Bemutatkozás

Kik vagyunk? Hamarosan…

Észt nyelv. XIX. Bárczi Füzet

.

AZ ÉSZT TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE

.

A MAGYAR–ÉSZT NYELVROKONSÁGRÓL

.

/A honlapon már javítottuk a nyomtatott kiadás néhány gépelési hibáját./

.

Észtország és az észt nép több figyelmet és megbecsülést érdemel. 2014 őszén derült égből villámcsapás: eléggé hirtelenül bezárták a tallinni magyar követséget. Pedig a tehetséges észt nép mindig rokonszenvvel viseltetett irántunk. Mindenesetre mi nehezebb s könnyebb időkben egyaránt ápoljuk a jó kapcsolatokat, hiszen nyelvrokonaink az észtek!

Már 1582–86-ban Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem személyében közös uralkodónk volt. Aztán a XVIII. századtól kül- és belföldi tudósok folyamatosan kutatták a finnugor nyelvrokonságot. Bercsényi Nagy László 1802-ben észt-magyar tárgyú elbeszélést írt. Reguly Antal 1840-ben ment az észtekhez, kiválóan megtanulta a nyelvet. 1869-ben az első észt dalosünnepen Hunfalvy Pál járt vendégségben. Észtország a XX. század elején már a függetlenségéért dolgozott.

A nagy háború után a Magyar Királyság a nyugati hatalmakat megelőzve de facto és de jure elismerte a független Észt Köztársaságot. Részlet vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak Konstantin Päts államelnök-miniszterelnökhöz intézett válaszleveléből (1921. május 28.):

szívből köszönöm Excellenciádnak a nekem és a magyar népnek szóló jókívánságait, biztosíthatom Excellenciádat, hogy én magam teljes szívemből boldogságot és felvirágzást kívánok a rokon észt népnek, és Önre, igazi jó és kedves barátom, Isten szent és hathatós oltalmát kérem. Excellenciád igaz barátja     Horthy

1918-tól az észt függetlenség kikiáltása, a szabadságharc, a tartui béke, az önállóság következett (22 év), majd háború és szovjet elnyomás (51 év). 25 éve, 1991. augusztus 20-án Észtország helyreállította függetlenségét.

.

AZ ÉSZT TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE

Magay Tamás átírási rendszerével

.

 A MAGYAR–ÉSZT NYELVROKONSÁGRÓL

.

Függelékek

A finn kiejtés főbb szabályai

A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon (Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)

.

Tisztelettel ajánlom e füzetet a pontosságra törekvő tömegtájékoztatóknak; s mindenkinek, aki érdeklődik észt nyelvrokonaink iránt.          M. A.

.

BÁRCZI GÉZA KIEJTÉSI ALAPÍTVÁNY

Bicske–Budapest, 2016

Bárczi Füzetëk XIX. A Bárczi Füzetëk sorozatában köznyelvi kiejtésünkhöz és nyelvi műveltségünkhöz kapcsolódó alkotásokat közlünk időről időre. Tervezëtt kiadványaink: forrásművek, elméleti tanulmányok, gyakorlati és oktatási anyagok.

© Mészáros András, 2016 © Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2016

Felelős kiadó: Buvári Márta ISSN 1785-9476 ISBN 978-963-87361-9-2

Az alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája.

A címlapot Mészáros Villő tervezte.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Készült 2015-ben, a Bárczi Géza Ünnepi Esztendőben, a Magyar Nyelvművelés Évében.

Ennek a kiadványnak a szövegében magyar nyelvű szakszavakat, szakkifejezéseket használunk.

A füzetet összeállította: Mészáros András

Szívből köszönöm Tõnu Kalvet műfordító-újságírónak a tulajdonnevek ellenőrzését. M. A.

1990 óta, negyedszázada tevékenykedik a Magyar–Észt Társaság.

Éppen 25 éve, 1991. augusztus 20-án állította helyre függetlenségét Észtország.

.

Tartalom

AZ ÉSZT TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE……………………………………3

A MAGYAR–ÉSZT NYELVROKONSÁGRÓL……………………………..19

Függelékek

A finn kiejtés főbb szabályai……………………………………………………25

A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon……………………………………….26

(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)

Szakirodalom……………………………………………………………………30

.

AZ ÉSZT TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE

Magay Tamás átírási rendszerével

 Mi a célja az észt kiejtési névtár közzétételének?

Kérdezheti valaki, ugyan minek ez névgyűjtemény? Miért kellett átírnom az amúgy is latin betűs észt neveket? Azért, hogy pontosabban ejthessük ki őket.

Észt nyelvrokonainkról kevesebbet tud még a műveltebb magyar is, mint a finnekről. A szovjet korszak zárt világa azonban jócskán elmúlt, s itt az ideje, hogy közgondolkozásunkban újra erősödjék a finnugor nyelvrokonok ismerete. A Finn-öböltől délre dunántúlnyi területen élő egymillió-százezres nép 25 éve, 1991. augusztus 20-án csodaszerűen állíthatta helyre állami függetlenségét – a híres daloló forradalom (laulev revolutsioon) betetőzéseképpen.

A negyedszázad tudományossága, műszaki fejlődése, művészete és sportja, az észtek találékonysága és mindig megújuló törekvéseik tiszteletet érdemelnek. Nem részrehajlás azt állítani, hogy nekünk is tudnak meglepőt, érdekeset nyújtani. Múltunk és jövőnk összeköt bennünket.

Tótfalusi István szótára és az észt nyelv

A szótár nem jelöl meg forrásokat, pedig Magay Tamás kiváló műve a mai napig a legmegbízhatóbb idegennév-szótárunk. A Tinta Kiadó által kiadott kötet mostohán bánik az észt nyelvvel. A Kiejtési szótár 40 000 címszava között csupán 38 észtet találunk. Bizony soványkának, hogy ne mondjam illetlennek tűnik ez az 1 ezreléknyi arány.

Hibás a szótárban a következő nevek felvétele: Otepää város (hibásan Otäpä), Põltsamaa város (Pöltsamaa), Põõsaspea-félsziget (Pöösaspea), Erika Salumäe olimpiai bajnok (Salumä), Suure-Jaani város (Suuri-Jaani). Neeme Järvi észt karmester (nem finn). Viszont a szótár által a Saimaa finnországi tórendszer Észtországhoz csatoltatik.

A kiejtés jelölése pontatlan: az õ nem „jerü”, hanem ö-szerű magánhangzó (nem ü). Példa: Alajõe, hibásan: alajüe, helyesen: Ålȧjöë. Sőt: Rõngu, hibásan: ringu, helyesen: Röngu. A zárt ë-t egyáltalán nem jelöli Tótfalusi, a hosszú magánhangzókat kettőzéssel oldja meg, ami pedig ellentétes a magyar helyesírás elveivel. Példák: Häädemeeste hibásan: heedemészte, helyesen: Hēdëmésztë; Sikemäe, hibásan: szikemee, helyesen: Szikëmeë; Sääre, hibásan: szeere, helyesen: Szērë.

.

A fontosabb, egyszerűsített észt kiejtési szabályok

.

Magánhangzók

A, a, jele: Å, ȧ. Könnyű kiejteni. A jól ismert nemzetközi vagy palóc a (ajakkerekítés nélküli). Például: Urmas (keresztnév) – Urmȧsz.

Ä, ä, jele: E, e. Az ä-t is könnyű kiejteni. Jóval nyíltabb, de körülbelül a magyar e. Ejthetjük úgy, mint a „vászprémi” e-t. Például: Pärt (a világhírű zeneszerző) – Pert.

E, e, jele: Ë, ë. Az e-t zárt ë-nek ejtjük, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti) mëntëk, (ők) mëntek szavakban. Ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang. Tulajdonképpen az ö helyén ejtjük, csak széthúzott szájjal. Például: Lembitu (vezér, észt szabadsághős) – Lëmbitu.

Õ õ, jele: Ö, ö. Ezt az észt hangot úgy ejtjük ki, mint az ö-t, csak széthúzott szájjal. Mintha zárt ë-t mondanánk, de hátul képezzük. Az sem baj, ha ö-nek ejtjük. Például: Tõnisson (volt államelnök) – Tönisszon.

A hosszú magánhangzókat kettőzéssel jelölik: aa = kb. Á, á; ää = hosszú e, jele: Ē, ē; ee = kb. É, é; ii = kb. Í, í; oo = kb. Ó, ó; öö = kb. Ő, ő; õõ = kb. Ő, ő; uu = kb. Ú, ú; üü = kb. Ű, ű.

Emelkedő kettőshangzók, a második magánhangzó a hosszabb: ea – ejtsd: ëà, ugyanígy tovább: oa; ae, oe, äe, öe; ao, eo, õo, äo; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Eső kettőshangzók, az első magánhangzó a hosszabb: ae – ejtsd: aĕ, ugyanígy tovább: oe, äe; ao; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Ezt a nyelvtanulóknak gyakorolniuk kell.

Egyébként mindegyik észt magánhangzónak 3 hosszúsága lehet. Rövid: a, hosszú: aa és igen hosszú: aa stb. A II. és III. hosszúság között nem tesz különbséget a helyesírás. Az észt nyelvet tanulóknak ezt külön meg kell tanulniuk.

.

Mássalhangzók

A b, d, g hangok kissé p-, tk-szerűen hangzanak, azok gyenge fokai.

A szóeleji h-t elhagyják, vagy csak nagyon gyengén ejtik. A neveknél meghagytam, tehát ejtsünk gyenge h-t.

Az s-t egy kicsit hátrább képzik, s-esen ejtik, de nyugodtan mondhatjuk sz-nek.

A d, t, l, n és s mássalhangzók jésülnek (palatalisatio) az utánuk következő i vagy j hatására. Példák: Tallinn (főváros) – kb. Tȧljlinn, Mati Unt (író) – kb. Mȧtyi Unyt.

A mássalhangzóknál is lehetséges 3 hosszúság, például: b – p – pp, d – t –tt, g – k – kk, m – mm – mm stb. A II. és III. hosszúság különbségét a helyesírás nem  jelöli. Csak egy példa a II.  és III. hosszúságra:  linn (II.) – város, linna (II.) – várost, városnak a, linna (III.) – városba. A nyelvtanulók ezt külön gyakorolják.

.

Hangsúly: Az észtben az első szótagon nyugszik a főhangsúly, a harmadikon a mellékhangsúly.

.

A tulajdonnévtárról

Néhány rövidítést helykímélésből alkalmaztunk:

i.-történész = irodalomtörténész k. sz. = közéleti személy ol. bajnok = olimpiai bajnok tört. = történelmi zenesz. = zeneszerző v. = volt

A nevek a magyar ábécé szerint sorakoznak, a családi név az első, a keresztnév a vessző után áll. Az észt személyiség neve után általában csak egy foglakozást vagy végzettséget jelöltem meg helykímélés céljából. A közéleti személy jelenthet hazafit, valamely közszereplőt vagy olyan valakit, akinek foglalkozását nem sikerült kiderítenem. Az ellenálló megnevezés a szovjet korszak emberjogi küzdőjét jelenti. A foglalkozásoknál általában csak a színésznőknél jelöltem a női nemet. A világhálós keresés segíthet bennünket abban, hogy észtül vagy angolul tájékozódhassunk a kiválasztott név viselőjéről.

Az észtországi településszerkezethez és közigazgatási beosztáshoz igazodva célszerűnek látszott az alábbi szóhasználat: linn = város, alev = kisváros, alevik = nagyközség, vald = körzet. A vald nem „község”, főleg nem „kommuna”, hiszen a község magyarul falut jelent, nem pedig falvak összességét.

.

