harmadik – kolmante-, negyedik – neljänte.

.

Névszó–névszó képző: -g

– Az ősi *-ηk vagy *-ηe kicsinyítőképző csak néhány szóban mutatható ki –g alakban: balog (balkezes), jog, kéreg, keszeg, lovag. Ige–névszó képzőként: reszketeg, viszketeg; zuhatag,

F. példák: nap (égitest) – aurinko, vízirigó – karanka, szajkó – kuusanka.

.

Névszó–névszó képző: -k

– Az ősi *-kk képzőből lett m., névszóból névszót képző –k: ének, farok, fészek, torok.

F. példák: jószág, állat – elikko; emse, koca – emakko; negyedrész – nelikko;

vezető, parancsnok – päällikkö; csók – suukko.

A -ka/ke, -kó/kő, -cska/cske névszó–névszó képzők szintén ezt az ősi -k képzőt tartalmazzák.

.

Névszó–névszó képző: -l/ly

– Az ősi *-l képző a magyarban -l vagy –ly képzőként hozott létre új szavakat: fogoly (madárfaj), körtvély, nyúl, személy. Egy finn példa: vizes, vizenyős – vetelä.

.

Névszó–névszó képző: -m

– Az ősi *-m lehet névszóból névszót képző: alom, orom, sulyom (vízi dió), vérmes.

Finn képzőkénti működése: holdfény, holdvilág – kuutamo; halánték– ohimo.

.

Névszó–névszó képzők: -s és -cs

– Az ősi *-ć kicsinyítőképző –s és –cs képzővé alakult a magyarban: cicus, órás; kövecs, uracs. Továbbá az –ós, –csa, –csi, –cska stb. képző.

Finn példa: bárány – karitsa.

.

Névszó–névszó képző: -talan/telen, -tlan/tlen

– Az ősi *-tt képző és az ősi eredetű *-n rag (továbbá az ősi *-l névszóképző) alkotja ezt a magyar toldalékot.

A finn fosztóképző pompásan összecseng a magyarral:

fejetlen – päätön (fej nélküli, esztelen, vég nélküli, fejvesztett); jégmentes (jegetlen) – jäätön, szájatlan (száj nélküli) – suuton; szívtelen – sydämetön.

Mind a magyar -talan/telen képző, mind a finn -ton/tön képző a nyelvek külön életében alakult ki, de elemeik közös ősi képzőkre mutatnak vissza. Véletlen (?) összecsengés.

.

Névszójelek (8)

Többesjelek: -i és -k

– A m. -i többesjel valamikor *–j volt. A finnben a birtokos esetnél, részelő esetnél és több névszóesetnél találkozunk a közös eredetű, a magyar -i birtoktöbbesítő jelnek megfelelő finn –i-vel: fészek – pesä; fészkeim (stb.) – pesiä (többes részelő eset; fészkeket és egyéb jelentésekkel). – A magyar –k többesjel az ősi *-k többesítő jelből vagy a *–kk gyűjtőnévképzőből származik. M. megyünk – f. menemme(k), illetve fenyves – kuusikko.

.

Birtokos személyragok (újabban a birtokos személyjel megnevezés használtatik)

– Mindkét nyelv az ősi, személyes névmási eredetű birtokos személyragokat használja, melyek úgyszintén közös eredetűek az igei személyragokkal.

kezem – käteni, kezed – kätesi (käteti), keze – kätensä

kezünk – kätemme, kezetek – kätenne (rég kätetek)

A magyar–finn birtokos személyragok kapcsolatához régi magyar nyelvemlékünk is fontos bizonyíték : ősünk – isämme(k) – isemük(üt) (a Halotti Beszédben).

(A többes szám 3. személyű szr-ok ősiek, de nem kapcsolódnak: kezük, kätensä.)

.

A melléknév fokjele: –b, –bb

– Az ősi *-mp kicsinyítő-nagyító képzőből származhat. A magyar -bb középfokjel és a finn -mpi középfokjel közös eredetű lehett: uuempi – újabb.

.

Névszóragok (10)

Alanyeset: Ø = semmi szóelem

– Alanyesetben nincsen külön végződése sem a m., sem a f. főnévnek vagy melléknévnek.

.

Tárgyeset: nagyon ritkán Ø = semmi szóelem, -t rag

– A ragtalan, határozatlan tárgy ősi maradvány a magyar nyelvjárási, régies kifejezésekben: „…Fehérvárra készülnek püspöklátni…” (püspököt látni helyett) (Kós Károly: Budai Nagy Antal. Dráma, 1936) Illetve példa finn ragtalan tárgyra a felszólító mód vonzata: Anna se mulle! Szó szerint: Add az nekem!

– A magyar –t tárgyrag az ősi *–t tartam-helyhatározói ragból vagy 2. személyű birtokos személyragunkból vagy a t kezdetű mutató névmásból származhat: m. túl, tova – f. tuo (az).

– Balázs János szerint mind a tárgy, mind a tartam-helyhatározói eset (locativus) t-je egy ősi *T szóelemre (morfémára) megy vissza, amelynek szerepét az ige határozza meg: Ha az ige a cselekvés célját jelöli, akkor tárgyrag lesz belőle, ha a cselekvés folyamatát, akkor helyjelölő. Mindezt Pusztay János professzornak a paleoszibériai nyelvek körében végzett kutatásai is alátámasztják.

– A finn személyes névmásokban előfordul a –t tárgyrag: minut, sinut, hänet, meidät, teidät, heidät (engem, téged, őt, minket titeket, őket). Továbbá: kit? – kenet? (kérdő névmás).

.

Határeset, illetve részeshatározói eset: -ig rag, illetve -nak/nek rag

– Az ősi vég-helyhatározói (hová?) *-k rag a magyarban magánhangzóvá alakult át, például az elő szóban (ik, hsz), továbbá az -ig határeseti rag -g–je és a -nak/nek részeshatározói rag -k–ja őrzi.

A finnben a gégezárhang (véghehezet, néma –k) őrzi az ősi -k-t: ide – tänne(k), oda – sinne(k). Továbbá a finn eredményeset –ksi ragjában folytatódik. Példák: apává – isäksi, mennyé – miniäksi; őszre – syksyksi, télre – talveksi.

