Bemutatkozás

Kik vagyunk? Hamarosan…

A magyar–észt nyelvrokonságról. Vázlat

Összeállította: Mészáros András. Bárczi Füzetëk XIX., Bicske–Budapest, 2016. 19–24. oldal. ISSN 1785-9476 ISBN 978-963-87361-9-2

Észtország és az észt nép több figyelmet és megbecsülést érdemel. 2014 őszén derült égből villámcsapás: eléggé hirtelenül bezárták a tallinni magyar követséget. Pedig a tehetséges észt nép mindig rokonszenvvel viseltetett irántunk. Mindenesetre mi nehezebb s könnyebb időkben egyaránt ápoljuk a jó kapcsolatokat, hiszen nyelvrokonaink az észtek!

Már 1582–86-ban Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem személyében közös uralkodónk volt. Aztán a XVIII. századtól kül- és belföldi tudósok folyamatosan kutatták a finnugor nyelvrokonságot. Bercsényi Nagy László 1802-ben észt-magyar tárgyú elbeszélést írt. Reguly Antal 1840-ben ment az észtekhez, kiválóan megtanulta a nyelvet. 1869-ben az első észt dalosünnepen Hunfalvy Pál járt vendégségben. Észtország a XX. század elején már a függetlenségéért dolgozott.

A nagy háború után a Magyar Királyság a nyugati hatalmakat megelőzve de facto és de jure elismerte a független Észt Köztársaságot. Részlet vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak Konstantin Päts államelnök- miniszterelnökhöz intézett válaszleveléből (1921. május 28.):

…szívből köszönöm Excellenciádnak a nekem és a magyar népnek szóló jókívánságait, biztosíthatom Excellenciádat, hogy én magam teljes szívemből boldogságot és felvirágzást kívánok a rokon észt népnek, és Önre, igazi jó és kedves barátom, Isten szent és hathatós oltalmát kérem.

Excellenciád igaz barátja Horthy

1918-tól az észt függetlenség kikiáltása, a szabadságharc, a tartui béke, az önállóság következett (22 év), majd háború és szovjet elnyomás (51 év). 25 esztendeje, 1991. augusztus 20-án Észtország helyreállította függetlenségét.

Sorban: Nemzeti zászlónk, az észt nemzeti zászló, a finnugor zászló, az Árpád-ház zászlaja (Szent István király pénzén, a Lancea Regis nevű ezüst dénárján már szerepel) és a Bárczi Alapítvány jelképe:


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

.

Bevezetés

Milyen az észt nyelv? Füleljünk csak bele a rádió vagy tévé adásába: Távolról hallva mintha magyarul beszélnének. Közelebbről kellemesen hangzós, változatosan hullámzó, tagolt az észt beszéd. 100 magánhangzójára 117 mássalhangzó jut (finn: 96, olasz: 108, magyar és francia: 141, orosz: 150, német: 177). A beszéd finom árnyalatait persze tanulnia kell az érdeklődőnek: az õ hang szokatlan a kezdőknek. Az I., II. és III. hosszúságra meg a változatos névszóragozásra oda kell figyelni. Az észt nyelv a társadalmi élet és az oktatás minden területén teljes jogú.

.

Szembeállítás helyett összeegyeztetés

Senkinek az érzékenységét, jogos büszkeségét (vagy egyéni hitét?) nem akarom megsérteni.

A magyar nyelv rokonságát az újkori nyelvtudomány kutatta ki a XVIII. századtól, egyre bővülő ismereti-bizonyító anyaggal. Remélem, elfogadhatjuk, hogy ilyen fontos ügyben egyéni vonzalom vagy rövid távú pártérdek nem dönthet, mert a nyelvrokonság tudományos kérdés.