Észt tulajdonnevek és kiejtésük

Magay Tamás átírási rendszerével

Aarik, Jaan (fizikus): Árik, Ján

Aarna, Olav (infomérnök): Árnȧ, Olȧv

Aas, Arto (miniszter): Ász, Årto

Aas, Raimo (humorista): Ász, Rȧjmo

Aasalo, Lembitu (író): Ászȧlo, Lëmbitu

Aav, Evald (zenesz.): Áv, Ëvȧld

Aavik, Johannes (nyelvész): Ávik, Johȧnnësz

Aaviksoo, Jaak (fizikus): Ávikszó, Ják

Aben, Hillar (mérnök): Åbën, Hillȧr

Academia Gustaviana (a tartui egyetem 1632- től): Åkȧdëmiȧ Gusztȧviȧnȧ

Adams, Valmar (költő): Ådȧmsz, Vȧlmȧr

Adamson, Jaan (iskolaalapító): Ådȧmszon, Ján

Aegna (sziget): Åëgnȧ

Ahjupera, Jarmo (labdarúgó): Åhjupërȧ, Jȧrmo

Ahonen, Eva (ellenálló): Åhonën, Ëvȧ

Ahonen, Heiki (ellenálló): Åhonën, Hëjki

Aimla, Priit (színész): Åjmlȧ, Prít

Akadeemia (folyóirat): Åkȧdémiȧ

Akel, Friedrich (v. államelnök): Åkël, Frídrih

Aksli, Marje (nyelvész): Åkszjli, Mȧrjë

Alajõe (falu): Ålȧjöë

Alempois (ősi kistartomány): Ålëmpojsz

Alle, August (költő): Ållë, Åuguszt

Allik, Jüri (pszichológus): Åljlik, Jüri

Alliksaar, Artur (költő): Åljlikszár, Årtur

Allikvee, Tiiu (képzőművész): Åljlikvé, Tíju

Alttoa, Kaur (művészettörténész): Ålttoȧ, Kȧur

Alver, Betti (költő): Ålvër, Bëtti

Alvre, Paul (nyelvész): Ålvrë, Pȧul

Ammas, Anneli (újságíró): Åmmȧsz, Ånnëli

Ansip, Andrus (v. kormányfő): Ånszip, Åndrusz

Antson, Ants (ol. bajnok): Åntszon, Åntsz

Arak, Jüri (festőművész): Årȧk, Jüri

Arens, Ilmar (jogtörténész): Årënsz, Ilmȧr

Ariste, Paul (nyelvész): Årisztë, Pȧul

Arjakas, Küllo (történész): Årjȧkȧsz, Küllo

Arjukese, Rein (ellenálló): Årjukëszë, Rëjn

Arrak, Jüri (festőművész): Årrȧk, Jüri

Aruja, Madis (földrajztudós): Årujȧ, Mȧdisz

Arukask, Madis (zeneművész): Årukȧszjk, Mȧdisz

Arumäe, Heino (történész): Årumeë, Hëjno

Asser, Toomas (orvos): Åsszër, Tómȧsz

Asu-Õunas, Ene (műfordító): Åszu-Öunȧsz, Ënë

Aule, Erki (rendező): Åulë, Ërki

Aun, Karl (jogtudós): Åun, Kȧrl

Aun, Karl (zászlómentő): Åun, Kȧrl

Ausmees, Kirli (nyelvész): Åuszmész, Kirli

Barbarus (Johannes Vares költői álneve), Johannes: Bȧrbȧrusz (Vȧrësz), Johȧnnësz

Beekman, Vladimir (költő): Békmȧn, Vlȧdimir

Bereczkiné Kiisk Mai (nyelvtanár): Bërëckiné Kíszjk Mȧj

Birk, Ado (v. kormányfő): Birk, Ådo

Birnbaum, Aadu (zeneművész): Birnbȧum, Ádu

Böhm, Jüri (k. sz.): Bőm, Jüri

Browne, Georg von (főkormányzó): Brȧun, Dzsordzs fon

Eelmäe, Lembit (színész): Élmeë, Lëmbit

Eenmaa, Ivi (könyvtáros): Énmá, Ivi

Eenpalu, Kaarel (v. kormányfő): Énpȧlu, Kárël

Eesmaa, Enn (újságíró): Észmá, Ënn

Eesmaa, Lauri (fordító): Észmá, Lȧuri

Eespere, René (zenesz.): Észpërë, Rëné

Eesti (Észtország): Észti

Eesti Ekspress (napilap): Észti Ëkszprëssz

eesti keel (észt nyelv): észti kél

Eesti Kultuurkapital (művelődéstámogató szervezet): Észti Kultúrkȧpitȧl

Eesti Maleelu (sakkfolyóirat): Észti Mȧlëëlu

Eesti Päevaleht (napilap): Észti Peëvȧlëht

Eesti Raamat (könyvkiadó): Észti Rámȧt

Eesti Rahva Muuseum (Észt Nemzeti Múzeum): Észti Rȧhvȧ Múszëum

Eesti Vabariik (Észt Köztársaság): Észti Vȧbȧrík

Eestimaa (Észtország, Észtföld; régen: Észak- Észtország): Észtimá

Ehin, Andres (költő): Ëhin, Åndrësz

Ehin, Kristiina (költő): Ëhin, Krisztínȧ

Ehlvest, Jaan (sakkozó): Élvëszt, Ján

Eiland, Einar (közgazdász): Ëjlȧnd, Ëjnȧr

Eilart, Jaan (környezettudós): Ëjlȧrt, Ján

Einasto, Jaan (fizikus): Ëjnȧszto, Ján

Einasto, Ülle (képzőművész): Ëjnȧszto, Üllë

Eisen, Matthias Johann (népmesegyűjtő): Ëjszën, Mȧtiȧsz Johȧn

Eller, Heino (zenesz.): Ëllër, Hëjno

Emajõe Suursoo (mocsár): Ëmȧjöë Szúrszó

Emajõgi (folyó): Ëmȧjögi

Endla (mocsár): Ëndlȧ

Engelbrecht, Jüri (mérnök): Ëngëlbrëht, Jüri

Enno, Ernst (költő): Ënno, Ërnszt

Epu-Kakerdi (mocsár): Ëpu-Kȧkërdi

Erelt, Mati (nyelvész): Ërëlt, Mȧtyi

Ergma, Ene (fizikus): Ërgmȧ, Ënë

Erm, Siiri (nyelvész): Ërm, Szíri

Ernesaks, Gustav (zenesz.): Ërnëszȧksz, Gusztȧv

Espenberg, Urmas (író): Ëszpënbërg, Urmȧsz

Estonia (színház): Ësztoniȧ

Faehlmann, Friedrich Robert (orvos): Félmȧn, Frídrih Robërt

Forselius, Bengt Gottfried (tanítóképző alapítója): Forszëliusz, Bëngt Gotfríd

Fölkersahm, Hamilkar von (nemesúr): Fölkërszám, Hȧmilkȧr fon

Freiberg, Arvi (fizikus): Frejbërg, Årvi

Gailit, August (író): Gȧjlit, Åuguszt

Göseken, Heinrich (nyelvész): Göszëkën, Hejnrih

Grünberg, Sven (zenesz.): Grünbërg, Szvën

Grünthal-Ridala, Villem (költő): Grüntȧl-Ridȧlȧ, Villëm

Grünthal, Ivar (költő): Grüntȧl, Ivȧr

Gustavson, Heino (történész): Gusztȧvszon, Hëjno

Gutslaff, Johann (lelkész): Gutszlȧff, Johȧn

Haabersti (városrész Tallinnban): Hábërszti

Häädemeeste (nagyközség): Hēdëmésztë

Haanja kõrgustik (dombság): Hánjȧ körgusztik

Haapsalu (város): Hápszȧlu

Haas, Annika (fényképművész): Hász, Ånnikȧ

Haava, Anna (költő): Hávȧ, Ånnȧ

Hainsalu, Lehte (újságíró): Hȧjnszȧlu, Lëhtë

Haljas, Miko (nagykövet): Hȧljȧsz, Miko

Hallap, Valmen (nyelvész): Hȧllȧp, Vȧlmën

Haravee, Juhan (nagykövet): Hȧrȧvé, Juhȧn

Hargla, Indrek (író): Hȧrglȧ, Indrëk

Härgmäe (vár): Hergmeë

Harjumaa (megye): Hȧrjumá

Härma, Miina (zenesz.): Hermȧ, Mínȧ

Hatto, Jaan (k. sz.): Hȧtto, Ján

Haug, Toomas (i.-történész): Hȧug, Tómȧsz

Heinsaar, Mehis (író): Hëjnszár, Mëhisz

Heinsalu, Ilse (ellenálló): Hëjnszȧlu, Ilszë

Hellam, Mall (tiszteletbeli konzul): Hëllȧm, Mȧll

Hellat, Henn-Kaarel (író): Hëllȧt, Hënn-Kárël

Helle, Anton Thor (bibliafordító): Hëllë, Ånton Tor

Helme, Mart (történész): Hëlmë, Mȧrt

Help, Toomas (nyelvész): Hëlp, Tómȧsz

Hennu, Harri (k. sz.): Hënnu, Hȧrri

Hermann, Karl August (zenesz.): Hërmȧn, Kȧrl Åuguszt

Hiedel, Edvin (műfordító): Hídël, Ëdvin

Hiiumaa (sziget): Híjumá

Hint, Johannes (építész): Hinyt, Johȧnnësz

Hint, Mati (nyelvész): Hinyt, Mȧtyi

Hint, Miina (író): Hinyt, Mínȧ

Hirv, Indrek (költő): Hirv, Indrëk

Hõissassaa (együttes): Höjsszȧsszá

Hunt, Mare (igazgató): Hunyt, Mȧrë

Hupel, August Wilhelm (lelkész): Hupël, Åuguszt Vilhëlm

Hurt, Jakob (teológus, nyelvész): Hurt, Jȧkob

Ida-Virumaa (megye): Idȧ-Virumá

Iisaku (körzet): Íszȧku

Iisaku (nagyközség): Íszȧku

Ilves, Marju (nyelvész): Ilvësz, Mȧrju

Ilves, Matti (k. sz.): Ilvësz, Mȧtyti

Ilves, Toomas Hendrik (elnök): Ilvësz, Tómȧsz Hëndrik

Inno, Karin (ellenálló): Inno, Kȧrin

Inno, Urmas (ellenálló): Inno, Urmȧsz

Isak, Fanny (Sivers, Fanny de): Iszȧk, Fȧnni (Szivërsz, Fȧnni dë)

Isotamm, Jaan (költő): Iszotȧmm, Ján

Ivask, Ivar (költő): Ivȧszk, Ivȧr

Jääger, Merle (színésznő): Jēgër, Mërlë

Jaakson, Jüri (v. államelnök): Jákszon, Jüri

Jaaksoo, Ülo (infomérnök): Jákszó, Ülo

Jaani, Jaan (lelkész): Jáni, Ján

Jakobson, Carl Robert (író): Jȧkobszon, Kȧrl Robërt

Jakobson, Märt (iskolamester): Jȧkobszon, Mert

Jänes-Kapp, Kärt (újságíró): Jenësz-Kȧpp, Kert

Jannai, Heinrich Johann (lelkész): Jȧnnȧj, Hejnrih Johȧn

Jannsen, Harry (újságíró): Jȧnszën, Hȧrri

Jannsen, Johann Voldemar (tanító): Jȧnszën, Johȧn Voldëmȧr

Järv, Jaak (vegyész): Jerv, Ják

Järvamaa (megye): Jervȧmá

Järve-Jaan (népi próféta, látnok): Jervë-Ján

Järvelaid, Peeter (jogtörténész): Jervëlȧjd, Pétër

Järvi, Neeme (karmester): Jervi, Némë

Jõelähtme (falu): Jöëlehtmë

Jõelähtme (körzet): Jöëlehtmë

Jõerüüt, Jaak (író): Jöërűt, Ják

Jõeste, Kristi (szövőművész): Jöësztë, Kriszti

Jogentagana (ősi kistartomány): Jogëntȧgȧnȧ

Jõgeva (város): Jögëvȧ

Jõgeveste (falu): Jögëvësztë

Jõgger, Silver (k. sz.): Jöggër, Szilvër

Jõgi, Mall (i.-történész): Jögi, Mȧll

Jõhvi (város): Jöhvi

Jurjev (erőd): Jurjëv

Jüriöö (Szent György-éj): Jüriő

Jürise, Erki (festőművész): Jüriszë, Ërki

Jüssi, Fred (biológus): Jüszjszi, Frëd

Jüssi, Mart (biológus): Jüszjszi, Mȧrt

Kaal, Aira (író): Kál, Åjrȧ

Kaalep, Ain (költő): Kálëp, Åjn

Kaali järv (tó): Káli järv

Kaali kraater (a Kaali tó krátere): Kaali krátër

Kaarel (király): Kárël

Kaarma, Jüri (rajzművész): Kármȧ, Jüri

Kaasik, Ain-Elmar (orvos): Kászjik, Åjn-Ëlmȧr

Kaasik, Arne (természetfényképész): Kászjik, Årnë

Käbin, Tiit (jogász): Kebin, Tít

Kadriorg (városrész Tallinnban): Kȧdriorg

Kalda, Maie (i.-történész): Kȧldȧ, Mȧjë

Kalev (hős, Kalevipoeg apja): Kȧlëv

Kalevipoeg (nemzeti hősköltemény; Kalev fia, a főszereplő): Kȧlëvipoëg

Kaljo, Dimitri (geológus): Kȧljjo, Dimitri

Kaljulaid, Holger (k. sz.): Kȧljjulȧjd, Holgër

Kaljundi, Linda (történész): Kȧljjundi, Lindȧ

Kaljurand, Marina (miniszter): Kȧljjurȧnd

Kaljuste, Tõnu (karmester): Kȧljjusztë, Tönu

Kalkun, Maria (énekesnő): Kȧlkun, Mȧriȧ

Kall, Toomas (drámaíró): Kȧll, Tómȧsz

Kallas, Siim (v. kormányfő): Kȧllȧsz, Szím

Kallasmaa, Marja (nyelvész): Kȧllȧszmá, Mȧrjȧ

Kalli järv (tó; Püha; Kaali): Kȧljli jerv (Pühȧ; Káli)

Kallis, Oskar (festőmművész): Kȧljlisz, Oszkȧr

Kalm, Mart (építész): Kȧlm, Mȧrt

Kals, Aldo (történész): Kȧlsz, Åldo

Kalvet, Tõnu (műfordító, újságíró): Kȧlvët, Tönu

Kämbla (falu): Kemblȧ

Kanavere (falu): Kȧnȧvërë

Kangro, Bernard (költő): Kȧngro, Bërnȧrd

Kangro, Maarja (költő): Kȧngro, Márjȧ

Kangro, Raimo (zenesz.): Kȧngro, Rȧjmo

Kanter, Gerd (ol. bajnok): Kȧntër, Gërd

Kaplinski, Jaan (költő, író): Kȧplinszki, Ján

Kapp, Artur (zenesz.): Kȧpp, Årtur

Kapp, Eugen (zenesz.): Kȧpp, Ëugën

Käpp, Osvald (ol. bajnok): Kepp, Oszvȧld

Kapp, Villem (zenesz.): Kȧpp, Villëm

Kappel, Johannes (zenesz.): Kȧppël Johȧnnësz

Kärdla (város): Kerdlȧ

Karell, Karl Friedrich (zenesz.): Kȧrël, Kȧrl Frídrih

Karelson, Mati (vegyész): Kȧrëlszon, Mȧtyi

Kareva, Doris (költő): Kȧrëvȧ, Dorisz

Karindi, Alfred (zenesz.): Kȧrindi, Ålfrëd

Kärner, Hillar (sakkozó): Kernër, Hillȧr

Kärner, Jaan (költő): Kernër, Ján

Kasari (folyó): Kȧszȧri

Kasemets, Aare (szociológus): Kȧszëmëtsz, Árë

Kasik, Reet (nyelvész): Kȧszjik, Rét

Kask, Peet (fizikus): Kȧszjk, Pét

Kass, Peedu (zeneművész): Kȧszjsz, Pédu

Kassari (sziget): Kȧsszȧri

Käsu, Hans (költő): Keszu, Hȧnsz

Kaugver, Raimond (író): Kȧugvër, Rȧjmond

Kaumann, Tõnis (zenesz.): Kȧumȧn, Tönisz

Kaus, Jan (író): Kȧusz, Jȧn

Keava (vár): Këȧvȧ

Keedus, Sulev (filmrendező): Kédusz, Szulëv

Keel ja Kirjandus (folyóirat): Kél jȧ

Kirjȧndusz

Keem, Hella (nyelvész): Kém, Hëllȧ

Keila (folyó): Këjlȧ

Keila (város): Këjlȧ

Kelam, Tunne (történész): Këlȧm, Tunnë

Keres, Paul (sakkozó): Kërësz, Pȧul

Keskküla, Ando (festőművész): Këszkkülȧ, Åndo

Kesknädal (hetilap): Këszknedȧl

Kesküla, Kalev (író): Këszkülȧ, Kȧlëv

Kider, Karl (író): Kidër, Kȧrl

Kihnu (sziget): Kihnu

Kiik, Heino (író): Kík, Hëjno

Kiirend, Mati (ellenálló): Kírënd, Mȧtyi

Kiken, Tiit (zeneművész): Kikën, Tít

Kilingi-Nõmme (város): Kilingi-Nömmë

Kilmi, Jaak (filmrendező): Kiljmi, Ják

Kimmel, Leila (nyelvész): Kimmël, Lëjlȧ

Kinkar, Feliks (történész): Kinkȧr, Fëliksz

Kint, Tõnis (v. kormányfő): Kinyt, Tönisz

Kippasto, Anu (nyelvész): Kippȧszto, Ånu

Kirs, Kerdi-Liis (nyelvész): Kirsz, Kërdi-Lísz

Kitzberg, August (író): Kicbërg, Åuguszt

Kivastik, Mart (író): Kivȧsztik, Mȧrt

Kiviberg, Ando (népzeneművész): Kivibërg, Åndo

Kivikas, Albert (író): Kivikȧsz, Ålbërt

Kivilo, Harri (építész): Kivilo, Hȧrri

Kivimäe, Jüri (történész): Kivimeë, Jüri

Kivine, Märt (újságíró): Kivinë, Mert

Kiviõli (város): Kiviöli

Kivirähk, Andrus (író): Kivirehk, Åndrusz

Kivisildnik, Sven (költő): Kiviszildnik, Szvën

Klaas-Lang, Birute (nyelvész): Klász-Lȧng, Birutë

Klaas, Urmas (történész): Klász, Urmȧsz

Klaus, Väino (nyelvész): Klȧusz, Vejno

Klesment, Piret (nyelvész): Klëszmënt, Pirët

Klettenberg, Reet (műfordító): Klëttënbërg, Rét

Klõseiko, Jaan (rajzművész): Klöszëjko, Ján

Klooster, Tiina (nyelvész): Klosztër, Tiinȧ

Kohtla-Järve (város): Kohtlȧ-Jervë

Koidula, Lydia (költő): Kojdulȧ, Lidiȧ

Kõiv, Madis (író): Köjv, Mȧdisz

Koiva (folyó): Kojvȧ

Kõiva, Ottilie (néprajztudós): Köjvȧ, Ottilië

Kõivupuu, Marju (néprajztudós): Köjvupú, Mȧrju

Kokla, Paul (nyelvész): Koklȧ, Pȧul

Kokla, Tiiu (műfordító): Koklȧ, Tíju

Kolga-Jaani (körzet): Kolgȧ-Jáni

Kõljalg, Urmas (biológus): Köljȧlg, Urmȧsz

Kolka, Siiri (nyelvész): Kolkȧ, Szíri

Koluvan (Tallinn régi említése): Koluvȧn

Kõmmus, Helen (zenetudós): Kömmusz, Hëlën

Kong, Kristi (képzőművész): Kong, Kriszti

Konik, Konstantin (orvos): Konik, Konsztȧntyin

Konnula, Margus (Kontra; énekes): Konnulȧ, Mȧrgusz (Kontrȧ)

