Bemutatkozás

Kik vagyunk? Hamarosan…

Einar Eiland: A tájékoztatási behatolás-befolyásolás és Észtország – Informatiivne diversioon ja Eesti

A tanulmány egy nagyobb kutatási anyag része. A szerző, Einar Eiland közgazdász magiszter, közíró és társadalombíráló. A kivonatos fordítás, illetve ismertetés az észt hazafiak havi folyóirata, a Rahvuslik Teataja (Nemzeti Hírnök) 2016. májusi számának 3. és 12. oldalán megjelent tanulmányból készült. A kisebb-nagyobb kihagyásokat három pont jelöli.

Az írás kulcsfogalmát, az „informatiivne diversioon”-t fölváltva „tájékoztatási behatolás”-sal és „tájékoztatási befolyásolás”-sal magyarítottam.

 

.

Einar Eiland közgazdász

.

Tájékoztatási behatolásnak vagy befolyásolásnak (észtül informatiivne diversioon) nevezzük magánszemélyek vagy csoportok háborús célzatú tevékenységét az ellenséges, még meg nem szállt területek hátországában; mindez azt jelenti, hogy a háborús célokat tájékoztatási módszerekkel érik el.

A tájékoztatási befolyásolás első jellemzője a kettős mérce létezése. („Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.”) Észt példák erre az alkotmány figyelmen kívül hagyása [1], a VEB Alapítvány ügye [2] és a családtörvény [3]. Eközben az igazságot meg kell osztani a különböző pártszekták között, és abban kell bízni, hogy a közöttük zajló polgárháborúval el lehet jutni a teljes igazságra, és létre lehet hozni a jogállamot – képtelenség! Éppenséggel ennek a polgárháborúnak az eredménye a tömeges kitelepülés.

A kettős mércék a felelősségérzet hiányához vezetnek, a felelősségérzet hiánya pedig a szavak és tettek ellentétéhez. Végül a tettek társadalmától eljutunk a szavak társadalmáig, ahol a tettek hiányoznak. A szavak fontosak, a tettek pedig másodlagosak lesznek.

Kirívó példa a szentnek nyilvánított személyek évfordulós ünnepi beszédeinek fontossága. Főszabály, hogy ezek tartalmai nem valósulnak meg, nem jutnak el a cselekedetekig, ezért a társadalom erkölcsi lecsúszását segítik elő. Így 20 éven keresztül hallottunk meséket a demokratikus jogállamról, amelyben a népnek csak az adófizetés kötelessége marad, de hiányoznak az Európai Szociális Chartában [4] és más nemzetközi megállapodásokban rögzített jogai.

De mi történik azzal az emberrel vagy társadalommal, amelyik efféle lélektani behatolás áldozatául esik? A társadalomban olyan elképzelés alakul ki, hogy a kimondott szóért nem kell felelősséget vállalni. Idővel az egyén cselekvőképessége csak odáig terjed, hogy képes ujjal mutogatni a rosszra. De nem képes rájönni, miképpen lehetne ellenőrzés alatt tartani az ügyeket, hogy megfelelően alakuljanak. Még sikeresebb módon a tájékoztatási befolyásolás odáig terjed, hogy az átlagpolgárnak eszébe sem jut követelni a változást. Mindez előbb-utóbb bevett viselkedésmóddá, kedvelt kulturális normává alakul. Így válik népszerűvé a nézelődés-leskelődés, a cikizés és a figyelem központjába kerülés. Hogy aztán eljutunk-e a műsorokban hangoztatott változásokig, ugyan kit érdekel?!

A tájékoztatási befolyásolás ismertetőjegyeként a társadalomból vagy csoportból kiveszik a szervező- és cselekvőképesség. Hiányozni fog a képesség az erőforrások szervezéséhez és irányításához, hogy az előre meghatározott célokat elérjék. …

A tájékoztatási befolyásolás az ember cselekvőképességét korlátozza egészen odáig, hogy a nép csupán álmaiban, vágyaiban tud élni. Álmait imádja, és igyekszik őket továbbadni. A behatolás végrehajtójának fő célja az ő információinak és gondolatainak továbbadása azért, hogy a befolyásolás áldozata csakis az ő információit, gondolatait továbbítsa.  …

.

A tájékoztatási behatolás megteremti saját műveltségi terét és nyelvét

A tájékoztatási befolyásolás feltételei között lényeges, hogy az emberek az előírt, megkívánt szavakkal beszéljenek a dolgokról. Mindehhez ellenőrző rendszert is létesítenek. [5] …

Ennek alapján föl lehet ismerni, ki a jó szándékú barát vagy az együttműködő vagy a küzdőtárs. …

A tájékoztatási behatolás beteljesülését jelzi az, ha a polgár már nem érzékeli a valóságot. Olyan elvont világot alkotnak neki, amely főként elvonatkoztatásokból, elvont fogalmakból tevődik össze. Végül csak rögzített eszmék mentén, megszabott gondolati keretek között fejezheti ki magát, és pontosan ugyanazokat a szavakat kívánja hallani a másik ember szájából.