Mi az igaz, mi a hamis? A tudományos állásponttal szemben éles bírálatokat fogalmaznak meg a különféle kutatók, különösképpen a műkedvelők. Burjánzanak az elméletek. Vegyünk két példát: az etruszk és az egyiptomi nyelvet (nem azonos az arabbal). Az etruszk nyelv „indoeurópai jellegű, hajlító nyelv” – Fehér Bence szíves szóbeli közlése szerint. A kiváló tudós, latintanár, költő-író-műfordító maga is írt etruszk nyelvű (!) verset. Az egyiptomi nyelvet is tanulmányozhatjuk valamennyire, ha megismerkedünk a görög betűs kopt ábécével: nyugodtan vegyük kézbe a kiváló kopt nyelvtanokat! Tehát a közember számára elérhetetlenebb írásrendszerű nyelvekről, szövegekről könnyedén kimondatik: ősmagyar.

A tudományban mindig akadnak fehér foltok. A finnugor-uráli nyelvtudomány és az őstörténetírás szintén fejlődik, képviselőik között viták zajlanak, új feltevések kerülnek elő.

A nyelvrokonság nem azonos a vérségi (genetikai) rokonsággal. A svéd nyelv is nyelvrokona az olasznak, a német távolabbi nyelvrokona a cigány nyelv. Kis létszámú nép képes növekedni s megerősödni. „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel)

A művelődési kapcsolatok, hatások minden nép életében szerteágazóak. Lehetnek állandó, de gyorsabban változó elemek. Léteznek ősi elemei a magyar népzenének, néprajzi műveltségünknek, de ezek kiegészülnek, módosulhatnak is. Már elég jól el tudjuk különíteni, melyik művelődési elemünk honnan ered: belső keletkezésű vagy máshonnan való. Természetesen mindezek már sajátosan magyar kincsek.

Nemzeti történelmünk ó- és újabb törökségi szálai (avar, onogur, kazár, türk, besenyő, kun) erős nyomot hagytak műveltségünk szőttesében. Ezt nem szabad tagadnunk: komolyan veendő az Attila-hagyomány avar szála (Ekkehard), a rovásírás eredete (blak-bulak), Anonymus és Kézai munkássága, az avar koriak továbbélése, a szláv orrhangú mássalhangzók átvételének időrendje, Árpád honfoglalóinak északi útvonala, gyors haladása, létszámuk – ahogy Makkay János áttekinti a többi között Indul a magyar Attila földjére (2009) című kötetében.

Ne szégyenkezzünk történelmi teljesítményünk miatt. Nem vagyunk kicsik, hanem nagyok, s dolgozzunk tovább a jövőért. Tessenek befáradni a könyvtárba, illetve föllépni a világhálóra!

.

A magyar–észt nyelvrokonság: szabályos változások, toldalékok, szókincs

Az észt és magyar a finnugor fa két szélső ágának tekinthető. Egymás nyelvét nem értjük, mégis sok a közös vonásunk. Lássuk a legfontosabbakat:

A nyelvek hangállománya közötti kapcsolat. Az észtben is megvolt valamikor a magánhangzó-harmónia, a hangrendi illeszkedés, mára azonban a toldalékok egyalakúak lettek.

Nagyon fontos jelzések a szabályos hangmegfelelések és hangváltozások: p–f, k-h stb.

A szerkezeti egyezések, hasonlóságok. Az észt is toldalékoló nyelv (agglutinatio), bár érdekes módon a finnel összevetve egyre inkább hajlító nyelvvé alakul át (flectio).

Az észt szóképzés igen gazdag.

Az ige- és főnév-toldalékolás közös eredetű toldalékai kiemelkedően bizonyító erejűek.

A hangsúly a szó első szótagára esik, s mellékhangsúly a 3. szótagra (az idegen szavak hosszú magánhangzóit kivéve). (Bár ez egy-egy nyelv életében módosulhat.)

A meglehetősen szabad szórend.

Egyik fő bizonyíték a mintegy 200 közös eredetű szó – köztük elemi és gyakori szavak.

.

Közös eredetű toldalékok

.

Igék

Igei módjelek

Közös, hogy a kijelentő módnak sem az észtben, sem a magyarban nincsen jele.

Feltételes mód. A magyar na/ne// jel az észtben is megvolt valamikor; a finnben mint a lehetőségi mód jele szerepel.