Kooljamäe (emlékhely): Kóljȧmeë

Kõo (falu): Köo

Kõo (körzet): Köo

Kõomägi, Armin (író): Köomegi, Årmin

Koonga (falu): Kóngȧ

Koonga (körzet): Kóngȧ

Koonga (tó): Kóngȧ

Kõpp, Johan (püspök, rektor): Köpp, Johȧn

Koppel, Heinrich (orvos): Koppël, Hejnrih

Koppel, Ilmar (vegyész): Koppël, Ilmȧr

Kortspärn, Heiki (k. sz.): Kortszpern, Hëjki

Kõrvits, Tõnu (zenesz.): Körvitsz, Tönu

Kotkas, Johannes (ol. bajnok): Kotkȧsz, Johȧnnësz

Kotta, Felix (költő): Kottȧ, Fëliksz

Köler, Johan (festőművész): Kőlër, Johȧn

Köörna, Arno (közgazdász): Kőrnȧ, Årno

Körber, Martin (zenesz.): Körbër, Mȧrtin

Kreek, Cyrillus (zenesz.): Krék, Cirillusz

Kreinin, Lea (nyelvész): Krëjnin, Lëȧ

Kreintaal, Karoliina (zeneművész): Krëjntál, Kȧrolínȧ

Kreisman, Kersti (színésznő): Krëjszmȧn, Kërszti

Kressa, Külli (fordító): Krësszȧ, Külli

Kreutzwald, Friedrich Reinhold (orvos): Krȧjcwȧld, Frídrih Rejnhold

Kriisa, Tiia (író): Kríszȧ, Tíjȧ

Krikmann, Arvo (nyelvész): Krikmȧn, Årvo

Kristiine (városrész Tallinnban): Krisztínë

Kronberg, Janika (i.-történész): Kronbërg, Jȧnikȧ

Kross, Jaan (költő, író): Kroszjsz, Ján

Krull, Hasso (költő): Krull, Hȧsszo

Krumm, Lembit (energetikus) Krumm, Lëmbit

Kruus, Oskar (író): Krúsz, Oszkȧr

Kruusa, Kalju (költő): Krúszȧ, Kȧljju

Kruuse, Urmas (miniszter): Krúszë, Urmȧsz

Kruusvall, Jaan (író): Krúszvȧljl, Ján

Kruuv, Hando (ellenálló, feltaláló): Krúv, Hȧndo

Kuhlbars, Friedrich (író): Kúlbȧrsz, Frídrih

Kukk, Juhan (v. államelnök): Kukk, Juhȧn

Kukk, Jüri (mérnök, ellenálló): Kukk, Jüri

Kullerkupp, Helle (szülésznő): Kullërkupp, Hëllë

Kultuur ja Elu (folyóirat): Kultúr jȧ Ëlu

Kuresoo (mocsár): Kurëszó

Kuressaare (város): Kurësszárë

Kurrik, Juhan (iskolamester): Kurrik, Juhȧn

Kuus, Elmar (időjós): Kúsz, Ëlmȧr

Kuusik, Raimo (szobrász): Kúszik, Rȧjmo

Kübarsepp, Jakob (mérnök): Kübȧrszëpp, Jȧkob

Külaots, Kaido (sakkozó): Külȧotsz, Kȧjdo

Künnap, Ago (nyelvész): Künnȧp, Ågo

Künnap, Asko (író): Künnȧp, Åszko

Küttner, Rein (mérnök): Kütnër, Rëjn

Küüts, Hans (mezőgazdász): Kűtsz, Hȧnsz

Laaman, Ilona (költő): Lámȧn, Ilonȧ

Lään, Vello (újságíró): Lēn, Vëllo

Lääne-Virumaa (megye): Lēnë-Virumá

Läänemaa (megye): Lēnëmá

Läänemaa Suursoo (mocsár): Lēnëmá Szúrszó

Läänemeri (Balti-tenger): Lēnëmëri

Laanest, Arvo (nyelvész): Lánëszt, Årvo

Laanet, Kalle (rendőrtisz): Lánët, Kȧllë

Laanpere, Helga (nyelvész): Lánpërë, Hëlgȧ

Laar, Mart (v. kormányfő): Lár, Mȧrt

Laats, Alar (teológus): Látsz, Ålȧr

Ladva, Ottomar (sakkozó): Lȧdvȧ, Ottomȧr

Lahemaa (nemzeti park): Lȧhëmá

Laht, Aare (vegyész): Lȧht, Árë

Laht, Uno (költő): Lȧht, Uno

Laiapea, Andres (közíró): Lȧjȧpëȧ, Åndrësz

Laigna, Einar (lelkész): Lȧjgnȧ, Ëjnȧr

Laisk, Agu (biológus): Lȧjszk, Ågu

Laiuse (lovagvár): Lȧjuszë

Lall, Neeme (képzőművész): Lȧljl, Némë

Lämmijärv (tó): Lemmijerv

Lang, Valter (régész): Lȧng, Vȧltër

Langemets, Andres (költő): Lȧngëmëtsz, Åndrësz

Lapin, Leonhard (építész): Lápin, Lëonhȧrd

Lasnamäe (városrész Tallinnban): Lȧsznȧmeë

Läte, Aleksander (zenesz.): Letë Ålëkszȧndër

Lattik, Margus (Mathura; író): Lȧtytik, Mȧrgusz (Mȧturȧ)

Lauli, Olle (író): Lȧulji, Ollë

Laulupidu (a Dalosünnep): Lȧulupidu

Lauri, Lembit (újságíró): Lȧuri, Lëmbit

Lauristin, Marju (szociológus): Lȧurisztin, Mȧrju

Laurits, Peeter (képzőművész): Lȧuritsz, Pétër

Lavassaare (kisváros): Lȧvȧsszárë

Lavassaare (körzet): Lȧvȧsszárë

Leetna, Henn (mérnök, író): Létnȧ, Hënn

Lehiste, Ilse (nyelvész): Lëhisztë, Ilszë

Leimus, Ivar (történész): Lëjmusz, Ivȧr

Leinberg, Juhan (Maltsvet): Lejnbërg, Juhȧn

Lemba, Artur (zenesz.): Lëmbȧ, Årtur

Lembitu (vezér): Lëmbitu

Leola (Leole): Lëolȧ

Leole (vár, Lõhavere): Lëolë

Lepa, Margus (újságíró): Lëpȧ, Mȧrgusz

Lepik, Kalju (költő): Lëpik, Kȧljju

Lepik, Ülo (mérnök): Lëpik, Ülo

Leppik, Eduard (nyelvész): Lëppik, Ëduȧrd

Lepsoo, Tanel (i.-történész): Lëpszó, Tȧnël

Ligi, Jürgen (miniszter): Ligi, Jürgën

Lihula (város): Lihulȧ

Lihula-Lavassaare (mocsár): Lihulȧ-Lȧvȧsszárë

Liidja, Georg (fizikus): Lídjȧ, Gëorg

Liiv, Juhan (költő): Lív, Juhȧn

Liiv, Peeter (újságíró): Lív, Pétër

Liiv, Toomas (költő): Lív, Tómȧsz

Liivak, Sander (műfordító): Lívȧk, Szȧndër

Liives, Ardi (író): Lívësz, Årdi

Liives, Eero (zeneszerző): Lívësz, Éro

Liivimaa (régen: Livónia; Dél-Észtország lett területekkel együtt): Lívimá

Lill, Pille (zeneművész): Lill, Pillë

Lille, Ülo (vegyész): Lillë, Ülo

Lina, Jüri (író): Linȧ, Jüri

Linde, Bernhard (fordító): Lindë, Bërnhȧrd

Linnus, Jüri (néprajztudós): Linnusz, Jüri

Lintrop, Aado (néprajztudós): Lintrop, Ádo

Lippmaa, Endel (fizikus): Lippmá, Ëndël

Lippur, Himot (vegyész): Lippur, Himot

Loddu, Hella (ápolónő): Loddu, Hëllȧ

Lõhavere (ősi várhegy): Löhȧvërë

Lõhmus, Maarja (újságíró): Löhmusz, Márjȧ

Lohusalu (félsziget): Lohuszȧlu

Loode, Oliver (i.-történész): Lódë, Olivër

Loodus, Rein (művészettörténész): Lódusz, Rëjn

Loone (falu): Lónë

Loor, Viljar (ol. bajnok): Lór, Viljȧr

Loorits, Oskar (nyelvész): Lóritsz, Oszkȧr

Lopp, Margus (vegyész): Lopp, Mȧrgusz

Lorents, Peeter (matematikus): Lorëntsz, Pétër

Lotman, Juri (nyelvész): Lotmȧn, Juri

Lõugas, Vello (régész): Löugȧsz, Vëllo

Luht, Lembit (ideiglenes ügyvivő): Luht, Lëmbit

Luik, Viivi (költő, író): Lujk, Vívi

Lumiste, Ülo (matematikus): Lumisztë, Ülo

Lust, Enn (mérnök): Luszjt, Ënn

Luts, Theodor (filmrendező): Lutsz, Tëodor

Lutsar, Kristiina (nyelvész): Lutszȧr, Krisztínȧ

Lüdig, Mihkel (zenesz.): Lüdig, Mihkël

Maapäev (népképviseleti szerv 1917–1919.): Mápeëv

Maardu (város): Márdu

Maasi (falu): Mászji

Maasilinn (vár): Mászjilinn

Madis, Karl (énekes): Mȧdisz, Kȧrl

Madisepäev (Mátyás-nap): Mȧdiszëpeëv

Madison, Jaak (egyetemi hallgató): Mȧdiszon, Ják

Madisson, Tiit (író, ellenálló): Mȧdisszon, Tít

Mägi, Cätlin (zeneművész): Megi, Ketlin

Mägi, Ester (zenesz.): Megi, Ësztër

Mägi, Kaur (nyelvész): Megi, Kȧur

Mägi, Konrad (festőművész): Megi, Konrȧd

Mägiste, Julius (nyelvész): Megisztë, Juliusz

Magnus (püspök, herceg): Mȧgnusz

Mahtra (falu): Mȧhtrȧ

Mälksoo, Lauri (jogtudós): Melkszó, Lȧuri

Maltsvet (parasztpróféta): Mȧltszvët

Manala (Alvilág): Mȧnȧlȧ

Mänd, Heljo (gyermekíró): Menyd, Hëljo

Männik, Maire (szobrász): Menynik, Mȧjrë

Mäo (falu): Meo

Margna, Udo (biológus): Mȧrgnȧ, Udo

Märjamaa (város): Merjȧ

Mark, Heinrich (v. kormányfő): Mȧrk, Hejnrih

Mark, Julius (nyelvész): Mȧrk, Juliusz

Martin, Jüri (környezettudós): Mȧrtin, Jüri

Masing, Otto Wilhelm (lelkész): Mȧszing, Otto Vilhëlm

Masing, Uku (hittudós, költő): Mȧszing, Uku

Mätik, Kalju (mérnök, ellenálló): Metyik, Kȧljju

Mattiisen, Alo (zenesz.): Mȧttíszën, Ålo

Mellikov, Enn (mérnök): Mëllikov, Ënn

Meri, Lennart (v. elnök): Mëri, Lënnȧrt

Meri, Mart (nyelvész): Mëri, Mȧrt

Merilaas, Kersti (költő): Mërilász, Kërszti

Merisaar, Maret (biológus): Mëriszár, Mȧrt

Merkel, Garlieb Helwig (író): Mërkël, Gȧrlíb Hëlvig

Metsanurk, Mait (író): Mëtszȧnurk, Mȧjt

Metsmägi, Iris (nyelvész): Mëtszmegi, Irisz

Metspalu, Andres (biológus): Mëtszpȧlu, Åndrësz

Michal, Kristen (miniszter): Mihȧl, Krisztën

Mihkelson, Ene (költő): Mihkëlszon, Ënë

Mihkelson, Marko (történész): Mihkëlszon, Mȧrko

Mikita, Valdur (költő): Mikitȧ, Vȧldur

Mikiver, Mikk (színész): Mikivër, Mikk

Mikser, Sven (miniszter): Mikszër, Szvën

Mõhu (ősi kistartomány): Möhu

Moppel, Kertu (színésznő): Moppël, Kërtu

Mõtus (Mõttus), Aleksander (ellenálló): Mötusz (Möttusz), Ålëkszȧndër

Mõtus, Leo (infomérnök): Mötusz, Lëo

Muhu (sziget): Muhu

Muraka (mocsár): Murȧkȧ

Murakin, Ants (műfordító): Murȧkin, Åntsz

Murka, Maarit (festőművész): Murkȧ, Márit

Murumets, Sirje (nyelvész): Murumëtsz, Szirjë

Murutar, Asser (szociológus): Murutȧr, Åsszër

Murutar, Kati (író): Murutȧr, Kȧti

Mustamäe (városrész Tallinnban): Musztȧmeë

Musting, Ove (rendező): Muszting, Ovë

Mutt, Mihkel (író): Mutyt, Mihkël

Mürk, Imre (filozófus): Mürk, Imrë

Müürisepp, Mart (színész): Müjriszëpp, Mȧrt

Naissaar (sziget): Nȧjsszár

Narva (folyó): Nȧrvȧ

Narva (város): Nȧrvȧ

Narva-Jõesuu (város): Nȧrvȧ-Jöëszú

Narva-veehoidla (víztározó): Nȧrvȧ-véhojdlȧ

Narva, Mai (sakkozó): Nȧrvȧ, Mȧj

Navesti (folyó): Nȧvëszti

Neuland, Alfred (ol. bajnok): Nojlȧnd, Ålfrëd

Niinemets, Ülo (környezettudós): Nínëmëtsz, Ülo

Niit, Ellen (költő): Nít, Ëllën

Niit, Ellen (nyelvész): Nít, Ëllën

Niitsoo, Viktor (ellenálló): Nítszó, Viktor

Niklus, Mart (biológus, ellenálló): Niklusz, Mȧrt

Nirk, Endel (i.-történész): Nirk, Ëndël

Nõmme (városrész Tallinnban): Nömmë

Nõmme Raadio (rádióadó): Nömmë Rádio

Nõmmiste, Ergo (fizikus): Nömmisztë, Ërgo

Nõo (falu): Nöo

Nõo (körzet): Nöo

Nool, Erki (ol. bajnok): Nól, Ërki

Norvik, Piret (nyelvész): Norvik, Pirët

Nõu, Helga (író): Nöu, Hëlgȧ

Nurk, Anu (nyelvész): Nurk, Ånu

Nurmekund (ősi kistartomány): Nurmëkund

Nurmekund, Pent (nyelvész): Nurmëkund, Pënt

Nutt, Mart (történész): Nutt, Mȧrt

Õhtuleht (napilap): Öhtulëht

Oidekivi, Rein (nagykövet): Ojdëkivi, Rëjn

Õim, Haldur (nyelvész): Öjm, Hȧldur

Oinas, Felix J. (műfordító): Ojnȧsz, Fëliksz J.

Oja, Eduard (zenesz.): Ojȧ, Ëduȧrd

Oja, Eve (matematikus): Ojȧ, Ëvë

Ojaäärse (falu): Ojȧērszë

Ojamaa, Triinu (népzenetudós): Ojȧmá, Trínu

Ojasoo, Tiit (rendező): Ojȧszó, Tít

Ole, Kaido (festőművész): Olë, Kȧjdo

Olesk, Peeter (i.-történész): Olëszk, Pétër

Õnnepalu, Tõnu (Tode, Emil, költő): Önnëpȧlu, Tönu (Todë, Ëmil)