A tájékoztatási behatolás ismertetőjegye, ha a társadalomfejlődés eszményeit olyan emberekhez kapcsolják, akik szellemileg, kulturálisan, közösségileg le vannak csúszva. … Platón mondja: „…a rabszolgának nincsen szégyenérzete…” …A tájékoztatási behatolás fokát jól mutatja, ha az állami hivatalok döntő részét ilyesféle személyekkel töltik föl. A hazaárulás itt már megszokott dolog.

A tájékoztatási befolyásolás következménye a kritikai gondolkodás képességének leépülése. … A behatolási művelet elején valódi tájékoztatás zajlik, így teremtik meg a bizalmi viszonyt. Majd a tűrési küszöb növeléséhez a valóságot hitető, képzelt szövegekkel vegyítik. Így segítették hatalomra a nácizmust, a sztalinizmust és a liberalizmust. … A bíráló hajlandóság visszaszorulásából következik a szektásság terjedése, a csupán a szűkebb csoport iránt táplált bizalom következtében. …  …

Később már kialakul a behatoló értékrendszere, amelyet a megtámadott lassanként a sajátjának fog tartani. Sőt a tájékoztatási befolyásolás eredményeképpen megváltoztatják az őshonos népek érték- és normarendszerének szerkezetét, hitviláguk (mítoszaik) és tabuik szerkezetét, műveltségi eszményeik szerkezetét. A mi kulturális létünk fogalma az énekkari éneklés és a néptánc szintjére szorult vissza. [6] …

.

Tartalmát tekintve ez szellemi polgárháború saját népük ellen

Így egyre elfogadottabb nálunk az önközpontúság (egoizmus), az egyénieskedés (individualizmus), a leplezett rabszolgatartó gondolkodás, a rendetlen családi viszonyok és így tovább. Mostani munkáltatói rendszerünk az őslakost rabszolgatartóvá neveli át, aki aztán lelkiismeret-furdalás nélkül kiuzsorázza saját népének életerejét, hogy bizonyítsa saját gazdasági hatékonyságát a főnökének, azaz a magasabb beosztású rabszolgatartónak. Ugyanis a gazdasági hatékonyság az egyetlen, amivel az elnyomott rabszolga képes mérni a társadalomban végbemenő folyamatokat. A gyakorlatban ez a lehető legkevesebb szolgáltatást jelenti a lehető legmagasabb áron. (Példa: A bérrabszolga kocsijával jár dolgozni a rabszolgatartóhoz, s annál nagyobb a becsülete, minél messzebbre képes bejárni; az adórendszeren keresztül pedig neki kell kifizetnie az útfenntartást.) …

Végül mind az egyén, mind a csoport s a társadalom teljesítőképessége megszenvedi ezeket a folyamatokat – tulajdonképpen ez a tájékoztatási befolyásolás célja. A fejlődési lehetőségek széttöredezése és a szellemi polgárháború akadályozza az állam fölépítését és korlátozza az otthonosság érzését. …

A tájékoztatási befolyásolás odáig jutott, hogy a helyi kezdeményezéseket nevetségessé teszik. Így jutottunk el a helyi érdekek érvényesítésében tétlen önkormányzatokig. Azokat is nevetségessé kell tenni, akik a tájékoztatási háború lényegét igyekeznek leleplezni. E téren a WikiLeaks és Edward Snowden példája példája a legszembetűnőbb. …

Az is a tájékoztatási befolyásolás ismertetőjegye, hogy a tömegtájékoztatásban csak a rendszert támogató állítások jelennek meg, a többi elhallgattatják, és képviselőit lejáratják. …

Mivel maga a nép nem vehet részt a megoldások kiválasztásában, a helyiek szerepe csupán a megszállók tevékenységének igazolására korlátozódik. …

A tájékoztatási befolyásolás célja a forradalom exportja a meghódítandó területekre, s ez maga után vonja félelem és a rettegésen alapuló társadalmak terjedését. …

Hazánknak csak azt a lakást vagy házat tartjuk – amelyben lakunk –, s a tágabb haza érzete és gondolatvilága hiányzik, helyesebben szólva nem voltunk képesek létrehozni vagy nem engedték létrehozni. …