Igeragozás

A jelen idő ragjai azonos eredetűek 1. és 2. személyben: teszem – teen, teszünk – teeme

teszed – teed, tesztek – teete

Érdekes, rejtett jelzés, hogy az adunk – anname(k), teszünk – teeme(k) igealakok végén régen ugyanaz a k szerepelt a többes szám jeleként. A magyarban ez a rag eredetileg -muk/mük volt.

Múlt idő jele (a magyarban: elbeszélő múlt, az észtben: egyszerű múlt)

A magyar á, é időjel (régen: ei) és az észt i időjel a régi –j múltidőjelből ered.

Elbeszélő múlt (magyar) – Egyszerű múlt (észt) (Itt egyébként az igei személyragok is ősiek.)

nézém – nägin, nézéd – nägid, nézé –nägi nézénk – nägime, nézétëk – nägite, nézék – nägid

Igenevek

A magyar határozói igenév és az észt folyamatos melléknévi igenév azonos eredetű:

élve, élvénelav (= élő)

Befejezett melléknévi igenév: voltolnud Az észt -n közös a -ni főnéviigenév-képző -n-jével.

.

Névszók

Névszóképzők Lássunk néhányat!

-d: harmad – kolmand-, negyed – neljand

-k: maradék, játék; söök (= étel, evés), tulek (= jövetel), lugemik (= olvasókönyv)

kondhad; gyűjtőnév, példák: maakond – megye, naiskond – női csapat, perekond – család

-m képző: álom – unelm

Névszójelek

Többesjel

Az -i többesjel valamikor -j volt. Az észtben a birtokos esetben (genitivus), részelő esetben (partitivus) és több névszóesetnél találkozunk a közös eredetű, a magyar -i birtoktöbbesítő jelnek megfelő -i-vel:

fészek – pesa; fészkeim; fészkekben – pesis (vagy: pesades)

A melléknév fokozása

Közös eredetű a magyar -bb középfokjel és az észt -m középfokjel: uuem – újabb.

Névszóragok

Alanyesetben (nominativus) nincsen külön végződése sem a magyar, sem az észt főnévnek.

Az ősi na/-ne a magyarban -n/on/-ën/ön helyhatározórag (superessivus) és -an/en módhatározórag (modalis-essivus), míg az észtben -na állapothatározó (essivus). Példák: vőn, házon, kézën, övön és väina – vőként, kojana – házként, käena – kézként, vööna – övként.

A -ban/ben ragunk (régen: –belën) közös eredetű az észt -s raggal, mindkettő helyhatározórag (inessivus). Az észt -s a régi -sna toldalékból fejlődött ki. Példa: kézben – käes.

A magyar -tól/től helyhatározórag (ablativus) a szavunkból alakult ki: tő – tüvi.

Közös eredetű -nál/-nél helyhatározóragunk (adessivus) az észt -l helyhatározóraggal (adessivus), az -lna régi finnségi toldalékból való: övön – vööl, halon – kalal, nőnél – naisel.

A -t tárgyrag az ősi -t helyhatározóragból alakulhatott ki vagy a mutatónévmásból: az – too, mely kapcsolatos túl, tova határozószavainkkal.

Az említett -t rag (locativus) van meg a Vácott, Pécsëtt, Győrött, Kolozsvárt alakokban, az észtben az -lt helyhatározóragban (ablativus): nőről – naise pealt; lehallgatás – pealtkuulamine.

Birtokos személyragok

Eredetileg az észtben is megvoltak az ősi, közös eredetű birtokos személyragok (ahogy a finnségi nyelvek többségében). Jelenleg birtokos névmásokat használnak, melyek szintén közös eredetűek a magyar személyes névmásokkal és az igei, valamint birtokos személyragokkal is:

kezem – mu käsi, kezedsu käsi kezünk – meie käsi, kezetekteie käsi

.

Egyéb nyelvtani sajátosságok

A főnévnek nincsen neme a magyarban, s az észtben sincs.

Az észtben nincsen birtoklást kifejező ige. A magyarhoz hasonlóan fejezik ki: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik van – mul, sul, temal, meil, teil, nendel on.

A jelzők előzik a jelzett szót: hubane väi – sovány vő; naise käsi – a nő keze.