.

Tartam-helyhatározó eset: -t/tt rag (hol?)

– Az ősi *-t, a tartam-helyhatározó ragja még él a Vácott, Pécsett, Győrött, Kolozsvárt alakokban és számos különféle határozószóban, névutóban: itt, ott; alatt, fölött, között, oldalt; hanyatt, hasmánt; bízvást, mihelyt, örömest. Közös példa: m. most – f. nyt. További finn példák: így – täten, egészen – peräti, bizonyára – kaiketi.

.

Vég-helyhatározói eset: á/é végződés (hová?)

– Az ősi *-j vég-helyhatározói rag (hová?) a magyarban kettőshangzóvá, majd magánhangzóvá alakult, -á/é lett, s jó néhány határozószó és toldalék végén lelhetjük meg: alá, felé, haza, messze, mögé; oda; -ba/be, -ra/re; bé (be), reá (rá). A m. -ig határeseti rag i-je szintén ebből az ősi ragból ered.

– Ugyancsak ebből a -j–ből származtatják egyes f. határozószavak -i végződését: halki – szét, heti – azonnal, ilmi (ilme-i) – elő, közre, julki – nyilvánosan, juuri – éppen, läpi – át stb.

Antaa ilmi – feljelent, elárul, leleplez; ilmiantaja – besúgó.

.

Rajtalevő eset: -n/on/ën/ön rag

– Az ősi, uráli *–na rag (tartam-helyhatározói eset) a magyarban -n/on/ën/ön, vagyis a rajtalevő eset ragja lett, továbbá -n/an/en módhatározórag; de régebben eredeti jelentéssel szerepelt, például: falun, városon. Ugyanez a finnben -na/nä állapothatározó-rag, nagyon ritkán helyhatározórag. Példák: vőn, házon, kézen, övön, illetve vävynä – vőként, kotana – házként és kotona – otthon (továbbá ulkona – kint), kätenä – kézként, vyönä – övként.

Sőt találunk időhatározó példákat is: télen – talvena, mai napon (ma) – tänä päivänä. Egy állapothatározói példa: öregen – vanhana.

.

Közellevő eset: -nál/nél rag

– Az elhomályosult alakban fönnmaradt ősi, ugor kori *-l (külső távolító eset ragja) több szerepű: alól; végül; magyarul; elöl, hátul, hol. De a magyar közellevő eset -nál/nél ragjának is alkotóeleme. Ugyanez az -l fordul elő a -ból/ből, -ról/ről, -tól/től, -ul/ül, -val/vel ragjainkban is. – A finn -lle (külső közelítő eset), -lla/llä (közellevő eset), –lta/ltä (külső távolító eset) ragokban szerepel az -l, mely feltehetően a finnugor *–la helynévképzőből eredhet, illetve kapcsolatban állhat a magyar -l-lel is. Példák: fejre, fölé, -ra/re – päälle: övön – vyöllä, halon – kalalla, nőnél – naisella; apától – isältä.

.

Belüllevő eset: -ban/ben rag

– A m. -ban/ben rag (régen: –belën) közös eredetű a f. -ssa/ssä raggal, mindkettő helyhatározórag.

A finn -ssa/ssä a régi -sna/snä toldalék-alakból fejlődött ki. Példa: májban – maksassa, kézben – kädessä.

– Persze a magyar -ban/ben rag csak áttételesen azonos eredetű a finn -ssa raggal. A magyarban a bél szóból eredt a belën névutó – ez változott át -ben raggá –, amelynek -n eleme az ősi *-na rag folyománya. A finn -ssa/ssä (-ban/ben) eredetileg tartalmazta eme ősi ragot: -sna volt (az -s eredetileg lativusi-véghelyhatározói toldalék).

.

Külső távolító eset: -tól/től rag

– A -tól/től helyhatározórag tő szavunkból alakult ki: tő – tyvi. Példa: üktől (üknagymamától) – eukolta (öregasszonytól, anyókától). E szóból alakult a népies, választékos finn névutó három alakja is: tykö (= -hoz/hëz/höz), tykönä (= -nál/nél), tyköä (= –tól/től). Példa: az Atyától – Isän tyköä (keresztény, újszövetségi szavak).

.

Meglepő, hogy a számbavételkor milyen sok közös eredetű toldalékot találtunk! Pedig képzőből még sokkal több van.

.

.

ÖSSZESÍTÉS. A magyar s finn névszóesetek, -ragok, igenevek áttekintése

– Ha nincs megfelelője az illető nyelvben (mondjuk névutó fejezi ki), ez jelzi: ▬

– A táblázatban a vastagított toldalék vagy toldalékrész ősi, illetve közös eredetű!

– Sajnos a nyelv- és egyéb tudósok mintha már nem a nagyközönségnek alkotnának. Töméntelen idegen szóval tűzdelik meg műveiket. Pedig a magyar szakszavak általában rendelkezésre állnak (például Molnos Angéla szótáraiban)! Gondolkodjunk, beszéljünk és írjunk magyarul – a szaknyelvekben is! Az alábbi táblázatot Pusztay János, Révay Valéria, illetve Bachát László, Tolcsvai Nagy Gábor nyomán szerkesztettem-magyarítottam.

– Íme, a három ősi alapeset pontosan jelzi az irányhármasságot. Belőlük fejlődött ki a legtöbb helyhatározói eset, illetve részben a többi határozói eset is: – előzmény-helyhatározói eset – ablativus (honnan?); – tartam-helyhatározói eset – locativus (hol?); – vég-helyhatározói eset – lativus (hová?).

.

                                                                                          magyar                      finn

Főesetek (Nyelvtani esetek)

alanyeset – nominativus                                                         Ø                                Ø

tárgyeset – accusativus                                                          –t és ritkán Ø            n, Ø, –t

birtokos eset – genitivus                                           Ø vagy –nak/nek + birt. szr        -n

részes(határozói) eset – dativus                                             –nak/nek                      ▬

.