Összefoglalva: a tájékoztatási behatolásnak nagyon sokféle cselekvésmódja létezik. Először is a tudatos cselekvésmódok és a nem tudatos cselekvésmódok. A tudatos behatolás vezető személyekre irányul, azokra, akikből a további befolyásolók lesznek. Eközben a vezető, aki tájékoztatási behatolás áldozata, maga nem szokta tudni, hogy tájékoztatási behatolást hajtanak végre nála. Ennek rejtett módja is mutatja a tájékoztatási behatolás természetét. Így történhetett meg, hogy az egyénieskedés (individualizmus) szétszabdalta hazaszeretetünket – saját hazánkban. Mert a közös, közösségi gondolkodás az alap, erre épülhet a hazaszeretet érzése. Az egyénieskedés eluralkodása azonban oda hat, hogy a közösségi cselekvőképesség eltűnik. Eredmény: hiányzik az a közösségi tevékenység, amely végül a saját államiságunk létrehozását eredményezné. A saját államiság az emberek érdekiért működő állam létrejöttét jelenti. Jelenleg nem létezünk mint állam, sőt nem tudunk az alkotmány szerint működni. Arról már szólni sem merek, hogyan kellene néppé válnunk. Az okok megint csak a tájékoztatási behatolásra utalnak.  …

.

Jegyzetek

[1] A 2014-ben aláírt észt–orosz határegyezményt (amelyet jelen pillanatig sem az orosz, sem az észt parlament nem ratifikált) az észt hazafias körök, sőt az észt lakosság jelentős része a jelenlegi észt alkotmányba ütközőnek tartják – ugyanis az 1920-as tartui béke az észt állam egyik jogi tartóoszlopa. Az ügyről bővebben:

http://www.aspektus.eu/content/az-eszt-orosz-hatarkerdes-es-mai-hattere

[2] Az Állami VEB Alapítvány (Riiklik VEB Fond, 1999-től Sihtasutus VEB) az észt Országgyűlés (Riigikogu) határozata alapján 1993-ban az Észt Bank (Eesti Pank; akkori igazgatója Siim Kallas, az alapítvány kezdeményezője) és az Észt Kormány (Eesti Valitsus) hívta életre, hogy érvényesítsék az egykori szovjet külkereskedelmi bankban befagyasztott számlákra vonatkozó észt igényeket. 2004-ben öt kötvénytulajdonos azzal perelte be az államot, hogy ez nem teljesíti a kötvénytulajdonosok érdekeit. 2012-ig húzódott a pereskedés. Ebben az évben fölszámolták az alapítványt. 2013-ban az Észt Bank ellenőrzése során egy hamis adatokat tartalmazó 1995-ös irat került elő, amelyet a Vnesekonombankhoz nyújtottak be 32,3 millió dolláros követelésről. A csonka-magyarországi termés: a Postabank, a Buda Takarék (BRB-ügy), a Questor-ügy stb. Lásd az észt szöveget:

https://et.wikipedia.org/wiki/Riiklik_VEB_Fond

[3] 2014-ben a közvélemény 67%-os ellenzése dacára a Riikikogu (az észt Országgyűlés) megszavazta az együttélési törvényt (kooseluseadus) (40 igen, 38 nem, 10 tartózkodás, 13 hiányzás mellett), amely közjegyző előtt lehetővé teszi együttélési szerződés megkötését – különneműek, de egyneműek között is. Magyarországon is túlhajtják az eltérő hajlamúak, a máshajlamúak ügyét. Lásd az észt szöveget: https://et.wikipedia.org/wiki/Kooseluseadus

[4] Az 1961-ben Torinóban aláírt és többször módosított Európai Szociális Chartát Magyarországon 1999-ben törvényként hirdették ki, majd 2009-ben a módosított szöveget is kihirdették. „Természetesen” a törvény nem teljesül – a munkavállalókat tömegével dolgoztatták és dolgoztatják feketén vagy igen alacsony bérért. Hogy áll a lakáshoz jutás? Miért létezik még mindig hajléktalanság? Miért a bankok oldalára állt a magyarországi hatalom a devizahitelek ügyében? Stb. Lásd angolul és alatta magyarul:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900006.TV

[5] A kendőző, szépítő nyelvhasználat (a politikailag helyes, elfogadott, angol rövidítéssel pc beszédmód) nemzetközi kórjelenség. Lásd az alábbi kiváló nyelvművelő írást:

http://nyelvmuveles.hu/stilus-retegek-divatok/kendozes-szepites-%E2%80%9Epc%E2%80%9D

[6] Ez túlságosan szerény megállapítás. Az észt kórusmozgalom meg a táncegyüttesek működése, az 1869 óta rendszeres dalosünnepek a Dalosmezőn (Lauluväljak) és országszerte, a nyelvjárások megbecsülése, ápolása, valamint a mintaszerű nyelvtervezés és nyelvművelés (a hétévenként megújított-kiegészített észt nyelvstratégia) példa lehet nekünk is.

.

Fordította, kivonatolta, jegyzetelte: Bélaffy M. András

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Einar Eiland: A tájékoztatási behatolás-befolyásolás és Észtország – Informatiivne diversioon ja Eesti

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)