A számnévi jelző után egyes szám áll: három fiú – kolm poega.

Érdekes és ősiségről árulkodik a páros testrészek finnugor jellegű megnevezése egyes számmal: jalgsi (lábon) – gyalog; pooljalg (mosdókagyló tartórésze) – félláb; poolkäsitsifélkézzel; poolsilm (csónak tattükörnyílása) – félszem. Ugyanígy ősrégi a kala püüdma – halászik; pohlale minema – áfonyázni megy (áfonyára) kifejezések egyes száma.

Az alany és állítmány egyeztetése számban és személyben (kivétel: on – van, vannak).

.

Észt–magyar közös eredetű szavaink

A szófejtés tudománya szerint a mintegy 660 finnugor eredetű szavunkból körülbelül 200 található meg az észt nyelvben is. 150 egészen biztos szófejtést és 54 nem egészen biztos vagy kétes szófejtést állítottam csoportokba. Nem kevés ez a mennyiség, hisz minden szó mögött további képzett vagy összetett szavak állnak. Érdekes, hogy magyar–finn szóegyezésből 263-at, magyar–manysiból 379-et, magyar–hantiból 348-at tart számon a finnugor nyelvtudomány.

A magyar ábécé sorrendjében szerepelnek az észt szavak magyar megfelelőikkel. Egy szótő egyszer szerepel, nagyon kevés kivétellel.

Az észt igéknek a töve szerepel, ezt ragozhatjuk. Például: ela- – él-; elan – élek.

Rokonságnevek (6 + 1)

ema (anya) – emse, Emese

isa (apa) – ős

minia – meny

naine – nő

poeg – fiú, fi

veli (fiútestvér, fivér) – -val, -vel (?)

väi – vő

Névmások, kötőszavak (14)

enese (maga) – ő, ön

et (hogy) – ez, ide, itt

kes – ki

kuidas – hogyan

kus – hol [ugyanebből a tőből: kui (ha,

                 mint), kuid (de), kumb

                  (melyik), kunagi (valamikor)]

meie, me – mi (személyes névmás)

mina, ma – én

mis – mi (kérdő névmás)

mööda (mentén, mellett) – meg, még, mögé

muu – más

sina, sa – te

teie, te – ti

tema (ő) – té(tova)

too (az) – túl, to(va)

Az emberi test (23 + 6)

aju – agy (?)

ige – íny

jalg (láb) – gyalog

jäse (tag) – íz (végtagrész)

kaenal – hón(alj) (?)

käsi – kéz

keha (test) – kégy (kör), kegyelet (szivárvány) (?)

kumm (boltív) – homlok

kusi – húgy

küünar (régi hosszúság-mértékegység) – könyök

leil (gőz, huzat) – lélek

maks – máj

mälv (nyelvjárási; begy, mellehúsa) – mell (?)

nälv (nyelvjárási: tajték, nyál) – nyelv; továbbá: nälpa- – nyalogat (nyelvel) (?)

nõle- – nyál

õlg (tárgyeset, birtokos eset: õla) – váll

pask – fos

pea, pää – fej, fő

pii – fog (fn)

sapp – epe

silm – szem

soon (ér, ín) – ín

suu – száj

säär (lábszár) – szár

süda – szív (főnév)

süli – öl (főnév)

turi (nyak, tarkó) – tarja (?)

üdi – velő

veri – vér

Számnevek (8)

kaks (részelő eset: kaht) – két, kettő

kolm – három

neli – négy

viis (részelő eset: viit) – öt

kuus (részelő eset: kuut) – hat

sada – száz

esimene – első, elő

teine (második) – túl, tova

Élelem (5 + 1)

hapu – savanyú (?)

leem (leves) – lé, leves

mesi (mesilane = méh) – méz

muna (tojás) – mony (tojás)

pala (darab, falat) – falat

või – vaj

Természeti jelenségek, évszakok (13 + 4)

aas (rét) – aszó (száraz völgy) (?)

iga (kor) – év

jää – jég

jõgi (folyó) – jó (folyó)

koit – hajnal

kuru (zug, szoros) – horhó (mélyút,

vízmosta mélyedés)

kuu (égitest) – hó(nap), hold

lumi (hó) – lom (dér, latyak) (?)

mets (erdő) – messze (?)

