Biztonságban van-e Észtország? I. rész – Mart Helme: A szörny a Kreml tornyai alól előmászott – Kimäär on Kremli tornide alt välja roomanud

Kis-Magyarországon és a Kárpát-medencében híján vagyunk a finnugor nyelvrokon népekről szóló híradásoknak. (Persze nem is mindig szerencsés a címlapon szerepelni…) Ezért – bár teljességre távolról sem törekedhetünk – időről időre helyet adunk egy-egy hírnek, hírmagyarázatnak, közírásnak.

A szerző: Mart Helme észt országgyűlési képviselő, politikus, történész, újságíró, vállalkozó, az Észt Konzervatív Néppárt elnöke és frakcióvezetője, Észtország moszkvai nagykövete 1995 és 1999 között (a párt neve észtül: EKRE = Eesti Konservatiivne Rahvaerakond).

2007 januárjában a egyik cikkemben a következőt írtam: „Ez a szörnyeteg (Oroszország vezetősége) rendezni fogja 2008-ban, az elnökválasztás után az éppen kissé zilált, egymással vetélkedő köreit, s csak akkor látjuk meg, hogy miféle szörny mászik elő a Kreml tornyainak árnyékából.” Röviden összefoglalva a cikkben figyelmeztettem mindarra, ami Oroszország kezdeményezéséből mostanáig végbement.

Természetesen erre az írásra heves sértődési és bosszankodási verseny tört ki a helyi oroszok és Stockholm-tünetegyüttessel megfertőződött észt küzdőtársaik körében. Mit képzel magáról ez a Helme? Oroszország nem a Szovjetunió, a sztalinizmus történelem, az oroszok nem felelősek Sztalin bűntetteiért, nekünk az új és demokratikus Oroszországgal van dolgunk.

.

A Kreml a megfelelő pillanatra vár

Eltelt három hónap, és a tallinni utcák megteltek dühöngő és rongáló orosz csoportokkal. Természetesen nem a dühöngők voltak a bűnösek, hanem mi, az oroszok elnyomásával és megalázásával a húrt túlfeszítő észtek, akik miatt ők türelmüket vesztették.

Aztán bő év elteltével Oroszország megtámadta Grúziát. Természetesen ebben a háborúban nem az oroszok voltak a bűnösek. A bűnösök az oszétokat és az oroszországi állampolgárokat durván elnyomó és terrorizáló grúzok lehettek.

Következett a Krím, amelynek lakosait természetesen meg kellett menteni az ukrajnai fasiszta rendszer elnyomásától. Majd a háború Kelet-Ukrajnában, melynek lakosai a tehetős Európával való együttműködés helyett kimondottan a szegénységet, rombolást és háborút kívánták. Következett Szíria, ahol az orosz légierő igazi szláv merészséggel öli mindazokat, akik nem térnek észhez vagy a bombázás elől el nem inalnak.

A szörny a Kreml tornyai alól előmászott. És étvágya csillapíthatatlan. Nekünk Észtországban ez annyit jelent, hogy a szörny saját biztonságának garantálása örve alatt jelenleg az atomtöltetű Iszkandereket sakkbábok gyanánt telepíti a balti államok körül. Balti-tengeri hajóhadát olyan pontokra helyezi a gyakorlatokon, hogy el tudjon bennünket vágni szövetségeseinktől. Határaink közvetlen közelében szinte folyamatosan több százezer hivatásost és tartalékost felölelő csapatmozgásokat hajt végre, újabb páncélozott, gépesített és rajtaütő egységeket alakít ki. Úgy összpontosítja légi erejét, hogy légterünket egy pillanat alatt ellenőrzése alá helyezhesse. Csupán a nemzetközi helyzet olyan fordulatára vár, amikor a rég előkészített forgatókönyvek alapján végrehajtott provokáció lehetőséget nyújt arra, amit Grúziában és Ukrajnában történt.

.

Tudathasadásos helyzetbe kényszerített oroszok

Egyébként a britek, akik Észtországba terveznek hozni egy zászlóalj nagyságú egységet (150-200 főt), a rájuk jellemző csipkelődő módon a következőképpen foglalták össze a helyzetet: az oroszok kiegyensúlyozó lépésekről beszélnek a NATO-nak Oroszország határaihoz való közeledésével kapcsolatban – vegyék figyelembe, hogy Oroszország szerint Észtország nem NATO! Igazán, 150 brit érkezését 150 000 fő mozgósításával kell ellensúlyozni.

S ebben a helyzetben a mellékelt ábra ellenére Észtországban még mindig akadnak Oroszország számára hasznos hibbantak, akik gúnyolódnak azon az állításon, hogy saját hazánkban itt van Oroszország ötödik hadoszlopa, amelyet válsághelyzetben azonnal igénybe tud venni Moszkva. Vigyorognak: hol van ez a jó fölfegyverzett és kiképzett egység, amelyet egyikünk sem képes megpillantani. Ugyanígy nemrég igyekeztek kétségbe vonni a Balti Oroszország-kutatások Központja vezetőjének, Vladimir Juskinnak a legutóbbi figyelmeztetését, hogy Észtországban az orosz polgári ruhás hadsereg öt alakulata tevékenykedik.

Tulajdonképpen jobban meg kellene hallanunk az Oroszországot ismerő emberek figyelmeztetéseit, és nem kell túlságosan komolyan venni azt, ha valamely állami szerv nem erősíti meg hivatalosan az ő véleményüket.

Kedves barátaink, számoljátok össze, hogy nálunk Észtországban milyen sok az önvédelmi tanfolyam, fegyverklub, lövészegylet stb., amelyeknek a tagjai orosz nemzetiségűek, és amelyeket a KAPO (hivatalosan be nem vallva) figyelemmel kísér. Nagyságrendileg 5000 főt kaptok, akiknek jóhiszeműségében nem lehetünk biztosak, akik válsághelyzetben önmagukban veszélyforrást képeznek, s akiknek fölhasználása kimondottan taktikai feladat az ellenállás gyengítésére, a mi Védelmi Szövetségünk lekötésére.

Nem, ez nem a nemzetközi ellenség bujtogatása. Ez a figyelem ráirányítása arra tényre, hogy még nem vagyunk túl az igazság pillanatán. Annak az igazságnak a pillanatán, amely megmutatja, mennyire áll készen államunk mint szervezet önmaga megvédésére, mennyire erős a hazafiságunk és védelmi eltökéltségünk, s mennyire hűségesek az észt államhoz a nem észtek. Persze egyszer volt már igazság pillanata 2007-ben, s az a nagyobb válság lehetőségét számításba véve nem volt éppen biztató.

Igazából megértem a mi oroszainkat. Ők tudathasadásos állapotban vannak. Én magam ugyanilyen helyzetben voltam a szovjet időszakban, mikor tartalékos tisztnek képeztek ki. Háború esetén hűséggel tartoztam volna a szovjet államnak és hadseregnek, de szívem feltétlenül a nyugati államokat támogatta, s nem kétséges, hogy adandó alkalommal a puska csövét a szovjet hadsereg ellen fordítottam volna. Nem mernék megesküdni rá, hogy a mi oroszaink közül számosan nem ugyanígy éreznek.

Forrás: http://uueduudised.ee/ honlap

2016. november 3.

http://uueduudised.ee/poliitika/mart-helme-kimaar-on-kremli-tornide-alt-valja-roomanud/

Közreadja: Bélaffy

© 2015-2024 – vala.hu - A honlapot készítette: Pixelhuszár