Oras, Ants (műfordító): Orȧsz, Åntsz

Orgusaar, Raivo (k. sz.): Orguszár, Rȧjvo

Osmussaar (sziget): Oszmusszár

Otepää (város): Otëpē

Otepää kõrgustik (dombság): Otëpē körgusztik

Ots, Arvo (energetikus): Otsz, Årvo

Ots, Georg (énekes): Otsz, Gëorg

Oudova (falu): Oudovȧ

Õun, Lauri (k. sz.): Öun, Lȧuri

Õunpuu, Veiko (rendező): Öunpú, Vëjko

Oviir, Liisa (jogász): Ovír, Líszȧ

Öpik, Andres (mérnök): Öpik, Åndrësz

Paabo, Helmut (rendőr): Pábo, Hëlmut

Paakspuu, Liina (filmrendező): Pákszpú, Línȧ

Paap, Kirsti (ékszerművész): Páp, Kirszti

Päär, Piret (színésznő): Pēr, Pirët

Pääsuke, Tiit (festőművész): Pēszukë, Tít

Padise (falu): Pȧdiszë

Paet, Urmas (politológus): Pȧët, Urmȧsz

Pai, Tiina (nyelvész): Pȧj, Tínȧ

Paistu (falu): Pȧjsztu

Paju, Imbi (író): Pȧju, Imbi

Pajusalu, Karl (nyelvész): Pȧjusȧlu, Kȧrl

Palamets, Hillar (történész): Pȧlȧmëtsz, Hillȧr

Paldiski (város): Pȧljdiszki

Päll, Peeter (nyelvész): Pell, Pétër

Pall, Valdek (nyelvész): Pȧljl, Vȧldëk

Pällin, Aare (jogász): Peljlin, Árë

Pallum, Priit (nagykövet): Pȧllum, Prít

Palmeos, Paula (nyelvész): Pȧlmëosz, Pȧulȧ

Palmse (falu): Pȧlmszë

Palo, Urve (miniszter): Pȧlo, Urvë

Palusalu, Kristjan (ol. bajnok): Pȧluszȧlu, Krisztjȧn

Pandivere kõrgustik (dombság): Pȧnydivërë körgusztik

Parek, Lagle (ellenálló): Pȧrëk, Lȧglë

Parel, Doris Hela (újságíró): Pȧrël, Dorisz Hëlȧ

Park, Eeva (író): Pȧrk, Évȧ

Pärn, Malle (színésznő): Pern, Mȧllë

Pärnaste, Eve (ellenálló): Pernȧsztë, Ëvë

Pärnoja, Erki (zeneművész): Pernojȧ, Ërki

Pärnu (folyó): Pernu

Pärnu (város): Pernu

Pärnumaa (megye): Pernumá

Pärt, Arvo (zenesz.): Pert, Årvo

Parts, Juhan (v. kormányfő): Pȧrtsz, Juhȧn

Parv, Jaan (újságíró): Pȧrv, Ján

Parve, Ralf (költő): Pȧrvë, Rȧlf

Päts, Konstantin (v. államelnök): Petysz, Konsztȧntyin

Päts, Riho (zenesz.): Petysz, Riho

Pedetsi (folyó): Pëdëtszi

Pedja (folyó): Pëdjȧ

Peegel, Lembit (ökölvívó): Pégël, Lëmbit

Peinar, Erik (fényképész): Pëjnȧr, Ërik

Peipsi järv (Peipsi-tó): Pëjpszi jerv

Peipsi-tó: Pëjpszi-tó

Peipus (Peipsi järv): Pëjpusz

Peko (szetu termékenységi isten): Pëko

Penno, Enno (v. kormányfő): Pënno, Ënno

Pervik, Aino (író): Përvik, Åjno

Pesti, Arvo (ellenálló): Pëszjti, Årvo

Peterson, Adam (költő): Pëtërszon, Ådȧm

Peterson, Kristjan Jaak (költő): Pëtërszon, Krisztjȧn Ják

Peterson, Lembit (színész): Pëtërszon, Lëmbit

Peterson, Peeter Samuel (jogász): Pëtërszon, Pétër Szȧmuël

Petri, Johann Christoph (lelkész): Pëtri, Johȧn Hrisztof

Petseri (város): Pëtszëri

Pevkur, Hanno (miniszter): Pëvkur, Hȧnno

Pihel, Kalju (nyelvész): Pihël, Kȧljju

Pihkva-järv (Pihkva-tó; Pszkovi-tó): Pihkvȧ– jerv

Piik, Paavo (költő): Pík, Pávo

Piip, Ants (békekötő, v. államelnök): Píp, Åntsz

Pikamäe, Arno (nyelvész): Pikȧmeë, Årno

Pikk Hermann (bástya): Pikk Hërmȧn

Pikkuus, Aavo (ol. bajnok): Pikkúsz, Ávo

Pilv, Aare (költő): Pilv, Árë

Pirita (városrész Tallinnban): Piritȧ

Pitka, Johan (ellentengernagy): Pitkȧ, Johȧn

Ploompuu, Tõnu (biológus): Plómpú, Tönu

Põhja-Tallinn (városrész): Pöhjȧ-Tȧljlinn

Põld, Laura (képzőművész): Pöld, Lȧurȧ

Põld, Peeter (tanár): Pöld, Pétër

Põldmäe, Alo (zenesz.): Pöldmeë, Ålo

Põllu, Ivar (zeneművész): Pöllu, Ivȧr

Põllu, Kalju (grafikus): Pöllu, Kȧljju

Põlluaas, Henn (rajztanár): Pölluász, Hënn

Põllumaa, Rein (orvos): Pöllumá, Rëjn

Põltsamaa (folyó): Pöltszȧmá

Põltsamaa (város): Pöltszȧmá

Põlva (város): Pölvȧ

Põlvamaa (megye): Pölvȧ

Pomerants, Marko (miniszter): Pomërȧntsz, Mȧrko

Poolamets, Anti (jogász): Pólȧmëtsz, Ånti

Põõsaspea neem (félsziget): Pőszȧszpëȧ ném

Põõsaspea tulepaak (világítótorony): Pőszȧszpëȧ tulëpák

Poska, Jaan (polgármester, békekötő): Poszkȧ, Ján

Postimees (napilap): Posztimész

Praakli, Kristiina (nyelvész): Prákli, Krisztínȧ

Prangli (sziget): Prȧngli

Prozes, Jaak (történész): Prozësz, Ják

Puhatu (mocsár): Puhȧtu

Pukk, Arno (biológus): Pukk, Årno

Pullat, Raimo (történész): Pullȧt, Rȧjmo

Pulli (falu): Puljli

Purtse (falu, vár): Purtszë

Pusta, Karl Robert (külügyér): Pusztȧ, Kȧrl Robërt

Puu, Aarne (költő): Pú, Árnë

Puu, Aarne (műfordító): Pú, Árnë

Pühajärv (tó; Kaali; Kalli): Pühȧjerv (Káli; Kȧljli)

Pühajärve (falu): Pühȧjervë

Püssi (város): Püszjszi

Pütsep, Eduard (ol. bajnok): Pütszëp, Ëduȧrd

Püümann, Mait (békekötő): Püümȧn, Mȧjt

Raabe, Stephan (Tehvan, Ronga): Rábë, Stëfȧn

Raag, Raimo (nyelvész): Rág, Rȧjmo

Raat, Marko (filmrendező): Rát, Mȧrko

Rääts, Jaan (zenesz.): Rētsz, Ján

Rahnu, Leen (népességtudós): Rȧhnu, Lén

Rahvuslik Teataja (folyóirat): Rȧhvuszlik Tëȧtȧjȧ

Raid, Juku-Kalle (újságíró): Rȧjd, Juku-Kȧllë

Raidal, Martti (fizikus): Rȧjdȧl, Mȧrtti

Rakvere (város): Rȧkvërë

Rand, Anar (k. sz.): Rȧnd, Ånȧr

Randalu, Kristjan (zeneművész): Rȧndȧlu, Krisztjȧn

Randjärv, Laine (zenetudós): Rȧndjerv, Lȧjnë

Ränk, Gustav (néprajztudós): Renk, Gusztȧv

Rannap, Heino (zenetudós): Rȧnnȧp, Hëjno

Rannap, Jaan (író): Rȧnnȧp. Ján

Rannapungerja (falu): Rȧnnȧpungërjȧ

Rapla (város): Rȧplȧ

Raplamaa (megye): Rȧplȧmá

Ratas, Endel (hajógépész, ellenálló): Rȧtȧsz, Ëndël

Rätsep, Huno (nyelvész): Retszëp, Huno

Rätsep, Jüri (jogász): Retszëp, Jüri

Rätsep, Tõnis (színész): Retszëp, Tönisz

Raud, Kristjan (festőművész): Rȧud, Krisztjȧn

Raud, Piret (grafikus): Rȧud, Pirët

Raudalainen, Viia-Kadi (nyelvész): Rȧudȧlȧjnën, Víjȧ-Kȧdi

Raudoja, Ahto (néprajztudós): Rȧudojȧ, Åhto

Raudsepp, Anu (történész): Rȧudszëpp, Ånu

Raudsepp, Raul (vegyész): Rȧudszëpp, Rȧul

Raukas, Anto (geológus): Rȧukȧsz, Ånto

Raun, Alo (nyelvész): Rȧun, Ålo

Rauscher, Chilian (lelkész): Rȧusër, Hiliȧn

Rävälä, Andrus (költő): Revele, Åndrusz

Rei, August (v. államelnök): Rëj, Åuguszt

Reiman, Villem (lelkész): Rëjmȧn, Villëm

Reinsalu, Urmas (miniszter): Rëjnszȧlu, Urmȧsz

Remmel, Mart (nyelvész): Rëmmël, Mȧrt

Remsu, Olev (író): Rëmszu, Olëv

Reps, Mailis (jogász): Rëpsz, Mȧjljisz

Reval (Tallinn régi neve): Rëvȧl

Revala (ősi tartomány): Rëvȧlȧ

Riigikogu (észt országgyűlés): Rígikogu

Riisman, Mait (ol. bajnok): Ríszmȧn, Mȧjt

Rimmel, Rudolf (költő): Rimmël, Rudolf

Ristikivi, Karl (költő): Riszjtikivi, Kȧrl

Rohtmets, Indrek (biológus): Rohtmëtsz, Indrëk

Rõivas, Taavi (kormányfő): Röjvȧsz, Távi

Rõngu (körzet): Röngu

Rõngu (nagyközség): Röngu

Roos, Aarand (író): Rósz, Árȧnd

Rooste, Jürgen (költő): Rósztë, Jürgën

Ross, Jaan (zenetudós): Rossz, Ján

Ross, Kristiina (nyelvész): Rossz, Krisztínȧ

Roth, Johan Philipp (lelkész): Rót, Johȧn Filipp

Rõuge (falu): Röugë

Ruhja (város): Ruhjȧ

Ruhnu (sziget): Ruhnu

Rull, Toomas (zeneművész): Ruljl, Tómȧsz

Rumessen, Vardo (zeneművész): Rumësszën, Vȧrdo

Rummo, Paul-Erik (költő): Rummo, Pȧul-Ërik

Runnel, Hando (költő): Runnël, Hȧndo

Russow, Balthasar (évkönyvíró): Russzov, Bȧltȧszȧr

Ruud, Linda (költő): Rúd, Lindȧ

Ruus, Rein (sakkozó): Rúsz, Rëjn

Ruusmann, Ants (történész): Rúszmȧn, Åntsz

Ruutsoo, Rein (filozófus): Rútszó, Rëjn

Rüdmik, Helmut (lelkész): Rüdmik, Hëlmut

Rüütel, Arnold (v. elnök): Rűtël, Årnold

Rüütel, Hiie (fordító): Rűtël, Híjë

Rüütel, Ingrid (néprajztudós): Rűtël, Ingrid

Rüütli, Tarmo (edző): Rűtli, Tȧrmo

Rüütma, Tiina (nyelvész): Rűtmȧ, Tínȧ

Saagpakk, Paul F. (nyelvész): Szágpȧkk, Pȧul F.

Saar, Anti (író): Szár, Ånti

Saar, Enn (csillagász): Szár, Ënn

Saar, Indrek (miniszter): Szár, Indrëk

Saar, Mart (zenesz.): Szár, Mȧrt

Sääre (falu Hiiumaa szigetén): Szērë

Sääre (falu Kihnu szigetén): Szērë

Sääre (falu Saaremaa szigetén): Szērë

Saare-Lääne (történelmi egyházmegye): Szárë-Lēnë

Saaremaa (megye): Szárëmá

Saaremaa (sziget): Szárëmá

Saarevet, Feliks (jogász): Szárëvët, Fëliksz

Saari, Peeter (fizikus): Szári, Pétër

Saarma, Mart (biológus): Szármȧ, Mȧrt

Saat, Mari (író): Szát, Mȧri

Saebelmann-Kunileid, Aleksander (zenesz.): Szébëlmȧn-Kunilëid, Ålëkszȧndër

Saebelmann, Friedrich (zenesz.): Szébëlmȧn, Frídrih

Sagadi (falu): Szȧgȧdi

Saha-Loo (nagyközség): Szȧhȧ-Ló

Sakala (hetilap): Szȧkȧlȧ

Sakala (ősi tartomány): Szȧkȧlȧ

Sakala kõrgustik (dombság): Szȧkȧlȧ körgusztik

Saks, Ita (fordító): Szȧksz, Itȧ

Saks, Reti (grafikus): Szȧksz, Rëti

Saks, Valdur (biológus): Szȧksz, Vȧldur

Salasoo, Tiiu (nyelvész): Szȧlȧszó, Tíju

Salumäe, Erika (ol. bajnok): Szȧlumeë, Ërikȧ

Saluri, Rein (író): Szȧluri, Rëjn

Samarüütel, Mihkel (író): Szȧmȧrűtël, Mihkël

Sang, August (költő): Szȧng, Åuguszt

Sangla (mocsár): Szȧnglȧ

Sapar, Arvid-Ervin (fizikus): Szȧpȧr, Årvid- Ërvin

Sarapuu, Tiina (üvegművész): Szȧrȧpú, Tínȧ

Särg, Taive (nyelvész): Szerg, Tȧjvë

Sasko, Osvald (k. sz.): Szȧszko, Oszvȧld

Sauter, Peeter (író): Szȧutër, Pétër

Savisaar, Edgar (v. kormányfő): Szȧviszár, Ëdgȧr

Savisaar, Remo (természetfényképész): Szȧviszár, Rëmo

Schenkenberg, Ivo (pénzverő): Sënkënbërg

Sedrik, Meeli (nyelvész): Szëdrik, Méli

Seilenthal, Tõnu (nyelvész): Szëjlëntȧl, Tönu

Seljamaa, Julius (békekötő): Szëljȧmá, Juliusz

Selke, Tiina (zenetudós): Szëlkë, Tínȧ

Semper, Ene-Liis (látványtervező): Szëmpër, Ënë-Lísz

Semper, Johannes (költő): Szëmpër, Johȧnnësz

Sepp, Olav (sakkozó): Szëpp, Olȧv

Sester, Sven (miniszter): Szësztër, Szvën

Setumaa (történelmi tájegység): Szëtumá

Siig, Arvi (költő): Szíg, Årvi

Siilivask, Karl (történész): Szílivȧszk, Kȧrl

Siim, Margit (néprajztudós): Szím, Mȧrgit

Siim, Tõnis (k. sz.): Szím, Tönisz

Siimann, Mart (v. kormányfő): Szímȧn, Mȧrt

Siimets, Moonika (filmrendező): Szímëtsz, Mónikȧ

Siitan, Toomas (zenetudós): Szítȧn, Tómȧsz

Sikemäe, Ilmar (író): Szikëmeë, Ilmȧr

Sikkar, Johannes (v. kormányfő): Szikkȧr, Johȧnnësz

Silla, Priit (ellenálló): Szillȧ, Prít

Sillamäe (város): Szillȧmeë

Sindi (város): Szinydi

Sinijärv, Karl Martin (költő): Szinijerv, Kȧrl Mȧrtin

Sinimäed (mészkő dombvonulat): Szinimeëd

Sinimets, Ivar (műfordító): Szinimëtsz, Ivȧr

Sink, Kuldar (zenesz.): Szink, Kuldȧr

Sirk, Aavo (fizikus): Szirk, Ávo

Sirkel, Mati (műfordító): Szirkël, Mȧtyi

Sirp (hetilap): Szirp

Sisask, Urmas (zenesz.): Sziszȧszk, Urmȧsz

Skytte, Johan (kormányzó, rektor): Süttë vagy Szküttë, Johȧn

Šmigun-Vähi, Kristiina (ol. bajnok): Smigun-Vehi, Krisztínȧ

Smuul, Juhan (költő): Szmúl, Juhȧn

Sõjamäe (lakónegyed): Szöjȧmeë

Sokk, Tiit (ol. bajnok): Szokk, Tít

Sommer, Lauri (író): Szommër. Lȧuri

Soomere, Tarmo (mérnök): Szómërë, Tȧrmo

Soomets, Triin (költő): Szómëtsz, Trín

Soone, Einar (püspök): Szónë, Ëjnȧr

Soontagana (ősi kistartomány): Szóntȧgȧnȧ

Soopoolitse (ősi kistartomány): Szópólitszë

Soosaar, Mark (filmrendező): Szószár, Mȧrk

Soosaar, Sven-Erik (nyelvész): Szószár, Szvën-Ërik

Sootak, Indrek (Hargla, Indrek; író): Szótȧk, Indrëk (Hȧrglȧ, Indrëk)

Soots, Ants (zenetanár): Szótsz, Åntsz

Soots, Jaan (békekötő): Szótsz, Ján

Sõrve poolsaar (félsziget): Szörvë pólszár

Sööt, Karl Eduard (költő): Szőt, Ëduȧrd

Sööt, Margus (sakkozó): Szőt, Mȧrgusz

Speek, Peeter (újságíró): Szpék, Pétër

Stahl, Heinrich (nyelvész): Stál, Hejnrih

Staub, Madis (sakkozó): Stȧub, Mȧdisz

Strandman, Otto (v. államelnök): Strȧndmȧn, Otto

Stukolkin, Ivar (ol. bajnok): Sztukolkin, Ivȧr

Suija, Pärt (iskolamester): Szujjȧ, Pert

Suits, Gustav (költő): Szujtsz, Gusztȧv

Sumera, Lepo (zenesz.): Szumërȧ, Lëpo

Summatavet, Kärt (képzőművész): Szummȧtȧvët, Kert

Sundja, Lennart (művelődéspolitikus): Szunydjȧ, Lënnȧrt

Suuman, Alexander (költő): Szúmȧn, Ålëkszȧndër

Suur-Munamägi (csúcs): Szúr-Munȧmegi

Suur-Pakri (sziget): Szúr-Pȧkri

Suur, Kalju (fényképművész): Szúr, Kȧljju

Suure-Jaani (körzet): Szúrë-Jáni

Suure-Jaani (város): Szúrë-Jáni

Suuremõisa (falu Muhu körzetben): Szúrëmöjszȧ

Suuremõisa (falu Pühalepa körzetben): Szúrëmöjszȧ

Suursaar (sziget): Szúrszár

Suurväli, Piret (műsorvezető): Szúrvelji, Pirët

Süda, Peeter (zenesz.): Szüdȧ, Pétër

Sütiste, Juhan (költő): Szütyisztë, Juhȧn

Taara (pogány isten neve): Tárȧ

Tallinn (főváros): Tȧljlinn

Talsi, Eeva (zeneművész): Tȧlszi, Évȧ

Talts, Jaan (ol. bajnok): Tȧltsz, Ján

Talve, Ilmar (néprajztudós): Tȧlvë, Ilmȧr

Talve, Juhan Kristjan (álnév: Sinilind, Sirje; újságíró): Tȧlvë, Juhȧn Krisztjȧn

Talvik, Heiti (költő): Tȧljvik, Hëjti

Tamberg, Eino (zenesz.): Tȧmbërg, Ëjno

Tamm, Anne (nyelvész): Tȧmm, Ånnë

Tamm, Jaan (régész): Tȧmm, Ján

Tammaru, Tiit (földrajztudós): Tȧmmȧru, Tít

Tammik, Anneli (ékszerművész): Tȧmmik, Ånnëli

Tammsaare, Anton Hansen (író): Tȧmmszárë, Ånton Hȧnszën

Tampere, Herbert (zenetudós): Tȧmpërë, Hërbërt

Tamsalu, Rein (fizikus): Tȧmszȧlu, Rëjn

Tannberg, Tõnu-Andrus (történész): Tȧnbërg, Tönu-Åndrusz

Tarand, Andres (v. kormányfő): Tȧrȧnd, Åndrësz

Tarbatu (Tartu régi neve): Tȧrbȧtu

Tarmak, Jüri (ol. bajnok): Tȧrmȧk, Jüri

Tärn, Marti (zeneművész): Tern, Mȧrti

Tarto, Enn (munkás, ellenálló): Tȧrto, Ënn

Tartu (város): Tȧrtu

Tartumaa (megye): Tȧrtumá

Tarvastu (falu): Tȧrvȧsztu

Tasa, Toivo (nagykövet): Tȧszȧ, Tojvo

Tätte, Jaan (drámaíró, színész): Tettë, Ján

Taul, Anu (énekes): Tȧul, Ånu

Tavel, Lehte (i.-történész): Tȧvël, Lëhtë

Teataja (újság): Tëȧtȧjȧ

Teede, Andra (író): Tédë, Åndrȧ

Teemant, Jaan (v. kormányfő): Témȧnt, Ján

Tehvan, Ronga (paraszthős): Tëhvȧn, Rongȧ

Tertsius, Hans (parasztforradalmár):