Helyhatározói esetek

belső közelítő eset – illativus                                              -ba/be        -Vn, -seen, -hVn

belüllevő eset – inessivus                                                     –ban/ben               –ssa/ssä

belső távolító eset – elativus                                                 –ból/ből                -sta/stä

ráhelyező eset – sublativus                                                    -ra/re                          ▬

rajtalevő eset – superessivus                                                 –n/on/ën/ön                ▬

leemelő/eltávolító eset – delativus                                         -ról/ről                         ▬

külső közelítő eset – allativus                                                 -hoz/hëz/höz               –lle

közellevő eset – adessivus                                                    –nál/nél                  –lla/llä

külső távolító eset – ablativus                                             –tól/től                     –lta/ltä

tartam-helyhatározói eset – locativus (hol?)                        –t,  –tt                          ▬

.

Egyéb határozói esetek

mód- és állapothatározói eset – modalis-essivus                   –n/an/en) (mn-hez)       ▬

módhatározói eset – modalis-essivus (melléknévhez)             –lag/leg (mn-hez)         ▬

módeset – formalis                                                                 -képpen, -képp           ▬

szerepállapot-határozói eset – essivus-modalis                       -ul/ül                         ▬

állapothatározói eset – essivus-formalis                                   -ként                    –na/nä

eszköz- és társhatározói eset – instrumentalis-comitativus         -val/vel          -(i)ne– (T)

társhatározói eset – sociativus                                                 -stul/stül                   ▬

ok- és célhatározói eset – causalis-finalis                                  -ért                          ▬

határeset – terminativus                                                           –ig                           ▬

eredményhatározói eset – translativus-factivus                         -vá/vé                     –ksi

ismétlődő időhatározói eset – distributivus-temporalis                -nta/nte                   ▬

osztóhatározói eset – distributivus                                          –nként                        ▬

számhatározói eset – multiplicativus (szn-hez)                   -szor/szër/ször            ▬

időhatározói eset – temporalis                                                 –kor                         ▬

részelő eset – partitivus                                                           ▬                   -a/ä, -ta/tä

hiányhatározói eset – abessivus                                               ▬                      -tta/ttä

eszköz- és módhatározószerű eset – instructivus                      ▬                 -n, -(i)n (T)

rajtamozgó eset – prolativus                                                    ▬                  –(i)tse (T)

.

A finn főnévi igenévi alakok – A vastagított toldalék, toldalékrész itt is közös eredetű.

1. főnévi igenév: olla, ollakseni stb.

2. fn-i in: ollessa, ollen

3. fn-i in: olemassa, olemasta, olemaan, olemalla, olematta

4. fn-i in: oleminen, olemista

.

.

KÖZÖS EREDETŰ FINN–MAGYAR SZAVAINK

172 nagyon biztos és 59 eléggé biztos szófejtés, továbbá 21 bizonytalan, azaz 252 szófejtés szerepel az alábbi alcsoportokban.

Tőszavaink 10-15 %-a, kb. 700 finnugor eredetű. A 100 leggyakrabban használt szavunkból 87 ide tartozik (Pusztay János idézi Csúcs Sándort). Klima László tanár úr 212 biztos és 51 vitatható (összesen 263) finn–magyar szómegfelelést számlált meg az általa figyelembe vett 660 magyar–uráli-finnugor-obiugor szófejtésből. A számok különbsége abból adódik, hogy a szigorúbb szakmunkák ítéletét vettem figyelembe, illetve egyes, egymáshoz közeli töveket (például a névmásoknál) nem választottam szét.

A helyes szófejtés, szóeredeztetés (bonyolult tudományág!) fő követelményei: 1. a szavak hangalaki hasonlósága, illetve szabályos hangmegfeleléseik; 2. lehetőleg minél pontosabb jelentésbeli egyezésük vagy közelségük; 3. minél több rokonnyelvi és rendszerszerű előfordulásuk; 4. nyelvtörténeti beágyazottságuk (stb.).

A szófejtést segíti a nyelvtörténet, hiszen például száj szavunk 600 évvel ezelőtt még szá volt. A j csak később ragadt hozzá (szá – szája – száj) – akárcsak fej esetében (fő – feje – fej).

Elvileg a tudósok újabb rokon szófejtéseket is alkothatnak régi nyelvi, nyelvjárási, ismeretlen eredetű szavainkból – bár nagyobb tömegű új eredeztetés nem várható.

Az alcsoportokban a magyar ábécé szerint állanak a finn szavak – a kiskötőjeles alak tőváltozat. A vastagított szóalakok a tulajdonképpeni rokonszavak. Álló betűvel olvasható a szó jelentése, dőlt betűvel szerepel a nyelvtani vagy egyéb minősítés. Az igét ragozhatjuk, például: elä- – elän (élek stb.), elät, elää, elämme, elätte, elävät.

.

1. Rokonságnevek (11)

anoppi (anyós) – napa, nap- (rég, nyelvj) (anyós)

appi – ipa, ip- (rég, nyelvj) (após)

ati (nyelvj) (após) – atya

emä (ritka; anya) (nőstény, anyaméh) – emse és eme (koca), Emese

eukko, euko- (vénasszony, nagymama) – ük, ük- (-nagymama, -nagypapa, -szülő), ik, ike (nyelvj)

isä (apa) – ős

kunta, kunna- (község) és -kunta, -kunna- (közösség- és gyűjtőnév) (közösség, testület, szervezet, kar, -ság/ség), tiedekunta (egyetemi kar) és kunto, kunno- (becsület, rend, állapot) – had

miniä – meny

orpo, orvo- – árva

poika, poja- – fiú, fi (rég)

rakas, rakkaa- (kedves, drága) – rokon

.

2. Névmások, határozószavak (18)

alla – alatt, alul, lejjebb

esi– (30-nál több finn szószármazék) – elő– (további magyar szavak)

että (hogy) – ez, e-; i-, itt (egyéb szavak)

he – ők

hän – ő, en-, ön-, ön

joukko, jouko- (csapat, csoport, tömeg) – gyakran, gyak-, gyakori

ken, kene- – ki, aki

konsa? (mikor) – hogy?

kun (amikor) (további 9 finn szó) – hol, ho- (további szószármazékok)

me – mi (személyes névmás, többes szám első személy)

mikä?, mi- – mi?

muu – más

myötä (vele, mellette, együtt), myö- és myös (is) – meg, még, mögé

sinä, sinu- – te

tämä, tä- (ez) – tétova, té-

te – ti

tuo, ton, tota, toi- (az, amaz, izé) – tova, tovább és tavaly; to-, ta-

tuolla (ott) – túl, tú-

.