Tërtsziusz, Hȧnsz

Thomson, Alexander Eduard (zenesz.): Tomszon, Ålëkszȧndër Ëduȧrd

Tief, Otto (v. kormányfő): Tíf, Otto

Tiislär, Kai (nyelvész): Tíszler, Kȧj

Tobias, Rudolf (zenesz.): Tobiȧsz, Rudolf

Toikka, Aare (színész): Tojkkȧ, Árë

Tõnisson, Aleksander (katonatiszt): Tönisszon, Ålëkszȧndër

Tõnisson, Jaan (v. államelnök): Tönisszon, Ján

Toolse (falu): Tólszë

Toomepuu, Jüri (katonatiszt): Tómëpú, Jüri

Toomet, Piret (nyelvtanár): Tómët, Pirët

Toomet, Tiia (író): Tómët, Tíjȧ

Toompea (Dómhegy): Tómpëȧ

Toomsalu, Ülo (nyelvész): Tómszȧlu, Ülo

Toonela (Másvilág): Tónëlȧ

Tootsen, Toivo (gyermekíró): Tótszën, Tojvo

Tormis, Veljo (zenesz.): Tormisz, Vëljo

Tõugu, Enn (infomérnök): Töugu, Ënn

Traat, Mats (író): Trát, Mȧtsz

Trass, Hans-Voldemar (biológus): Trȧszjsz, Hȧnsz-Voldëmȧr

Trossek, Andreas (művészettörténész): Trosszëk, Åndrëȧsz

Trummal, Vilma (történész): Trummȧl, Vilmȧ

Trummel, Asta (irodalomszervező): Trummël, Åsztȧ

Tsahkna, Margus (miniszter): Cȧhknȧ Mȧrgusz

Tširkova, Svetlana (ol. bajnok): Csirkovȧ, Szvëtlȧnȧ

Tubin, Eduard (zenesz.): Tubin, Ëduȧrd

Tulev, Toivo (zenesz.): Tulëv, Tojvo

Tulve, Helena (zenesz.): Tulvë, Hëlënȧ

Tulviste, Peeter (pszichológus): Tulvisztë, Pétër

Tuulik, Jüri (író): Túlik, Jüri

Türnpu, Konstantin (zenesz.): Türnpu, Konsztȧntyin

Tüür, Erkki-Sven (zenesz.): Tűr, Ërkki-Szvën

Ubar, Raimund-Johannes (infomérnök): Ubȧr, Rȧjmund-Johȧnnësz

Udam, Erik (villamosítási szakember, ellenálló): Udȧm, Ërik

Ugala (ősi tartomány, Ugandi): Ugȧlȧ

Ugala (színház): Ugȧlȧ

Ugandi (ősi tartomány): Ugȧndi

Uibo, Raivo (orvos): Ujbo, Rȧjvo

Uibo. Udo (fordító): Ujbo, Udo

Uibu, Jaak (orvos): Ujbu, Ják

Uluots, Jüri (v. kormányfő): Uluotsz, Jüri

Under, Marie (költő): Undër, Mȧrië

Undusk, Jaan (író): Unduszk, Ján

Ungari (Magyarország): Ungȧri

ungari keel (magyar nyelv): ungȧri kél

Unt, Mati (író): Unyt, Mȧtyi

Ustav, Mart (vegyész): Usztȧv, Mȧrt

Uudmäe, Jaak (ol. bajnok): Údmeë, Ják

Uusküla, Mari (nyelvész): Úszkülȧ, Mȧri

Uustalu, Tarmo (infomérnök): Úsztȧlu, Tȧrmo

Üdi, Jüri (író): Üdi, Jüri

Üksküla, Aarne (színész): Ükszkülȧ, Árnë

Ülemiste järv (tó): Ülëmisztë jerv

Ümera (folyó): Ümërȧ

Üprus, Avo (lelkész): Üprusz, Åvo

Vaarandi, Debora (költő): Várȧndi, Dëborȧ

Vääri, Eduard (nyelvész): Vēri, Ëduȧrd

Vabar, Sven (kritikus): Vȧbȧr, Szvën

Vadi, Urmas (író): Vȧgyi, Urmȧsz

Vaga, Voldemar (művészettörténész): Vȧgȧ, Voldëmȧr

Vaher, Berk (író): Vȧhër, Bërk

Vähi, Peeter (zenesz.): Vehi, Pétër

Vähi, Tiit (v. kormányfő): Vehi, Tít

Vahter, Artur (karvezető): Vȧhtër, Årtur

Vahtra, Anu (képzőművész): Vȧhtrȧ, Ånu

Vahtra, Tuuli (sakkozó): Vȧhtrȧ, Túli

Vaiga (ősi kistartomány): Vȧjgȧ

Vaik, Mait (zeneművész): Vȧjk, Mȧjt

Väike-Maarja (nagyközség): Vejkë-Márjȧ

Väike-Pakri (sziget): Vejkë-Pȧkri

Vaiksoo, Jaanus (gyermekíró): Vȧjkszó, Jánusz

Väina (Daugava; Nyugati-Dvina; folyó): Vejnȧ

Vainikko, Gennadi (matematikus): Vȧjnikko, Gënnȧdi

Vaino, Karl (kommunista vezető): Vȧjno, Kȧrl

Valga (város): Vȧlgȧ

Valgamaa (megye): Vȧlgȧmá

Valge, Jaak (történész): Vȧlgë, Ják

Valgus (könyvkiadó): Vȧlgusz

Väli, Voldemar (ol. bajnok): Velji, Voldëmȧr

Väljal, Silvi (grafikus): Veljjȧl, Szilvi

Väljas, Vaino (kommunista vezető): Veljjȧsz, Vȧjno

Vallak, Peet (újságíró): Vȧllȧk, Pét

Vallik, Aidi (író): Vȧljlik, Åjdi

Vallikivi, Tiina (író): Vȧljlikivi, Tínȧ

Vallimägi (várhegy Paide városában): Vȧljlimegi

Vallimägi (várhegy Rakvere városában): Vȧljlimegi

Valt, Lembit (tudománytörténész): Vȧljt, Lëmbit

Valter, Edgar (képzőművész): Vȧltër, Ëdgȧr

Valton, Arvo (író): Vȧlton, Årvo

Vana-Kastre (falu): Vȧnȧ-Kȧsztrë

Vanamõisa (falu): Vȧnȧmöjszȧ

Vanemuine (dalisten): Vȧnëmujnë

Vanemuine (színház): Vȧnëmujnë

Vanja, Rein (k. sz.): Vȧnjȧ, Rëjn

Varblane, Urmas (közgazdász): Vȧrblȧnë, Urmȧsz

Vares, Johannes (v. kormányfő, költő): Vȧrësz, Johȧnnësz

Vasar, Eero (orvos): Vȧszȧr, Éro

Vassiljev, Rannar (miniszter): Vȧsziljëv, Rȧnnȧr

Veerpalu, Andrus (ol. bajnok): Vérpȧlu, Åndrusz

Veidemann, Rein (író): Vëjdëmȧn, Rëjn

Veiderma, Mihkel (vegyész): Vëjdërmȧ, Mihkël

Velliste, Trivimi (nyelvtanár): Vëllisztë, Trivimi

Velsker, Mart (i.-történész): Vëlszkër, Mȧrt

Veski, Johan Voldemar (nyelvész): Vëszjki, Johȧn Voldëmȧr

Veskis, Leidi (műfordító): Vëszjkisz, Lëjdi

Vetemaa, Enn (költő): Vëtëmá, Ënn

Vettik, Tuudur (zenesz.): Vëtytik, Túdur

Vihalemm, Arno (költő): Vihȧlëmm, Årno

Vihmand, Mari (zenesz.): Vihmȧnd, Mȧri

Viiding, Juhan (költő): Víding, Juhȧn

Viires, Ants (néprajztudós): Vírësz, Åntsz

Viires, Piret (i.-történész): Vírësz, Pirët

Viitol, Livia (költő): Vítol, Liviȧ

Viitsoo, Tiit-Rein (nyelvész): Vítszó, Tít-Rëjn

Vikerkaar (folyóirat): Vikërkár

Viks, Ülle (nyelvész): Viksz, Üllë

Vilde, Eduard (író): Vildë, Ëduȧrd

Viljandi (város): Viljȧndi

Viljandimaa (megye): Viljȧndimá

Villems, Richard (fizikus): Villëmsz, Rihȧrd

Viller, Leo (k. sz.): Villër, Lëo

Vilms, Jüri (jogász): Vilmsz, Jüri

Vilo, Jaak (infomérnök): Vilo, Ják

Vind, Meelis (zeneművész): Vinyd, Mélisz

Vint, Tõnis (rajzművész): Vinyt, Tönisz

Virginius, Andreas (bibliafordító): Virginius, Åndrëȧsz

Virumaa (ősi tartomány): Virumá

Visnapuu, Henrik (költő): Visznȧpú, Hënrik

Vissel, Anu (néprajztudós): Visszël, Ånu

Vjatško (fejedelem): Vjȧcsko

Võhandu (folyó): Vöhȧndu

Vohnja (falu): Vohnjȧ

Võlla (mocsár): Völlȧ

Volmer, Arvo (karmester): Volmër, Årvo

Võnnu (Cēsis, város): Vönnu (Cészisz)

Võnnu (falu): Vönnu

Võnnu (kisváros): Vönnu

Vooglaid, Varro (jogász): Vóglȧjd, Vȧrro

Vormsi (sziget): Vormszi

Võrtsjärv (tó): Vörtszjerv

Võru (város): Vöru

Võrumaa (megye): Vörumá

Walter, Hannes (hadtörténész): Vȧltër, Hȧnnësz

Warma, Aleksander (v. kormányfő): Vȧrmȧ, Ålëkszȧndër

Wiedemann, Ferdinand Johann (nyelvész): Vídëmȧn, Fërdinȧnd Johȧn

Wiiralt, Eduard (grafikus): Vírȧlt, Ëduȧrd

Wilde, Peter Ernst (orvos): Vildë, Pëtër Ërnszt

Wulff-Õis, Gustav (költő): Vulf-Öjsz, Gusztȧv

Zobel, Martin (környezettudós): Szobël, Mȧrtin

.

.

A MAGYAR–ÉSZT NYELVROKONSÁGRÓL

Vázlat

Milyen az észt nyelv? Füleljünk csak bele a rádió vagy tévé adásába: Távolról hallva mintha magyarul beszélnének. Közelebbről kellemesen hangzós, változatosan hullámzó, tagolt az észt beszéd. 100 magánhangzójára 117 mássalhangzó jut (finn: 96, olasz: 108, magyar és francia: 141, orosz: 150, német: 177). A beszéd finom árnyalatait persze tanulnia kell az érdeklődőnek: az õ hang szokatlan a kezdőknek. Az I., II. és III. hosszúságra meg a változatos névszóragozás-ra oda kell figyelni. Az észt nyelv a társadalmi élet és az oktatás minden területén teljes jogú.

.

Szembeállítás helyett összeegyeztetés

Senkinek az érzékenységét, jogos büszkeségét (vagy egyéni hitét?) nem akarom megsérteni.

A magyar nyelv rokonságát az újkori nyelvtudomány kutatta ki a XVIII. századtól, egyre bővülő ismereti-bizonyító anyaggal. Remélem, elfogadhatjuk, hogy ilyen fontos ügyben egyéni vonzalom vagy rövid távú pártérdek nem dönthet, mert a nyelvrokonság tudományos kérdés.

Mi az igaz, mi a hamis? A tudományos állásponttal szemben éles bírálatokat fogalmaznak meg a különféle kutatók, különösképpen a műkedvelők. Burjánzanak az elméletek. Vegyünk két példát: az etruszk és az egyiptomi nyelvet (nem azonos az arabbal). Az etruszk nyelv „indoeurópai jellegű, hajlító nyelv” – Fehér Bence szíves szóbeli közlése szerint. A kiváló tudós, latintanár, költő-író-műfordító maga is írt etruszk nyelvű (!) verset. Az egyiptomi nyelvet is tanulmányozhatjuk valamennyire, ha megismerkedünk a görög betűs kopt ábécével: nyugodtan vegyük kézbe a kiváló kopt nyelvtanokat! Tehát a közember számára elérhetetlenebb írásrendszerű nyelvekről, szövegekről könnyedén kimondatik: ősmagyar.

A tudományban mindig akadnak fehér foltok. A finnugor-uráli nyelvtudomány és az őstörténetírás szintén fejlődik, képviselőik között viták zajlanak, új feltevések kerülnek elő.

A nyelvrokonság nem azonos a vérségi (genetikai) rokonsággal. A svéd nyelv is nyelvrokona az olasznak, a német távolabbi nyelvrokona a cigány nyelv. Kis létszámú nép képes növekedni s megerősödni. „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel)

A művelődési kapcsolatok, hatások minden nép életében szerteágazóak. Lehetnek állandó, de gyorsabban változó elemek. Léteznek ősi elemei a magyar népzenének, néprajzi műveltségünknek, de ezek kiegészülnek, módosulhatnak is. Már elég jól el tudjuk különíteni, melyik művelődési elemünk honnan ered: belső keletkezésű vagy máshonnan való. Természetesen mindezek már sajátosan magyar kincsek.

Nemzeti történelmünk ó- és újabb törökségi szálai (avar, onogur, kazár, türk, besenyő, kun) erős nyomot hagytak műveltségünk szőttesében. Ezt nem szabad tagadnunk: komolyan veendő az Attila-hagyomány avar szála (Ekkehard), a rovásírás eredete (blak-bulak), Anonymus és Kézai Simon munkássága, az avar koriak továbbélése, a szláv orrhangú mássalhangzók átvételének időrendje, Árpád honfoglalóinak északi útvonala és gyors haladása, létszámuk – ahogy Makkay János áttekinti a többi között Indul a magyar Attila földjére (2009) című kötetében.

Ne szégyenkezzünk történelmi teljesítményünk miatt. Nem vagyunk kicsik, hanem nagyok, s dolgozzunk tovább a jövőért. Tessenek befáradni a könyvtárba, illetve föllépni a világhálóra!

.

A magyar–észt nyelvrokonság: szabályos változások, toldalékok, szókincs

Az észt és magyar a finnugor fa két szélső ágának tekinthető. Egymás nyelvét nem értjük, mégis sok a közös vonásunk. Lássuk a legfontosabbakat:

A nyelvek hangállománya közötti kapcsolat. Az észtben is megvolt valamikor a magánhangzó-harmónia, a hangrendi illeszkedés, mára azonban a toldalékok egyalakúak lettek.

Nagyon fontos jelzések a szabályos hangmegfelelések és hangváltozások: p–f, k-h stb.

A szerkezeti egyezések, hasonlóságok. Az észt is toldalékoló nyelv (agglutinatio), bár érdekes módon a finnel összevetve egyre inkább hajlító nyelvvé alakul át (flectio).