3. Az ember (34 + 3 = 37)

aivo – agy (?)

hupa, huva- (mulandó, pazarló, kellemes) – sovány

ien, ikene- – íny

ime– (szopik, szív) – emik (rég, nyelvj) (szopik), emlő

itse (önmaga) – íz, ísz (nyelvj) (ínybetegség, rák, szájpenész) (?)

jalan (gyalog) és jalka (láb) – gyalog

jänne, jäntee- – ideg

jäsen, jäsene- (végtag, tag) – íz (testrész)

kainalo – hón, hónalja

kalvo (hártya, szemhályog) – hályog

kamara (kemény bőr, fejbőr) – hámlik, hánt (hámt), háncs

käsi, käde-, käte-, kät- – kéz, keze-

keri (kéreg, réteg, nyírfaháncs) – kér (nyelvj) (réteg, fal), agykér, haskér, kéreg

koira (kutya), koiras (porzó, hím, porzóvirág) – here

koja (nyelvj) (fakéreg) – héj, haj (nyelvj; félhaj, féhaj)

kumo (boltozat, bura) – homlok, homlít (feldönt, gurít, hengerít)

kusi, kuse-, kus- – húgy

kyynärä, kyynärpää – könyök

kyynel, kyynele- – könny

löyly (gőz) – lélek

luu (csont) – láb

maksa – máj

mälvi, mälve- (nyelvj) (madár mellehúsa) – mell és mál (nyelvj) (állat hasi prémje, mell, gyomor, hegyoldal) (?)

mulkku, mulkut (T) (talán a muna és kilkku/kalkku szavak összeolvadása; kalkku: hímtag, here) – mony

nolki, nolje- (rég) (nyálka, csorgó nyál) – nyál

olka, ola- – váll

paska – fos

pää – fej, fő

pii (tárgy fogszerű, kiálló vége) – fog

puna (szőr, szőrszín) – fan, fon (nyelvj) (szeméremszőrzet)

silmä – szem

suu – száj, szá (rég)

sydän, sydäme- – szív, szű

syli, syle- – öl (főnév)

syylä (bőrdaganat, bőrkeményedés, tyúkszem) – süly (rég, nyelvj), sü(h), suly

tähde, tähtee- (maradék, maradvány) – tetem

turja (nyak, tarkó) – tarkó, tarja

.

4. Számnevek (7 + 2 = 9)

yksi, yks, yhde-, yhte-, yht- – egy

kaksi, kahde-, kahte-, kaht- – kettő, két

kolme – három

neljä – négy

viisi, viide-, viite-, viit- – öt

kuusi, kuude-, kuute-, kuut- – hat

moni – harminc és negyven és hatvan (a második szótag) (?)

sata, sada-, sato- – száz

kepeä (könnyed), kevyt (könnyű, könnyed) – kevés (?)

.

5. Élelem (7)

hapan, happame- – savanyú

kala – hal

kuu (nyelvj) (zsír, faggyú) – háj

liemi, lieme-, lien- – leves, lé

mesi, mede-, mete-, met- – méz

muna (tojás) – mony, tojás

voi – vaj

.

6. Természeti jelenségek, időjárás (13 + 1 = 14)

ikä, iä- (életkor, határtalan idő) – év

jää – jég

joki, joe- (folyó) – jó (rég) (folyó)

koi – hajnal

kuru (szakadék, vízmosás) – horhó, horhos (vízmosás, mélyút, szakadék)

kuu – hó, hónap

lumi, lume- (hó) – lom (nyelvj) (dér, latyak) (?)

palele– (fázik), pala– (i) (ég) – fagy (i)

pilvi, pilve- – felhő, felleg

sää – ég (rég) (idő)

syksy – ősz (évszak)

talvi, talve- – tél

touko, touo- (tavaszi vetés, növekvő gabona) – tavasz

yö – éj

.

7. Növények, állatok (19 + 9 = 28)

hanka, hanga- (evezővilla) és hanko, hango- (szénahányó villa) – ág (?)

hiiri, hiire- – egér

keso (nyelvj) (ezüstös balin) – keszeg, kesze és keszi (nyelvj) (dévérkeszeg)

kiiski (vágó durbincs) – küsz (a pontyfélék családjának egyik neme) (?)

kosku (vastag fakéreg, luckéreglemez) – hárs

kupla (vízhólyag, léghólyag) – hólyag (?)

kusiainen – hangya

kyy (kyykäärme; keresztes vipera, kígyó) – kígyó, kíjó (nyelvj)

lintu, linnu- (madár) – lúd

mehiläinen, mehiläise- – méh

metsä (erdő) – messze

nokko, noko- (rég) (coboly) és Nois– (helységnév előtagja) – nyuszt (?)

paju (fűzfa) – fagyal (?)

pesä – fészek

puola (vörösáfonya) – bogyó (?)

pyy (császármadár) – fogoly

repo, revo- (róka koma) – ravasz és róka

salava (kecskefűz) – szil

sarvi, sarve- – szarv

säyne, säynee- (säynäs, säynävä) (ónos jász) – őn, őn és ün (rég, nyelvj) (halfajta)

sieni, siene- (gomba) – szén (izzó parázs, taplógomba) (?)

siili – sün, sül

sulka, sula- (toll, madártoll) – toll (?)

täi – tetű

tutkain, tutkaime- (hegyes vég, csúcs) – tőgy

tyvi, tyve- – tő, töve-

varis, varikse- – varjú, varja-

.