Az észt szóképzés igen gazdag.

Az ige- és főnév-toldalékolás közös eredetű toldalékai kiemelkedően bizonyító erejűek.

A hangsúly a szó első szótagára esik, s mellékhangsúly a 3. szótagra (az idegen szavak hosszú magánhangzóit kivéve). (Bár ez egy-egy nyelv életében módosulhat.)

A meglehetősen szabad szórend.

Egyik fő bizonyíték a mintegy 200 közös eredetű szó – köztük elemi és gyakori szavak.

 .

 

Közös eredetű toldalékok

.

Igék

Igei módjelek

Közös, hogy a kijelentő módnak sem az észtben, sem a magyarban nincsen jele.

Feltételes mód. A magyar -na/ne/ná/né jel az észtben is megvolt valamikor; a finnben mint a lehetőségi mód jele szerepel.

Igeragozás

A jelen idő ragjai azonos eredetűek 1. és 2. személyben: teszem – teen, teszünk – teeme

teszed – teed, tesztek – teete

Érdekes, rejtett jelzés, hogy az adunk – anname(k), teszünk – teeme(k) igealakok végén régen ugyanaz a -k szerepelt a többes szám jeleként. A magyarban ez a rag eredetileg -muk/mük volt.

Múlt idő jele (a magyarban: elbeszélő múlt, az észtben egyszerű múlt)

A magyar , időjel (régen: -ei) és az észt -i időjel a régi –j múltidőjelből ered.

Elbeszélő múlt (magyar) – Egyszerű múlt (észt) (Itt egyébként az igei személyragok is ősiek.)

nézém – nägin, nézéd – nägid, nézé –nägi nézénk – nägime, nézétëk – nägite, nézék – nägid

Igenevek

A magyar határozói igenév és az észt folyamatos melléknévi igenév azonos eredetű:

élve, élvénelav (= élő)

Befejezett melléknévi igenév: voltolnud Az észt -n közös a -ni főnéviigenév-képző -n-jével.

.

Névszók

Névszóképzők Lássunk néhányat!

-d: harmad – kolmand-, negyed – neljand

-k: maradék, játék; söök (= étel, evés), tulek (= jövetel), lugemik (= olvasókönyv)

-kondhad; gyűjtőnév, példák: maakond – megye, naiskond – női csapat, perekond – család

-m képző: álom – unelm

Névszójelek

Többesjel

Az -i többesjel valamikor -j volt. Az észtben a birtokos esetben (genitivus), részelő esetben (partitivus) és több névszóesetnél találkozunk a közös eredetű, a magyar -i birtoktöbbesítő jelnek megfelő -i-vel:

fészek – pesa; fészkeim; fészkekben – pesis (vagy: pesades)

A melléknév fokozása

Közös eredetű a magyar -bb középfokjel és az észt -m középfokjel: uuem – újabb.

Névszóragok

Alanyesetben (nominativus) nincsen külön végződése sem a magyar, sem az észt főnévnek.

Az ősi -na/-ne a magyarban -n/on/-ën/ön helyhatározórag (superessivus) és -an/en módhatározórag (modalis-essivus), míg az észtben -na állapothatározó (essivus). Példák: vőn, házon, kézën, övön és väina – vőként, kojana – házként, käena – kézként, vööna – övként.

A -ban/ben ragunk (régen: belën) közös eredetű az észt -s raggal, mindkettő helyhatározórag (inessivus). Az észt -s a régi -sna toldalékból fejlődött ki. Példa: kézben – käes.

A magyar -tól/től helyhatározórag (ablativus) a szavunkból alakult ki: tő – tüvi.

Közös eredetű -nál/-nél helyhatározóragunk (adessivus) az észt -l helyhatározóraggal (adessivus), az -lna régi finnségi toldalékból való: övön – vööl, halon – kalal, nőnél – naisel.

A -t tárgyrag az ősi -t helyhatározóragból alakulhatott ki vagy a mutatónévmásból: az – too, mely kapcsolatos túl, tova határozószavainkkal.

Az említett -t rag (locativus) van meg a Vácott, Pécsëtt, Győrött, Kolozsvárt alakokban, az észtben az -lt helyhatározóragban (ablativus): nőről – naise pealt; lehallgatás – pealtkuulamine.

Birtokos személyragok

Eredetileg az észtben is megvoltak az ősi, közös eredetű birtokos személyragok (ahogy a finnségi nyelvek többségében). Jelenleg birtokos névmásokat használnak, melyek szintén közös eredetűek a magyar személyes névmásokkal és az igei, valamint birtokos személyragokkal is:

kezem – mu käsi, kezedsu käsi, kezünk – meie käsi, kezetekteie käsi

.

Egyéb nyelvtani sajátosságok

A főnévnek nincsen neme a magyarban, s az észtben sincs.

Az észtben nincsen birtoklást kifejező ige. A magyarhoz hasonlóan fejezik ki: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik van – mul, sul, temal, meil, teil, nendel on.

A jelzők előzik a jelzett szót: hubane väi – sovány vő; naise käsi – a nő keze.

A számnévi jelző után egyes szám áll: három fiú – kolm poega.

Érdekes és ősiségről árulkodik a páros testrészek finnugor jellegű megnevezése egyes számmal: jalgsi (lábon) – gyalog; pooljalg (mosdókagyló tartórésze) – félláb; poolkäsitsifélkézzel; poolsilm (csónak tattükörnyílása) – félszem. Ugyanígy ősrégi a kala püüdma – halászik; pohlale minema – áfonyázni megy (áfonyára) kifejezések egyes száma.

Az alany és állítmány egyeztetése számban és személyben (kivétel: on – van, vannak).

.

Észt–magyar közös eredetű szavaink

A szófejtés tudománya szerint a mintegy 660 finnugor eredetű szavunkból körülbelül 200 található meg az észt nyelvben is. 150 egészen biztos szófejtést és 54 nem egészen biztos vagy kétes szófejtést állítottam csoportokba. Nem kevés ez a mennyiség, hisz minden szó mögött további képzett vagy összetett szavak állnak. Érdekes, hogy magyar–finn szóegyezésből 263-at, magyar–manysiból 379-et, magyar–hantiból 348-at tart számon a finnugor nyelvtudomány.

A magyar ábécé sorrendjében szerepelnek az észt szavak magyar megfelelőikkel. Egy szótő egyszer szerepel, nagyon kevés kivétellel.

Az észt igéknek a töve szerepel, ezt ragozhatjuk. Például: ela- – él-; elan – élek.

Rokonságnevek (6 + 1)

ema (anya) – emse, Emese

isa (apa) – ős

minia – meny

naine – nő

poeg – fiú, fi

veli (fiútestvér. fivér) – -val, -vel (?)

väi – vő

Névmások, kötőszavak (14)

enese (maga) – ő, ön

et (hogy) – ez, ide, itt

kes – ki

kuidas – hogyan

kus – hol [ugyanebből a tőből: kui (ha, mint), kuid (de), kumb (melyik), kunagi (valamikor)]

meie, me – mi (személyes névmás)

mina, ma – én

mis – mi (kérdő névmás)

mööda (mentén, mellettgf) – meg, még, mögé

muu – más

sina, sa – te

teie, te – ti

tema (ő) – té(tova)

too (az) – túl, to(va)

Az emberi test (23 + 6)

aju – agy (?)

ige – íny

jalg (láb) – gyalog

jäse (tag) – íz (végtagrész)

kaenal – hón(alj) (?)

käsi – kéz

keha (test) – kégy (kör), kegyelet

(szivárvány) (?)

kumm (boltív) – homlok

kusi – húgy

küünar (régi hosszúság-mértékegység) –

könyök

leil (gőz, huzat) – lélek

maks – máj

mälv (begy, mellehúsa) – mell (?)

nälv (nyelvjárási: tajték, nyál) – nyelv; továbbá:

nälpa- – nyalogat (nyelvel) (?)

nõle- – nyál

õlg (tárgyeset, birtokos eset: õla) – váll

pask – fos

pea, pää – fej, fő

pii – fog (fn)

sapp – epe

silm – szem

soon (ér, ín) – ín

suu – száj

säär (lábszár) – szár

süda – szív (főnév)

süli – öl (főnév)

turi (nyak, tarkó) – tarja (?)

üdi – velő

veri – vér

Számnevek (8)

kaks (részelő eset: kaht) – két, kettő

kolm – három

neli – négy

viis (részelő eset: viit) – öt

kuus (részelő eset: kuut) – hat

sada – száz

esimene – első, elő

teine (második) – túl, tova

Élelem (5 + 1)

hapu – savanyú (?)

leem (leves) – lé, leves

mesi (mesilane = méh) – méz

muna (tojás) – mony (tojás)

pala (darab, falat) – falat

või – vaj

Természeti jelenségek, évszakok (13 + 4)

aas (rét) – aszó (száraz völgy) (?)

iga (kor) – év

jää – jég

jõgi (folyó) – jó (folyó)

koit – hajnal

kuru (zug, szoros) – horhó (mélyút,

vízmosta mélyedés)

kuu (égitest) – hó(nap), hold

lumi (hó) – lom (dér, latyak) (?)

mets (erdő) – messze (?)

öö – éj

pilv – felhő, felleg

soo (mocsár) – tó

sügis – ősz

talv – tél

tõug (nyári termés) – tavasz

valge (fehér, világos) – villám (?)

vesi – víz

Növények, állatok (15 + 10)

hiir – egér

kala – hal (főnév)

kiisk (halfajta) – kisz, küsz (halfajta) (?)

kusilane (nyelvjárási) – hangya

küü (nyelvjárási: lábatlan gyík) – kígyó (?)

lind (madár) – lúd (?)

nugis – nyuszt

õõs (üreg, odú) – odú (?)

paju (fűz) – fagyal (?)

pääsu, pääsuke – fecske

pesa – fészek

pohl (vörös áfonya) – bogyó (?)

pung (rügy,bimbó) – bog (?)

puu – fa

püü (fajd) – fogoly

rebane (róka) – ravasz, róka (?)

sarv – szarv

säinas – őn (halfajta)

seen (gomba) – szén (tapló) (?)

siil – sün, sül

soomus (pikkely) – csomó

täi – tetű

tutkas (madárfaj: pajzsos cankó) – tőgy (?)

tüvi – tő

vares – varjú

Anyagok, tárgyak (15 + 3)

kale (kalevõrk; halcsapda) – háló (?)

kivi – kő

koda – ház

kolu (tölcsér alakú tartály malomban) – halok

(háromszög-bevágás fatörzsön)

kurn (szűrő) – horony (bemélyedés)

lõugas – lyuk

lüsi (kaszanyél) – nyél

nool – nyíl

ora – ár (hegyes végű lyukasztó eszköz)

pada – fazék

peel (létrarúd, vitorlarúd) – fél (ajtófélfa) (?)

pori (sár) – por (?)

sõlm – csomó

tera (él, penge), teras (acél) – tőr

väits (kés) – véső

vask (réz) – vas

voodi – ágy

vöö – öv

Ősi vagy fontos igék (40 + 17)

ela- – él

ime- – emik (szopik), emlő

joo- – iszik

kadu- (eltűnik, meghal) – hagy

kamar (disznóbőr) – hámlik (?)

kee- (fő, forr) – köved, köveszt (puhára fő[z])

keera- (forgat, hajlít, csavar) – kerül (?)

kerja- (koldul) – kér

koole- (nyelvjárási) – hal (ige)

kulge- – halad

kulu- (elfogy, elkopik, eltelik) – hullik (?)

kummardama (meghajol) – homorú (?)

kuule- – hall (?)

kütke (szarvasmarha béklyója) – köt

lee- (lesz, valószínűleg lesz) – lesz

leia- – lel

loe- (olvas, számol) – olvas (?)

löö- (üt, lő) – lő

lükka- – lök

minema – menni

mõista- (ért, felfog) – mutat (?)

mõse- (nyelvjárási) – mos

näge- (lát) – néz

neela- – nyel

nooli- – nyal

nügi- (lassan mozdítva tol) – nyű (ige) (?)

ol- (a létige töve) – vol- (a „van” tőváltozata)

on – van (létige)

pakata- – fakad (?)

pelga- – fél (ige)

pooma (felakaszt) – fog (ige)

põle- (nyelvjárási: pala-) (ég; ige) – fagy (ige)

poe-, puge- (belopózik) – bújik

punu- – fon

puserda- – facsar

puuri- – fúr

rakenda- (alkalmaz; finnül épít) – rak

rebi- (tép, szakít) – reped

sora- – csorog (?)

söö- – ëszik

sula- – olvad

suru- (nyom, szorít) – szúr

sünni- – ellik (?)

tapa- (öl) – tapod (?)

tardu- (megmerevedik, -alvad, elzsibbad) – tart (?)

tee- – tesz

tera (él, penge), teras (acél) – tőr

tõi- (hoz) – tojik

tule- (jön) – talál (?)

tunne-, tund-, tun- (érez, tud, ismer) – tud

tungi- (behatol, benyomul) – dug (?)

uju- – úszik

valgu- (ömlik, omlik) – válik (?)

vanu- (összegubancolódik, összenyomódik) – ványol (?)

vea-, veda- (vezet, húz, szállít) – vezet

vesta- (farag, vés, elmond elbeszél) – vés

vii- – visz

Egyéb szavak (11 + 12)

ala – al-, alsó

aru (ész, megértés) – ár, áru

arv (szám) – ár, áru

esi – elő-

hubane – sovány

hüvä, hea (jó) – ig(en) (?)

kebja (fürge, könnyű) – kevés (?)

kere (törzs, test) – körül

kisa (kiáltás, zaj) – küzd (?)

kisa (horog csúcsának az oldala) – kísál (nyelvjárási: felbosszant, veszekedik) (?)

koll (manó) – hagy(máz) (?)

-kond (gyűjtőnévképző) – had

kupp (daganat, dudor, göb) – hupolyag (hólyag, kelés) (?)

muru- (murumüts = sávozott sapka) – mar (ige) (?)

nimi – név

orb (birtokos eset: orvu) – árva

osa (rész) – oszlik (?)

puna (pír) – fan

sepp (kovács) – szép (ügyes) (?)

sõida- (utazik) – zaj (?)

täis (teli, tele, teljes, egész) – tele (?)

tüma (lágy, ingoványos, szurok) – enyv (?)

uus – új

.

Mesterségesen összeállított mondatok, lehet bővíteni!

Mu minia, mine koju! – Mu miniȧ, minë koju! – Mënyem, mënj haza!

Mu naise käes on kala. – Mu nȧjszë keësz on kȧlȧ. – A nőm (= feleségem) kezében hal van.

Neljas muna on pesas.Neljȧsz munȧ on pëszȧsz. – A negyedik tojás (mony) a fészekben van.

.

.

Függelékek

.

 A finn kiejtés főbb szabályai

A finn kiejtés jelölése pontatlan Tótfalusi István szótárában – összesen 108 finn címszót közöl (40 000 címszót tartalmazó kötetében). A szerző a zárt  ë-t egyáltalán nem jelöli, azt állítja, hogy „…köznyelvünk egyáltalán nem tud különbséget tenni a zárt és nyílt e hang között…”. Illetve képtelennek tartja a magyarokat arra, hogy szó végén rövid o-t vagy rövid ö-t ejtsenek. Tótfalusi a hosszú magánhangzókat betűkettőzéssel oldja meg, ami pedig ellentétes a magyar helyesírás elveivel. Példák: Häkkinen, hibásan: hekkinen, helyesen: Hekkinën; Päijänne, hibásan: pejijenne, helyesen: Pejjennë; Setälä, hibásan: szetele, helyesen: Szëtele; Sillanpää, hibásan: szillanpee, helyesen: Szillȧnpē; Väinö, hibásan: vejnő, helyesen: Vejnö.

A finn helyesírás és kiejtés igencsak hasonlít az észthez. A legfontosabb, magyartól eltérő hangjelölések, illetve hangok:

a = palóc a, nem ajakkerekítéses, ,,nemzetközi” a, egypontos ȧ-val jelöljük, Vantaa (város) – Vȧntá;

e = zárt ë-nek kell ejtenünk, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti) mëntëk, (ők) mëntek szavakban; ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang (az ö helyén, csak széthúzott szájjal); például: Helsinki (főváros) – Hëlszinki;

s = a magyar s és sz közti hang, selypítve ejtett magyar s, Suomi (= Finnország) – Szúomi;

y = a magyar ü-nek felel meg; Jyväskylä (város)Jüveszküle;

ä = az általános, nyílt magyar e-nek felel meg, alsó nyelvállású e, nyíltabb mint „vászprémi” e, Mäntsäla (város) – Mentszele, Räikkönen (autóversenyző)Rejkkönën.