8. Anyagok, tárgyak(12 + 9 = 21)

jousi, jouse-, jous- – íj, íja- és ív

kalin, kalime- (nyelvj) (gyalom, kerítőháló része) – háló

kivi, kive- – kő, köve-, köv-

kolo (bevágás, üreg, lyuk) – halok, halk, hajok, holyk(a) (nyelvj) (ék alakú bevágás fadöntéskor, forgács) (?)

korva (fül, boglyarúd) – harap (nyelvj) (száraz fű, levél vagy faág; futótűz) (?)

kota, koda-, koti- (sátor, kunyhó) – ház

kuurna (bevágás, kerékvágás, horony) – horony (valamilyen anyagba vésett kis barázda) (?)

lakka, laka- (födém, eresz, védőtető) – lak (főnév), lakik (?)

muru (morzsa, darabka, vásárfia) és murta-, murra- (tör) – mar (i)

nuoli, nuole- – nyíl, nyila-

nysi, nyde-, nyte- (nyelvj) (kaszanyél) – nyél, nyele-

onsi, onne- és ontto, onto- – odú, odva- (?)

ora – ár (lyukasztó)

pato, pado- (gát, töltés) – fal (főnév)

pieli, piele- (oldal, félfa, karó) – –fél (ajtófélfa), fél, feleség (?)

poro (hamu, por, sár) – por (?)

punkea (nyelvj) (kerek, erőteljes, kövér) – bog, boga, bug (?)

pura (ritka) és pora, pura- (i) (fúr) – fúró

tymä (nyelvj) (növényi ragasztó) – enyv (?)

vajoa– (süllyed) – vejsze (nádfalú halfogó)

vaski, vaske- (vörösréz, érc, bronz) – vas

veitsi, veitse- (kés) és veistä– (farag, vág, vés) – véső, vés

vyö – öv

.

9. Ősi, fontos igék (29 + 17 = 46)

anta-, anna- – ad

elä– – él

jää (marad) – jön (?)

juo-, joi- – iszik

juokse-, juos- (fut) – ívik (?)

katoa-, kado- (eltűnik) – hagy

keittä-, keitä- (főz) – köved (nyelvj ) (fő), köveszt, küeszt (?)

kerjää-, kerjä-, kerjät- (kéreget, koldul) – kér

korventa-, korvenna- (éget, perzsel) – hervad (?)

kulke-, kulje- – halad

kumpua-, kummu- és kumpu, kummu- – habzik és hab

kuole-, kuol- – hal (i)

kuule-, kuul- – hall (i) (?)

kuuntele-, kuunnel- (hallgat, hallgatózik) – hall (i)

liene-, lien- (talán van) – lesz, le-, lev-, len-

löytä-, löydä- (esetleg a lyö- igéből) (talál, meglel) – lel (?)

luke-, lue- – olvas (?)

lykkää-, lykä- – lök

lyö-, löi- (üt, ver, vág, csap) – lő

manaa– (varázsol, kíván, felszólít, szid) – mond

mene-, men- – megy, men-

näe-, näke-, näh- (lát) – néz

niele-, niel- – nyel

nuole-, nuol- – nyal

nyki-, nyi- (rángat) – nyű (i) (?)

on, ole-, ol- – van, vagy-, val-, vol-

pakahtu-, pakahdu- (szétreped, kipukkad) – fakad (?)

pelkää-, pelä- – fél (i)

puke-, pue- (öltöztet, felvesz) – bújik (?)

puserta-, puserra- (nyom, szorít, facsar) – facsar

rakenta-, rakenna- (épít) – rak (?)

säätää (törvényt hoz, előír, szabályoz) és sää (szál, fonál) – sző

sorotta-. sorota- (csöpög, csorog) – csorog (?)

sula– – olvad

survo– (tör, lökdös, nyomkod) – szúr

synty– synny- (születik) – ellik (?)

tappa-, tapa- (öl, gyilkol) – tapod, tapsol (?)

tarttu-, tartu- (megragad, megfog, megkapaszkodik) – tart (?)

teke-, tee-, teh- – tesz, te-, ten-

tule-, tul- (jön) – talál

puno– – fon

tunke-, tunge- (dug, gyömöszöl, nyom, szorít, hatol ) – dug (?)

tunte-, tunne- (érez, ismer) – tud

tuo-, toi- (hoz) – tojik, toj- (?)

työntä-, työnnä- (tol, dug, nyom) – tövi (rég) (szúr, fúr) és tűz (i), tű, tövis (rég) (szúrós)

ui– – úszik

.

10. Egyéb szavak (22 + 18 = 40)

arpa, arva- (sorsjegy, varázsvessző) és arpele– (jósol) – orvos (?)

arvo (érték, rang) – ár, áru

ääni, ääne-, ään- (hang) – ének

elämä – élet

elo – élet, gabona

evä (uszony) – evez

hyppynen (ujjhegy, csipetnyi) – csíp

hyvä (jó) – igen, ig-

jälki, jälje- (nyom) (főnév) – jel (?)

kahla-, kahlat- (vízben gázol) – kel (?)

kämä (nyelvj) (kemény hely, bőr, föld) és kämeä (vastag, erős) – kemény (?)

kehä (kör, kerület) – kégy (rég) (kör), kegyelet (szivárvány), kengyel (?)

kisa (játék, mulatság, tánc) – küzd, küszöd (rég) (verekszik, birkózik) (?)

kulu– (kopik, múlik) – hullik (?)

kumara (görnyedt, görbült) – homorú (?)

kytke– (bekapcsol, beköt) – köt (?)

kyyny (nyelvj) (félig csukva-nyitva) – huny (i)

lappea (lapos, sima, lap) – lapos

leikka-, leika- (vág, nyír) – lék (?)

leve, lepee- (gyapjúpehely, -foszlány, rost) – levél (?)

loukko, louko- – lyuk (?)

nimi, nime- – név

osa (rész) – oszt, oszlik (?)

pala (darab, falat) – falat

pitkä (hosszú, magas) – fel, föl

räpyttä-, räpytä- (szárnnyal csapkod, pislog) – repül, repít (?)

säle, sälee- (léc, szilánk) – szel

sälyttä-, sälytä- (málház, megrak, megterhel) – ellik (rég) (lóra vagy szamárra ül) (?)

seppä, sepä- (kovács, ügyes) – szép

soi– (hangzik, cseng) – zaj

solmu – csomó

suppea (szűk, csekély, beszorított) – szupolyka és szupolykó (rég) (kicsiny, kerekded, karcsú)

suukko, suuko- – csók

tora (szóváltás, veszekedés, vita) – dorgál (?)

täysi, täyde-, täyte- (tele, teljes) és täynnä (telve) és täyty-, täydy- (kell) – tele

uusi, uude-, uute-, uut- – új

valkama (kikötő, rév) – válik

valkea (fehér, világos, tűz) – villám és világ

vanu– (összemegy, posztó sűrűbb lesz) – ványol (?)

viime (utóbbi, utolsó, végső) – vég (?)