A finnben gyakoriak a kettős magánhangzók. Az egy szótaggá egyesült kettős magánhangzókban az első tagon van a hangsúly (egy kicsit hosszabb). Csak első szótagban fordulnak elő: uo, yö, ie; au, ou, eu, iu; äy, öy. Példák: kaupunki (= város) káupunki; Suomi (= Finnország)Szúomi. Az ai, ei, oi, ui, yi, äi, öi kettőhangzók bármelyik szótagban jelentkezhetnek, s majdnem j-sen ejtjük őket: ȧj, ëj, oj, uj, üj, ej, öj. Példa: Kainuu (város)Kȧjnú.

A hosszú magánhangzókat a betűk kettőzése jelöli. A rövid magánhangzók hosszú párjai. Tehát: aa = kb. á, de inkább hosszú ȧ, hosszú palóc a, Vaasa (város) – Vászȧ; ee = kb. é, de inkább hosszú zárt ë, Hämeenlinna (város) –Heménlinnȧ; ii = í, Riihimäki (város) – Ríhimeki;
oo = kb. ó, Espoo (város)Ëszpó; uu = ú, Joensuu (város) – Joënszú; yy = ű, Riispyy (város)Ríszpű; ää = hosszú e, azaz ē, Hyvinkää (város) – Hüvinkē; öö = kb. ő, de nem annyira ajakkerekítéses, mint a magyar, Töölö (Helsinki városrésze) – Tőlö.

A hosszú mássalhangzókat mindig nagyon hosszan kell ejtenünk! Példák: kirkko (kb. kirkko) – templom; kädessä (kb. kedëssze) – kézben.

A véghehezet, a gégezár, a „néma k” tulajdonképpen a szóvégi magánhangzó hirtelen abbahagyása (mintha k-t akarnánk ejteni). Írásban nem jelölik, szokásos jele: ‘. A felszólító mód végén, (egyes szám 2. személyben), a főnévi igenevek végén, néhány más toldalék végén, s egyes e végű szavak végén fordul elő. Például: mene! (mënë’) – menj! Ha utána mondunk másik szót is, kettőzve ejtjük a kezdő mássalhangzóját. Példa: mene jo! (mënëjjo) – menj már!

.

A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon

(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak és tanulóknak)

Bevezetés

Szépen zengő magyar nyelvünk egyik rejtett – vagy inkább elhallgatott, mellőzött – jellemzője a két e-féle hang megkülönböztetése: vagyis az E (tizennegyedik) és Ë (tizenötödik) magánhangzónk használata. Önálló jelhang (fonéma; Buvári Márta magyarítása).

Hihetetlennek tűnik, de az egyetemi vagy főiskolai tanszékek egyes oktatói sincsenek tisztában a jól áttekinthető szabályokkal (a hallgatókról nem is szólva). Mivel a tananyagokban, jegyzetekben nemigen szerepel, eddig kevéssé tudhattak róla – legföljebb elszórt szakmunkákból, népdalkiadványokból vagy homályos szótári jelölésekből. De íme, most már bárki rendelkezésére áll ez a tömör útmutató a zárt ë-ről.

Miért van szükségünk a zárt ë-re? Azért kell foglalkoznunk vele:

mert egyrészt a magyar nyelv finnugor öröksége;

hogy magánhangzórendszerünk működőképes maradjon (a hangolvadás veszélye miatt);

hogy nyelvünk változatosabban csengjen [Nem igaz az az állítás, hogy „sok az enyelvünkben. Simonyi Ernő így mérte föl Bodolay Géza Versëk szëbben című gyűjteményét (2001, 296. o.) csak a magánhangzók szempontjából: a: 21,6 % és e: 17,1 %; á: 8,8 % és é: 8,8; o: 10,2 % és ë: 8,9 % és ö: 3,4 % ; csodálatos arányosság e hét magánhangzónknál.]

hogy az egybeeső szóalakokat könnyebben megkülönböztessük (csak a magas hangrendű igéink száma mintegy 21 ezer; például: ti kértëk – ők kértek);

hogy hibátlanul, helyesebb kiejtéssel tudjunk megszólalni más nyelveken: angolul, németül, észtül, finnül, eszperantóul és szinte minden idegen nyelven.

Tulajdonképpen a zárt ë-zés mai rendszere nagyobb részt egyezik a régebbről ismertekkel: a Tatrosi Másolatnak (Müncheni Kódex, 1416–1466), Tapolcafői Kalmár György Summájának (1772) és a Czuczor-Fogarasi-szótárnak (1862–1881) az ë-anyagával. Aki azt állítja, hogy nem lehet megteremteni a zárt ë mércéjét (normáját), az nem ismeri a kérdéskört (vagy nem akarja ismerni). Balogh Lajos nyelvjáráskutató közli: a zárt ë ingadozása a tövekben mintegy 15 %-os. A teljes tővéghangzókban és kötőhangokban ennél is kevesebb, a toldalékokban szinte semmi. Buvári Márta szótára máris írásba foglalta ezt a bizonyos kívánatos ë-ző mércét.

Most akkor tudománnyal foglalkozunk vagy nem?

Csúcs László említi valahol, hogy a német nyelvű szakirodalmat a fiatal kutatók nem ismerik. És a magyar nyelvűt? A kiváló Balassi-fordító, Sander Liivak bátran, szakirodalom (ismerete és) idézése nélkül mondott ítéletet a zárt ë hang fölött (amúgy bensőségesen ápolja a dél-észt mulgi nyelvjárást). Magánlevélben 47 hibát, észrevételt írtam meg a szerzőnek.

Itt Magyarországon az egyik ismert nyelvészeti és tudományos honlapon Mindent a zárt ë hangról és Ilyen lënne az új helyësírás címekkel kétrészes írást tett közzé az egyik magyarországi finnugor nyelvész: 81 (!) tévedés vagy kifogásolható részlet találtatott benne.

Vagy a mai nyelvészek, főiskolai és egyetemi oktatók – tisztelet a kivételeknek – úgy gondolják, hogy képesek megfelelő szinten művelni a magyar nyelvtörténetet, leíró nyelvészetet és alaktant a zárt ë ismerete nélkül?

Salamon Ágnes és Heidi Vaarala külön tanulmányban, tanulságos kísérletekben vizsgálta a hallgatók és középiskolások e-ë-tudását, azaz a finn megfelelőket: az ä-e-t. Több alkalommal kísérleteztem tanulókkal én is: mind az általános iskolások, mind a középiskolások azonnal ki tudták ejteni a zárt ë-t (fülhallásuk után, illetve szájtartásomat utánozva). Ugyanis az ö helyén ejtjük a zárt ë-t. Ö-t pedig mindenki tud ejteni kies hazánkban… Gyakoroljunk már egy kicsit! A már uncsi „kommunikáció” mellé vegyünk be a tankönyvekbe néhány zárt ë-s gyakorlatot! S Kodály nyomán rakjuk vissza a népdalokra a pöttyöket, mármint az ë-kre!

.

Zárt ë egy oldalon

Szerkesztette Mészáros András, főként Buvári Márta szótára szerint.

A Magyar Nyelv Napjára, a Bárczi Géza Emlékévben.

Bicske-Budapest, Bárczi Alapítvány, 2015 ISBN 978 963 87888 8 7

SZAVAKBAN 1–7., TÖVEKBEN I–II., TOLDALÉKOKBAN A–E, EGYBEESŐ ALAKOK

Két bevezető szabály:

1. Szóvégen nincsen zárt ë, 6 kivétellel: (simuló kérdőszócska), lë, në (hogynë), së (sosë), të, ugyë (egy tájszót még hozzáteszek: csozë = hitvány alak, naplopó).

2. Szó elején sincsen zárt ë, kivételként szintén csak 6 szóban (és származékaikban) található: ëb (ëbihal), ëgyet (sok származék, pl: ëgyen-, ëgyén, ëgyéb-ëgyebet, ëgyetëm, ëgyütt), ëgyház, ëlég-ëlëget (hsz), ën- és ënnën- (ön- és önnön-), ëszik.

SZAVAKBAN

A zárt ë-t tartalmazó szavak magánhangzók s szófajok szerint csoportosítva (1–7.):

(X = magas magánhangzó, amely nem e vagy ë.)

1. Ë: (68) csëng, ëszik, fëd, fëdd, fëst, këll, lëng, lësz, mëgy, pëdz, pëng, rëng, szëd, tësz, vësz, zëng ► bëcs, bëgy, cënk, cët, csëcs, csëkk, csënd-et, csëpp-ek/ëk, ëb, ëgy-et (szn, ne), fëgy-e, fëss-ek, gyëp, hëcc, hëgy-ek, këgy-et, mëccs, mëggy-et, mëny-ek, mënny-et, për, përc, pëtty, rëg, rënd, rëp-, rëst-ek/ëk, sër, szëbb-et, szëg-ek (fn) – szeg (i), szëgy-et, szëm, szër, szërv-ek (szerv), tëtt, vëgyë (kérdőszó), ën- (ön), fël (ik) – fël-et (fn), fënnfënt, , lënn-lënt, mëg (hsz, ik, ksz), mëly-ek (mely), (tiltószó) – ne (íme), nëmnem (tagadószó) – nem-nëm (fn), rëccs, , sëm, , tën-.

ËË: bërrëg, csëpëg, csërrëg, csëttëg, fëcsëg, hërrëg, hërsëg, hëtyëg, këtyëg, përcëg, përëg, pëtyëg, pëttyëg, pëzsëg, rëcsëg, rëttëg, rëzëg, sërcëg, szëpëg, zsënyëg ► csërfël, hëccël, hërgël, pëckël, përgël, përzsël, rëndël, szërël ► pëdër, sëpër szërëz, tëgëz (i) – tegez (fn) ► bërbër, bërzsëny, csëcsën, csëndër, fëlcsër, gërëzd, kërëszt, pëndëly, përsëly, szëndër ► bëzzëg, csërfës-ek, ënnën-, fëlës (fölös) – feles (½-es), fëlëtt, hëgyës (eszköz) – hëgyes (táj), tëttës, vëgyës-ek/ëk, vërës-ek/ëk Ë-Ë-Ë: bërzënkëdik, csëpërëdik, csëpërëg, këkëckëdik, pëndërëdik, szëmërëg, szëndërëg; gërëndëly.

2. ËE: pëshed, rëked, sërked ► rëszket, szërkeszt, szërvez (szervez) csëppen, frëccsen, këttyen, pëccen, rëccsen, rëkken, sërken, szëppen ► ëgyen– (előtag), fëcske, fëlleg, gërnye, gyënge, hëtyke, këce (élénk), kecsës, këllem, lëjjebb, mëgye, mëzsgye, pënge, përje, përnye, rëggel (hsz, fn), rëkesz, sërke, sërte, szërte (hsz, ik), vëpsze, zsëmle, zsënge.

→ ▀ Általában a főnév teljes töve zárt Ë: ëb-Ë-k, a melléknévé nyílt E: szép-E-k. ▀

ËËE: fëlësleg, nëmëre (szél), përëszke, përëszlen, szëdërjes-ek/ëk, szëdërnye, szërëncse, szërkëzet, vëcsërnye Ë-Ë-X: gërëncsér, kërëszt(y)én(y), pëllëngér, pëndërít, përëszlény, tëpërtő Ë-E-Ë: ëgyetëm, fëllebbëz, mënetel (fn), mënetël (i), rëstelkëdik, szërzetës Ë-E-E: bëtlehem, ëgyveleg, fër-geteg, mënyecske, mënnyezet, rëndetlen, rëngeteg (mn, szn, fn), szëmtelen Ë-Ë-E-E: ëszpërente Ë-E-X: fëllengzős, lëendő, mënyegző, szërkentyű.

3. ËX: csëpül, csërdít, csëtlik, csëttint, lëndül, pëndül, përdül, rëndül, rëpül, rëzdül, sërdül, sërít, zëndül, zsëndül ► bëtű, ëgyén, fëcni, fëlhő, gërinc, gyëngéd-ek, gyëplő, gyëpű, mënyét, pëcér, pëcsét, sëmmi, sërény-ek, sërtés-ek/ëk, sëtét-ek/ëk, szëgény-ek/ëk, szëlíd-ek, szëmély, szëmő, szëmölcs, szërdék, szërény-ek/ëk, szërint, zsëllér Ë-X-Ë: fëcsérël, szëlindëk Ë-X-E: ëgyüttes-ek/ëk, szëmőke, szërintem, zëlnice, zsëndice Ë-X-X: ëbihal, szëmöldök 5 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: ► dërékdërëkat (fn, mn), ëlégëlëgetëgyébëgyebet, fëdél-fëdelet, kënyérkënyeret.

4. EË: brekëg, csemcsëg, csevëg, hebëg, hemzsëg, hencëg, lebëg, leppëg, mekëg, nyekëg, rebëg, rekëg, remëg, seppëg, terëm (i) ► csencsël, kecël (fut), lebzsël ► derëng, feszëng, kerëng, merëng, versëng ► csegëly, embër, gyerëk, gyermëk, hengër, kendër, mestër, rejtëk, remëkek/ëk, tengëly, tengër, versëny ► cserës, csetrës, egrës, eszës, feszës, helyës (szép) helyes (férőhelyes), hentës, jegyës (eljegyzett) – jegyes-ek (1–5), jelës (5) – jeles (jelölt), kecsës, keskëny, lelkës, lepcsës, nemës-ek/ëk, nyeszlëtt-ek, veszëtt-ek ► engëm, helyëtt (nu), jelën, kendtëk, nekëmnekëdnektëk, vesztëg (hsz) E-Ë-Ë: fentërëg, hempërëg, hentërëg, nyekërëg, nyeldëkël, remëkël, vesztëgël EËE: erëget, feszëget, hessëget, rebësget, terjëget, vesztëget ► berkënye, cserësznye, gesztënye, jegënye, lebërnyeg, pecsënye, sekrëstye, tergënye, zegërnye ► cemënde, csemëge, csemëte, kecsëge, rekëttye, remëte ► kemënce, medënce, melënce, petrënce, remëse, szelënce, vetrëce ► legësleg (túlzófok) EEË: feszelëg, kecmerëg, keserëg, tekerëg ► csevetël, hebetël, kepedëz, kerepël, lefetyël, lelkendëzik, pepecsël, settenkëdik, szeletël, szemetël, vezekël ► decembër, ferencës, gerebën, kerecsën, meredëkek/ëk (mn, fn), szelemën, szeptembër, szerecsën E-Ë-E-Ë: encsëmbencsëm E-Ë-E-E: engëdetlen E-E-Ë-X: debrecëni-ek/k E-Ë-X: csevërészik, keltëzés, lepëdő, sebësség, tengëlic(e) E-X-Ë: beléndëk, feszélyëz, negédës, vezényël E-X-E-Ë: természetës.

5. XË: cirpël, csépël, érëz, fékëz, mímël, síël, szégyëll, trécsël, zsémbël billëg, fityëg, lihëg, pihëg, pisszëg, sziszëg, tipëg, zizëg stb. csigër, ébën, ébër, égër, fészër, hébër, ingër, litër, métër, négër, némbër, zsigër bélyëg, délcëg, érsëk, részëg, zsinëg kétëly, métëly, székëly, tégëly, véndëly, zsindëly ► érdëk, érdëm, némët, péntëk, szégyën ► bérës, édës, ékës, élës (kés) – éles (nadrág), éltës, érdës, girhës, hímës, hírës, hír-hëdt-ek, hitvës, hívës, ikës, ízës (lé) – ízes (végtag-), mécsës, rémës, szélës (út) – széles (szegëtt), vérës, zsémbës hiszën, igën, ingyën, mindën, régës-régën, tégëd-et, tizënXËË: bizsërëg, csicsërëg, didërëg, érdëkës, ficsërëg, hírësztël, pityërëg, sistërëg, ténfërëg díszëlëg, kéjëlëg, szédëlëg, tisztëlëg XËE: cibëre, cinëge, csipërke, csipëtke, csipkënye, imëtte, pipëre ► dédëlget, lélëgzet, titëket X-Ë-X: cicërél, csicsëri, csipkëlődik, himpëllér, kikërics, pipërkőc X-E-Ë: bukfencëzik, cipekëdik, csörgedëz, édelëg, énekël, hízelëg, hüledëzik, idegën, idegës, igyekëzik, incselëg, kéredzkëdik, őgyelëg, tietëk X-X-Ë: ciripël, csilingël, csiripël, hirigël, irigyël, ismétël, mérsékël, önkéntës, pöfékël, tömérdëk. ▀ 240 félkövér: elsőnek tanulandó! ▀

6. 34 HANGUGRATÓ: Ë → Ë: berëk-berkët, étëk, lélëklelkët, pëcëk, retëk ► csëbër, epër, ikër, medër, pityër, szëdër, vëdër ► érëm, selyëm, terëm (fn), verëm (fn), petrëzselyëm. Ë → E: ezërezret, férëg, fészëk, kérëg, mérëg, nyerëg ► szëmér|ëm-met ► fëgy|elëm-elmet, fërtelëm, këgye-lëm, rejtelëm, sejtelëm, szerelëm ► engëd|elëm-elmet, fejëdelëm, segëdelëm, veszëdelëm. → ▀ Az itt nem szereplő, nem toldalékos szavak nyílt E-sek!

7. A VEGYES hangrendűek Ë-sek: bëtyár, csozë, dëszka, ëgyház, fëbruár, gërënda, gyërtya, hërnyó, hërvad, lëány, lëcsó, lëkvár, novembër, októ-bër, pëlënka, plëtyka, rëám, szërda, tëa, tëgnap, tëhát, ugyë stb. De: ekkor, elemózsia, korhely, mekkora, pejkó, pereputty, szevasz, templom, tesó.

TÖVEKBEN

A főnevek, melléknevek teljes tövei, tővéghangzói elég szabályosak: ë, illetve e (I-II.):

I. A FŐNEVEK teljes töve általában zárt Ë: bérË-k, testË-k stb. FAJTÁK: szögecsË-k, -tized-, szöveg-, függelék-, kedély-, illem-, köpeny-, mellény-, tündér-, kérés-, sebész-, térképészet-, véset-, ëhetnék-, készlet-, eredmény-, szépség-, kérvény-, jelzet– stb. KIVÉTELEK, a teljes tő nyílt E: 38 FŐNÉV: éjE-k, él (fn), enyh, év, fej, férj, frigy, genny, gép, heg, hely, hetven (szn), ív, íz (végtagrész), jegy, jel, kép, kilenc (szn), lép (fn), méh, mell, méz, négy (szn), negyven (szn), nép, ötven, rész, rét, rév, szél (oldal), szenny, szív, tej, térd, tíz (szn), vég, vemh, víz 13 *V VÉGŰ: elvE-k, élv, enyv, érv, ismérv, kedv, keserv, mérv, nedv, nyelv, sérv, -szenv, terv 25 Ö-Ü: földE-k, fül, fürj, fűz, hölgy, könny, könyv, öl (fn), ölyv, öröm, örv, öv, őz, rügy, rüh, süv, szög, szörny, szügy, tőgy, tölgy, törzs, tűz, ügy, völgy 31 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: bél-belE-k, cecelégy, cserép, dél, ég (fn), ér (fn), fél (fn, szn), fenék, gyökér, hét (szn, fn), jég, kerék, kéz, kötél, közép, lég, légy (fn), levél, mész, név, nyél, réz, szekér, szél (lég), szemét, szén, tehén, tél, tenyér, tér (fn), veréb 11 HANGSZÍNVÁLTÓ: erdő-erdeje, erő, kettő, külső, mező, nő, tető, tüdő, velő, vessző, vő 8 V-S VÁLTOZATÚ: cső-csövek, fű, hő, kő, mű, nyű, tetű, tő. [Táj-tájak, szarv-szarvak, sár-sarat, adó-adaja, ló-lovak.] → ▀ Az idegen szavak zárt Ë-vel érkeznek nyelvünkbe! ▀

II. A MELLÉKNEVEK teljes töve túlnyomóan nyílt E: csekélyE-k, szűzE-k. KIVÉVE Ë: ► betegË-k, cefet, délcëg, édësded, eleven, gyermeteg, heveny, hideg, ilyen, kicsiny, kisded, meleg, öreg, pej, piciny, rëngeteg, részëg, rideg, süket, szëmtelen, szent, vén, vitéz stb. ► -DEDË-, -ETEGË-, -T(E)LENË-. Több melléknevet főnévként is használunk, két alakjuk van: Milyenek? / Kik-mik? ► Csövesek-csövesëk, deres, fehérek-Fehérëk, fejes, fészkes, gesztënyés, kedves, kettes, kezesek-kezesëk, kilencvenes, krémës, negyedikës, sötét, szerelmes, tízes, tőkés stb. [Mély hangrend: okosAk-okosOk!]

TOLDALÉKOKBAN

A toldalékolás szinte teljesen szabályos (A–E és O–Ë–Ö):

A) A toldalékolás FŐSZABÁLYA: A toldalékokban-tövekben MINDIG a következő magánhangzók felelnek meg egymásnak: O–Ë–Ö (pl.: -HOZ/HËZ/HÖZ; -ON/ËN/ÖN; -TOK/TËK/TÖK) és A–E (pl.: -BAN/BEN; -TAK/TEK). Továbbá Á–É, Ó–Ő, U–Ü, Ú–Ű. Két segítő kifejezés, egymás alá írandó: ÚJ-UL-Ó SZAB-ÁLY|O-K és SZŰK-ÜL-Ő SZEG-ÉLY|Ë-K/Ö-K. Ne aggódjunk, az O, a szögedi Ö megmutatja → a zárt Ë-t!

B) 4 IGEI toldalék a teljes tőhöz járul: -L, -LL, -NG, -Z bérË-L [tarOL, közÖL], fejE-L [hasAL]; kicsinyË-LL [nagyOLL] és rëstE-LL [sokALL]; lézË-NG [hajlONG, dühÖNG], töpreE-NG [lappANG]; fényË-Z [lapOZ, sörÖZ], kezE-Z [szavAZ]. → ▀ A zárt Ë „kiszámítható” e lap segítségével! ▀

C) 12 NÉVSZÓI toldalék a teljes tőhöz: -K, -T, -CSKE, -NKÉNT, -S -STÜL; -NC; -NTE; -D Ë: sebË-k, -t, -cske, -nként, -s, -stül; bérË-nc; rëggelË-nte; E: népE-k, -t, -cske, -nként, -s, -stül; kedvE-nc; évE-nte; kettE-d (harmA-d, hatO-d, ötÖ-d); -M, -D, -TËK (birt. személyrag) kezE-m; sebË-m stb.

D) A toldalék-kötőhang nyílt E: ért-E-NI, fejek-E-T, öregEBB-E-K-E-T, mën-E-TEL [árt-A-ni, halak-A-t, rosszabb-A-k-A-t, hoz-A-tal] stb. De 3 kivétel: néz-ËGET, ti ért-ËTËK, névLEGË-s [ráz-O-gat, árt-O-tok, vagylag-O-s]. E) Az –ËG igeképző, az –EG névszóképző (de: bélyëg, délcëg, részëg, zsinëg).

EGYBEESŐ ALAKOK

Csak a legfontosabb, egybeeső szóalakokat jelzem:

EGYBEESŐ SZÓALAKOK ti kérTËK; ők kérTEK [vártOk; vártAk] (csak ebből több mint 21000 létezik) ► ügyesEN; ügyesËN [okosAn; okosOn, zöldÖn]; tízEN, tízËN, tizën

sejtËTTE; sejtETTE [hajtOtta; hajtAtta] ► fejesEK (a káposzták); fejesËK (főnökök) [okosAk; okosOk] VËSZ-VESZIK-VET alakjai stb.

.

.

Felhasznált, illetve javasolt irodalom

Természetesen jóval több kiváló szerzőt és szakmunkát illenék fölsorolnom. De sem a névgyűjteménnyel, sem a nyelvrokonsági összeállítással nem törekedhettem teljességre – így a szakirodalommal sem. M. A. összeállító

.

Irodalom Az észt tulajdonnevek kiejtéséhez

Bassa Gizella: Eesti. Estonia. Észtország térképe. GiziMap. Budapest, 1993. Névgyűjtés

Bereczki András: Az észt történelem kronológikus áttekintése. Laar, Mart – Vahtre, Lauri – Vahtre, Sulev – Valk, Heiki: Észtország története. Fordította Csire Márta és Tiina Rüütmaa. Folia Estonica VII. Savariae [Szombathely], 1999. 241–278. o. Névgyűjtés

Bereczki Urmas: Észtország. Útikönyv. Hibernia – Z-Press Kiadó. Adatok lezárva: 2006. szeptember 30. Névgyűjtés

Davies, Helen – Csire Márta – Ilves, Marju: Kezdők észt nyelvkönyve. Holnap Kiadó. 2002. A kiejtés: 96. o.

Domokos Péter (Szerkesztette): Finnugor Életrajzi Lexikon. Tankönyvkiadó, 1990. Névgyűjtés

Finnugor Világ folyóirat számai 1996-tól 2015-ig. Alapította 1996 decemberében Tóth Szilárd, s ugyanő főszerkesztő; 1999. márciustól főszerkesztő napjainkig Csúcs Sándor. Névgyűjtés

Folia Estonica (FEst.) sorozat 1–13. számú kötetei (a 10. kötet nem jelent meg). Szerkeszti Pusztay János. Savariae (Szombathely), 1992–2012.Névgyűjtés

Jakó Géza: Észt–magyar–orosz nyelvkönyv. Valgus, Tallinn, 1973. Az észt betűk, kiejtésük: 10. o.

Kippasto, Anu – Nagy Judit: Észt nyelvkönyv. Bíbor Kiadó, Miskolc, 1995. Hääldamine: 12–17. o.

Laar, Mart – Vahtre, Lauri – Vahtre, Sulev – Valk, Heiki: Észtország története. Fordította Csire Márta és Tiina Rüütmaa. Folia Estonica VII. Savariae [Szombathely], 1999.Névgyűjtés

Lavotha Ödön: Észt nyelvkönyv. Tankönyvkiadó, 1960. Hangtan: 7–18. o.

M. A. [Mészáros András]: Észt nyelv. Az észt szavak kiejtéséről nagyon röviden. Eesti sõnade hääldamisest väga l ühidalt. Elérhető a világhálón, a kiejtes.hu honlapon: http://kiejtes.hu/az-eszt-a-finn-a-lengyel-es-a-torok-kiejtesrol-diohejban/az-eszt-kiejtesrol-diohejban-eesti-haaldamisest-luhidalt

Magay Tamás: Idegen nevek kiejtési szótára. Akadémiai Kiadó, 1974 (Második kiadás: 1978; harmadik kiadás: 1986) [Pontosan jelöli a jelhangokat, a többi között az ë-t 25 európai nyelvben – finnugor, szláv, germán, latin nyelvek névanyagában.] Az átírás fő forrása

Magyarországi Észt Intézet (Eesti Instituut) honlapja: esztorszag.hu. Névgyűjtés

Nurk, Anu – Pusztay János: Észt–magyar kisszótár. Savaria University Press. Szombathely, 1993. Hangtan: 269–273. o.

Nurm, Ernst – Raiet, Erich – Kindlam, Magnus: Õigekeelsuse sõnaraamat. Eesti Riiklik Kirjastus. Tallinn, 1960. A jésítés részbeni ellenőrzéséhez

Sinilind, Sirje (= Talve, Juhan Kristjan): Malomkövek között. Följegyzések az észtországi szovjet nemzetiségi politikáról, 1940–1984. Fordította: Bélaffy M. András [= Mészáros András]. AB Független Kiadó, 1988 [Finn eredeti: Viro ja Venäjä. Havaintoja Neuvostoliiton kansallisuuspolitiikassa Virossa 1940–1984. 2. painos. Alea-Kirja. Helsinki, 1985]. Névgyűjtés

Tótfalusi Isván: Kiejtési szótár. Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése. Szakértő: Vuics Tibor. Tinta Könyvkiadó, 2006 (A magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor)

Vikipeedia észt nyelvű szócikkei. Az észt személyiségek nevének, foglalkozásának ellenőrzése

.

Irodalom A magyar–észt nyelvrokonságról című részhez

Arumäe, Heino: Észtország és Magyarország kapcsolatainak megteremtése az 1920-as évek elején. Folia Estonica II. Válogatta és szerkesztette Bereczki Gáborné Mai Kiisk. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Savariae [= Szombathely]. 71–76. o. A Horthy-levélrészlet forrása

A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Továbbá: Szómutató a fenti műhöz. Összeállította: A. Jászó Anna. Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981. Közös eredetű szavainkhoz

Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998

Bereczki Gábor: A török nyelvek hatása a magyarra. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 185., Helsinki, 1983. 59–72. o. Illetve: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 8. Válogatta Rédei Károly. ELTE Finnugor Tanszék, 1998. 207–216. o.

Bereczki Gábor: Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2000

Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV. évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o.

Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986 (8., változatlan utánnyomás: 2005). A toldalékokhoz és egyéb sajátságokhoz

Csúcs László: Könyvsarok. Az Uraali keelte sõnastik ismertetése és Mutatvány az uráli nyelvekből. Finnugor Világ, XVIII. évfolyam, 4. szám (2013. december). 36–37. o. és 43–45. o. Közös eredetű szavainkhoz

Csúcs László: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám (2013. szeptember). 14–24. o. A toldalékokhoz és egyéb sajátságokhoz

Eesti etümoloogiasõnaraamat [ETY]. Keresőrendszer a világhálón: http://www.eki.ee/dict/ety/ A következő mű alapján: Metsmägi, Iris – Sedrik, Meeli – Soosaar, Sven-Erik: Eesti etümoloogiasõnaraamat, Eesti Keele Sihtasutus, Tallinn, 2012. Közös eredetű szavaink ellenőrzéséhez

Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magda és Makkay János. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá: Ekkehard barát: Erős kezű Valter története. Fordította Makkay János és Tulok Magdolna. L’Harmattan Kiadó, 2010 Továbbá: Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magdolna és Makkay János. Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 80, 2012

Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek. 2000. Etruszk nyelvű vers a 44. oldalon

Klima László: A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. Hungarologische Beiträge-1. Jyväskylä, 1993. A 73–84 o. A világhálón:

http://finnugor.elte.hu/index.php?q=szokeszlet Az uráli, finnugor eredetű szavak számszerűsítéséhez

Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. A világhálón:

http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118

Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető Könyvkiadó, 1977. A sumer nyelvről: 31–58. o.

Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. Rövid összegzés: 120–125. o.

Raun, Alo: Eesti keele etümoloogiline teatmik. Maarjamaa. Rooma – Toronto, 1982. A szófejtéshez

Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Tartu Riiklik Ülikool, 1982. A toldalékokhoz

Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–138. Illetve ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o. A toldalékokhoz

Till, Walter C.: Koptische Dialektgrammatik. Verlag C. H. Beck, München, 1961. Egyiptomi, kopt nyelv

.

Irodalom a Függelékekhez: a finn kiejtéshez és a zárt ë-hez

Buvári Márta: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2001. Alapmű a zárt ë-s szókészlethez és a toldalékolási szabályokhoz. A világhálón egy része:

http://kiejtes.hu/szepkiejtesi-gyakorlatok-adattarak-nyilt-e-es-zart-e/ee-zo-szotar-alapszokincs

Finn nyelvkönyvek, melyek szerzői: Papp István (1957 és további kiadások); Márk Tamás (1977 és további kiadások); Csepregi Márta (1986 és további utánnyomások 2005-ig); Karanko, Outi – Keresztes László – Kniivilä, Irmeli (1985 és 1996); Varga P. Ildikó – M. Bodrogi Enikő (2010). Továbbá: Papp István, Jakab László és Nyirkos István finn szótárai.A finn kiejtéshez

Liivak, Sander: Ungari keele viieteistkümnenda vokaali sônastik (= A magyar nyelv tizenötödik magánhangzójának szótára.) [Bírálat Mészáros András szótáráról észt nyelven.] Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIII. 2000/6. 444–447. o. Vita a zárt ë-ről

Mészáros András: A zárt ë egyetlen A/4-es oldalon – Félreérthető szóalakok ëe-vel. Bárczi Füzetëk XVIII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2015

Mészáros András: Kapsarullide ülessoojendamisest ning eesti ja soome pärisnimede Ungaris hääldamisest (= A töltött káposzta felmelegítéséről, valamint az észt és finn tulajdonnevek magyarországi kiejtéséről). [Észt nyelvű válasz Sander Liivak Ungari keele… című bírálatára.] Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIV. 2001/3. 204. o. Vita a zárt ë-ről

Salamon Ágnes – Vaarala, Heidi: Merenneito vai märänneito? Unkarilaisen suomenoppijan /e/:stä ja /ä/:stä. Specimina Fennica (SpF) Tomus V. Kaukovertailuja. Unkarilais–suomalaisia kontrastiivisia tutkimuksia. Szombathely, 1994. 127–142. o.

Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejtésünk és a középzárt ë. Szerkesztette Mészáros András. Bárczi Füzetëk II. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2005 A világhálón:

http://kiejtes.hu/elmeleti-irasok-a-magyar-kiejtesrol/ii-barczi-fuzet-valogatott-szakirodalom-koznyelvi-kiejtesunk-es-a-kozepzart-e

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Észt nyelv. XIX. Bárczi Füzet

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)