.

11. Eléggé bizonytalan egyeztetések (21)

aiko– aio- – akar (??)

ankea (búskomor) – aggódik, aggik (rég) (??)

ansa (hurok, kelepce, csapda) – aszó (vízmosta száraz völgy, horhos) (??)

avaa– (nyit) – ajtó (??)

emä (anya, nőstény) + yrkä (nyelvj) (legény, vőlegény) – ember = emse, eme + er(j) (férfi) (szóösszetétel) (??)

hyöri– (sürgölődik, tülekedik, nyüzsög) – sürög (??)

juttele-, jutel- (társalog, cseveg) – játszik (??)

kasa (előugró hegy, szöglet, fejsze hegye) – hegy (??)

kasva– (i) (nő) – haszon (??)

keski– (közép-, középső) – küszöb (??)

kierä, kiero (ferde, görbe, fonák) – kering, körül, köré, körött (??)

kisko– (húz, nyúz, leránt) – kísál (nyelvj) (veszekedik, verekedik) (??)

koljo (óriás, rontó szellem) – hagymáz, hagy- (lázas önkívület)

koputta-, koputa- (kopogtat, kopog) – kopog

kumuri (felhőcske, zápor ) – homály (??)

kuura (dér) – harmat (??)

liippo, liipo- (lepke) – lipe (lepke) (??)

puna (tekercs, csavart) – bonyolít (??)

sampi, samme-, sampe- (közönséges tok) – compó, combó (halfajta) (??)

sorsa (vadkacsa) – szárcsa (sárcsa, sárca) (??)

vuode, vuotee- – ágy (??)

.

Rokonszavak száma: Az Etimológiai szótár 674 szavunkat minősíti ősinek, alapnyelvinek (uráli, finnugor, ugor); Csúcs Sándornál ugyanez 700. (Nem kevés ez, ha arra gondolunk, hogy évezredek alatt még a szókincs is „kopik”…) Klima tanár úr 212 (biztos) + 51 (vitatható) = 263-ra teszi a magyar–finn rokonszavakat. Nyilván valamivel kevesebb, ha a vitathatókból kiesik egynéhány. Ezek a szótövek azonban képzőkkel s más módon növelik a rokonszavak számát. Főként a határozószavaknál nehéz eldönteni, hogy a származékokat önállóknak tekinthetjük-e. Például a finn esi– szótő 30-nál több származékszót képvisel, ennek megfelelője, a magyar elő- szintén többet.

.

Rokon-mondatok Weöres Gyulától

(* 1899. X. 13., Somorja – † 1989, Helsinki)

Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat. – Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.

Kivistä verinen oli vävyn käsi. – Kövektől véres volt a vő keze.

Orvon silmä kyyneliä täynnä. – Árva szeme könnyel tele.

Kuka meni meidän edessämme? – Ki ment mielőttünk?

Miniäni antoi voita. – Menyem adott vajat.

(Folytatható és folytatandó…)

.

Az általános tájékozatlanság miatt közlöm az érintett magyar rokonszavak zárt ë-s alakját: ën-(ön-); Emëse; ëmik; lélëk; szëm; ëgy; fëlhő; hërvad; lësz, lë-, lëv-, lën-; mëgy, mën-; mëny të; tësz, të-, tën-; igën; këgyelet; kengyël; fël; rëpül; embër; hëgy; vérës.

.

.

FÖLHASZNÁLT IRODALOM

Az irodalomjegyzékben szerepelnek a finn kiejtésre vonatkozó művek is.

A történeti-összehasonlító nyelvészet (TÖNY) irodalma hihetetlenül gazdag, rendkívül érdekes. Olykor nehezen érthető. Szinte tapintható a tudományág fejlődése és gazdagodása. A tudomány halad, például: Mi volt az uráli alapnyelv előtt? Mert akkor is léteztek nyelvek és hazák…

Nos, igyekeztem az elérhető fontos és kevésbé fontos munkákat áttekinteni – a teljesség igénye nélkül:

A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Szómutató. Összeállította: A. Jászó Anna. Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981    Rokonszavaink

Bachát László: Magyar nyelvtani műszótár. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., é. n.   Magyarítás

Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998   Alapmű

Bereczki Gábor: A török nyelvek hatása a magyarra. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 185. Helsinki, 1983. 59–72. o. Ugyanez: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 8. Válogatta Rédei Károly. ELTE Finnugor Tanszék, 1998. 207–216. o.

Bereczki Gábor: Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó, 2000    Alapmű

Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV. évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o.    Különféle elméletek

B. Kovács István: Világ vitézë. Magyar hősepika. 155–158. o: Summázat helyett. Gömör–Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat, 2016    Két réteg a magyar hősénekekben: az erdeieké és a lovasoké

Buvári Márta: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2001    Alapmű a zárt ë-s szókészlethez és a toldalékolási szabályokhoz

Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó,1986 (További 7 utánnyomás)

Csúcs Sándor: Gondolatok az alternatív nyelvrokonításról. Honti László (Főszerkesztő): A nyelvrokonságról. Tinta Kiadó, 2010 65–73. o.

Csúcs Sándor: Könyvsarok. Az Uraali keelte sõnastik ismertetése és Mutatvány az uráli nyelvekből. Finnugor Világ, XVIII. évfolyam, 4. szám (2013. december). 36–37. o. és 43–45. o.

Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám (2013. szeptember). 14–24. o.    Nagyszerű összefoglaló

Eesti etümoloogiasõnaraamat. [Észt szófejtő szótár]. Gyűjtötték és szerkesztették: Iris Metsmägi, Meeli Sedrik, Sven Soosaar. Főszerkesztő: Iris Metsmägi. Szerzői jogok: a szerkesztők és az Eesti Keele Instituut [Észt Nyelv Intézete]. Eesti Keele Sihtasutus [Észt Nyelv Alapítványa], Tallinn, 2012    A világhálón: http://www.eki.ee/dict/ety/    Finn–magyar szavak rokonsága

Egey Emese: A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok. Társasági, diplomáciai, katonai együttműködés. Specimina Fennica sorozat. Szerkesztő: Pusztay János. Tomus XV. 65–86. o.: Diplomáciai kapcsolatok. Nyugat-magyarországi Egyetem Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2010

Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magdolna és Makkay János. Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 80, 2012 Továbbá: Ugyanez. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá: Ugyanez. L’Harmattan Kiadó, 2010    Az avarok és hunok azonosítása a latin nyelvű hőskölteményben; az avar Attila (40-szer fordul elő); avar–frank háborúság és békekötés; a Molnár Anna-ballada jelenete stb.

Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. A szócikkeket készítették: Tamási Ildikó (A–F), Dolovai Dorottya (G–J), Jankovicsné Tálas Anikó (K–R), Sipőcz Katalin (S–Zs), T. Somogyi Magda (toldalékok). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006    Szófejtés

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Band III. Register. Herausgeber Loránd Benkő. Redakteure Károly Gerstner und László Horváth. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997

Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek, 2000    A szerző etruszk nyelvű verse a 44. oldalon

Finn nyelv és kultúra magyar szakosoknak. Szerkesztő: Révay Valéria. Nyelvtan: Bogár Edit. Olvasmány: Anja Haaparanta. Gyakorlatok: Novotny Júlia. Országismeret: Bogár Edit, Anja Haaparanta, Novotny Júlia, Révay Valéria. Szakmai lektor: Csepregi Márta. Nyelvi lektor: Anja Haaparanta. Bölcsész Konzorcium, 2006 A világhálón: http://mek.niif.hu/04800/04896/04896.pdf és http://mek.oszk.hu/04800/04896/04896.pdf    A finn mint rokon nyelv

Finn nyelvkönyv kezdőknek és középhaladóknak. Szerzők: Outi Karanko – Keresztes László – Irmeli Kniivilä. Tankönyvkiadó, 1985 (2. kiadás: 1996); Ugyanők: Finn nyelvkönyv haladóknak, Tankönyvkiadók, 1990

Gerstner Károly (főszerkesztő): Új magyar etimológiai szótár. Kézirat 2011-től. MTA Nyelvtudományi Intézete. A világhálón: http://nszt.nytud.hu/etimologia.html    Szófejtés

Hajdú Péter: Az uráli nyelvészet alapkérdései. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1991  Alapmű

Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. A magyar nyelv finnugor alapjai. Tankönyvkiadó, 1966     Magyar és finn rokonnyelvi jellemzők

Havas Ferenc: A magyar, a finn és az észt nyelv tipológiai összehasonlítása. Nyelvtudományi Értekezések 85. száma. Akadémiai, 1974    A nyelvfajta kérdése és az összeolvadásos toldalékolás

Híres finnek – Suuret suomalaiset oldal    A világhálón:

https://fi.wikipedia.org/wiki/Suuret_suomalaiset

Jakobson, Max: Veteen piirretty viiva. Havaintoja ja merkintöjä vuosilta 1953–1965. Otava, Helsinki, 1981. 92–98. o.: Suomi YK:ssa [Finnország az ENSZ-ben]    Finnország eljárása a magyar ügyben, 1956

Kalevala. Fordította Szente Imre. 1. kiadás: Nemzedékek és Nemzetőr, München, 1987. 2. kiadás: Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2001. 3. kiadás: Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Apáczai Kiadó, XII. Kerületi Pëdagógiai Szolgáltató Központ, 2002     A világhálón: http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.htm és http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva

Klima László: A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. Hungarologische Beiträge-1. Jyväskylä, 1993. A 73–84 o. A világhálón: http://finnugor.elte.hu/index.php?q=szokeszlet    Szószámtan

Korhonen, Mikko: Suomi ja unkari sukulaiskielinä: yhtäläisyyksiä ja eroja. Márk Tamás, Suih-konen, Pirkko (toim.), Folia Hungarica 1. Castrenianumin toimitteita 21. 47–57. o. Helsinki, 1981    Közös jellemzők

Laakso. Johanna: Samansukuisia sanoja suomen ja unkarin kielessä. [Közös eredetű szavak a finn és magyar nyelvben]    A világhálón:

http://www.helsinki.fi/~jolaakso/s-u-ety.html     Rokonszavak

Lakó György: A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai. Az Uralisztikai Tanszék kiadványai. Pécsi Egyetem, Pécs, 1991    Mondattani jellemzők

Lallukka, Gabriella: Unkarin ja suomen sananjärjestyksestä. Alhoniemi, Alho (szerk.): Suomi ja unkari rinnakkain. Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkielmia. Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitos, Turku, 1991. 35–49. o.    Szórend

Liivak, Sander: Ungari keele viieteistkümnenda vokaali sõnastik (= A magyar nyelv tizenötödik magánhangzójának szótára.) [Bírálat Mészáros András szótáráról észt nyelven.] Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIII. 2000/6. 444–447. o.    Zárt ë

Mészáros András: A zárt ë egyetlen A/4-es oldalon – Félreérthető szóalakok ëe-vel. Bárczi Füzetëk XVIII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2015    Zárt ë

Mészáros András: A zárt ë rendszere, szabályai és mércéje a magyar köznyelvben. Bárczi Füzetëk XX. Békés · Tarhos · Bicske · Budapest · 2017    Zárt ë

Mészáros András: Az észt tulajdonnevek kiejtése. A magyar–észt nyelvrokonságról. Bárczi Füzetëk XIX. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2016    Az észt kiejtés; az észt mint rokonnyelv

Mészáros András: Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. Második, javított kiadás. Gondos BT. Bicske–Budapest, 1999     Zárt ë

Mészáros András: Kapsarullide ülessoojendamisest ning eesti ja soome pärisnimede Ungaris hääldamisest [= A töltött káposzta felmelegítéséről, valamint az észt és finn tulajdonnevek magyarországi kiejtéséről]. (Észt nyelvű válasz Sander Liivak Ungari… bírálatára.) Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIV. 2001/3. 204. o. Zárt ë

Nykänen, Jaana: Unkari – sukulaiskieli. – Tömör és pontos bemutatás. A világhálón: http://suomiunkari.fi/tietoa-unkarista/2008/08/unkari-sukulaiskieli

Papp István: Finn nyelvkönyv. Tanfolyamok és magántanulók számára. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1967 (összesen hét kiadás)    Alaktani példák

Papp István: Finn–magyar szótár. Akadémiai Kiadó, 1962 Jelentésmeghatározás

Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. Ugyanez a világhálón: http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118     Magyar belvita

Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető, 1977    A sumer nyelvről: 31–58. o.

Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. 5–125. o.: A magyar nyelv előtörténete     Korszerű és újszerű összefoglaló mű

Pusztay János: Johdanto [Bevezetés]. Specimina Fennica. Tomus IV. SUOMUNKAKONTUT. Suomalais–unkarilaisia kontrastivisia tutkimuksia [Finn–magyar összehasonlító kutatások]. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 1993. 7–14. o. Valamint ugyanitt a szerzőtől: 47–61. o. Paikallissijat [Helyjelölő esetek].    Nyelv-összehasonlítás, illetve az esetrendszer

Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Teine, parandatud ja täiendatud trükk. Tartu Riiklik Ülikool, 1982; II. rész, 1979    Ősi alaktani elemek

Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–138 o. Ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o.    Ősi alaktani elemek

Rédei Károly: Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Magyar Őstörténeti Könyvtár 18. Második, bővített kiadás. Balassi Kiadó, 2003

Révay Valéria: Unkarin ja suomen sijajärjestelmästä [A finn és magyar helyhatározó-rendszerről]. Specimina Fennica. Tomus V. Colloquia Contrastiva. Tomus II. KAUKOVERTAILUJA. Unkarilais–suomalaisia kontrastivisia tutkimuksia [TÁVHASONLÍTÁSOK. Finn–magyar összehasonlító kutatások.] Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 1994. 115–126. o.    Esetrendszer

Saarinen, Sirkka – Labádi Gizella: Testrésznevekből képzett igék. Alhoniemi, Alho (szerk.): Suomi ja unkari rinnakkain. Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkielmia. Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitos, Turku, 1991. 99-125. o.    Ősi kifejezésformák

Salamon Ágnes – Vaarala, Heidi: Merenneito vai märänneito? Unkarilaisen suomenoppijan /e/:stä ja /ä/:stä. Specimina Fennica (SpF) Tomus V. Kaukovertailuja. Unkarilais–suomalaisia kontrastiivisia tutkimuksia. Szombathely, 1994. 127–142. o.    Nehéz a finnül tanuló magyaroknak a zárt ë

Soome–eesti sõnaraamat. Szerzők: Kalju Pihel – Arno Pikamäe – Paul Alvre. Kirjastus Valgus. Tallinn, 1971    Jelentésmeghatározás

Suomen kielen etymologinen sanakirja 1–7. Szerzők: Yrjö Toivonen – Erkki Itkonen – Aulis J. Joki. A 7. kötet szerzői: Satu Tanner és Marita Cronstedt. Suomalais-ugrilainen seura, Helsinki, 1955–1981    Rokonszavak

Suomi–unkari-sanakirja. Szerzők: Ulla-Maija Forsberg, Kovács Magdolna, Kovács Ottilia, Sanna Manner, Kaija Markus, Vecsernyés Ildikó. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Helsinki, 2015    Jelentésmeghatározás

Szíj Enikő: Finnország. Panoráma Kiadó, külföldi útikönyv, 1973    Finn nevek gyűjtése

Till, Walter C.: Koptische Dialektgrammatik. Verlag C. H. Beck, München, 1961    Egyiptomi nyelv

Timaffy Lilla: Nehéz a finn nyelv? – Onko suomen kieli vaikeaa?    A világhálón:

http://finnorszag-unkari.hu/index.php/home/elet-finnorszagban/80-nehez-a-finn-nyelv-onko-suomen-kieli-vaikeaa     Ízelítő a finn nyelvből

Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelvi fogalmak kisszótára. Korona Kiadó, 2000    Szakszavak, -kifejezések

Tótfalusi István: Kiejtési szótár. Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése. Szakértő: Vuics Tibor. Tinta Kiadó, 2006 (A magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor)    Hibás kötet — legalábbis a finn és észt nyelvet tekintve

Uralisztika. Szerkesztette Kozmács István és Sipőcz Katalin. További szerzők: Dolovai Dorottya, Körtvély Erika, Mészáros Edit, Szeverényi Sándor. Bölcsész Konzorcium, 2006. A világhálón: http://mek.oszk.hu/04800/04868/04868.pdf    Alapmű

Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejtésünk és a középzárt ë. Szerkesztette Mészáros András. Bárczi Füzetëk II. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2005    Tájékozódás

Weöres Gyula: Suomen- ja unkarinkielen sukulaisuudesta [A finn és magyar nyelv rokonságáról] Suomi-Unkari Albumi. Ylioppilaitten Työ- ja Julkaisutoimisto. Helsinki, 1935 A világhálón: http://www.histdoc.net/sounds/unkari.html    Finn—magyar nyelvrokonság

.

Tartalom

A MAGYAR–FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN.3

Együttes nyelvtani sajátosságok a magyarban–finnben..……….……….4

Közös eredetű toldalékok a magyarban és a finnben………………………6

Összesítés. A magyar s finn névszóesetek, -ragok, igenevek áttekintése…….12

Közös eredetű finn–magyar szavaink………………………………………14

A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE……………..………………20

Finn névgyűjtemény kiejtésjelöléssel………………..………………….…………..22

.

Függelékek

I. Az észt nyelv kiejtésének főbb szabályai….………..…….………………….35

II.

„…hiánypótlás szükségeltetik!”……………………………,,………..……….……..37

A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon…………………..………….38

(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)

Fölhasznált irodalom…………………………………………….……………………..41