öö – éj

pilv – felhő, felleg

soo (mocsár) – tó

sügis – ősz

talv – tél

tõug (nyári termés) – tavasz

valge (fehér, világos) – villám (?)

vesi – víz

Növények, állatok (15 + 10)

hiir – egér

kala – hal (főnév)

kiisk (halfajta) – kisz, küsz (halfajta) (?)

kusilane (nyelvjárási) – hangya

küü (nyelvjárási: lábatlan gyík) – kígyó (?)

lind (madár) – lúd (?)

nugis – nyuszt

õõs (üreg, odú) – odú (?)

paju (fűz) – fagyal (?)

pääsu, pääsuke – fecske

pesa – fészek

pohl (vörös áfonya) – bogyó (?)

pung (rügy,bimbó) – bog (?)

puu – fa

püü (fajd) – fogoly

rebane (róka) – ravasz, róka (?)

sarv – szarv

säinas – őn (halfajta)

seen (gomba) – szén (tapló) (?)

siil – sün, sül

soomus (pikkely) – csomó

täi – tetű

tutkas (madárfaj: pajzsos cankó) – tőgy (?)

tüvi – tő

vares – varjú

Anyagok, tárgyak (15 + 3)

kale (kalevõrk; halcsapda) – háló (?)

kivi – kő

koda – ház

kolu (tölcsér alakú tartály malomban) – halok (háromszög-bevágás fatörzsön)

kurn (szűrő) – horony (bemélyedés)

lõugas – lyuk

lüsi (kaszanyél) – nyél

nool – nyíl

ora – ár (hegyes végű lyukasztó eszköz)

pada – fazék

peel (létrarúd, vitorlarúd) – fél (ajtófélfa) (?)

pori (sár) – por (?)

sõlm – csomó

tera (él, penge), teras (acél) – tőr

väits (kés) – véső

vask (réz) – vas

voodi – ágy

vöö – öv

Ősi vagy fontos igék (40 + 17)

ela- – él

ime- – emik (szopik), emlő

joo- – iszik

kadu- (eltűnik, meghal) – hagy

kamar (disznóbőr) – hámlik (?)

kee- (fő, forr) – köved, köveszt (puhára fő[z])

keera- (forgat, hajlít, csavar) – kerül (?)

kerja- (koldul) – kér

koole- (nyelvjárási) – hal (ige)

kulge- – halad

kulu- (elfogy, elkopik, eltelik) – hullik (?)

kummardama (meghajol) – homorú (?)

kuule- – hall (?)

kütke (szarvasmarha béklyója) – köt

lee- (lesz, valószínűleg lesz) – lesz

leia- – lel

loe- (olvas, számol) – olvas (?)

löö- (üt, lő) – lő

lükka- – lök

minema – menni

mõista- (ért, felfog) – mutat (?)

mõse- (nyelvjárási) – mos

näge- (lát) – néz

neela- – nyel

nooli- – nyal

nügi- (lassan mozdítva tol) – nyű (ige) (?)

ol- (a létige töve) – vol- (a „van” tőváltozata)

on – van (létige)

pakata- – fakad (?)

pelga- – fél (ige)

pooma (felakaszt) – fog (ige)

põle- (nyelvjárási: pala-) (ég; ige) – fagy (ige)

poe-, puge- (belopózik) – bújik

punu- – fon

puserda- – facsar

puuri- – fúr

rakenda- (alkalmaz; finnül épít) – rak

rebi- (tép, szakít) – reped

sora- – csorog (?)

söö- – ëszik

sula- – olvad

suru- (nyom, szorít) – szúr

sünni- – ellik (?)

tapa- (öl) – tapod (?)

tardu- (megmerevedik, -alvad, elzsibbad) – tart (?)

tee- – tesz

tera (él, penge), teras (acél) – tőr

tõi- (hoz) – tojik

tule- (jön) – talál (?)

tunne-, tund-, tun- (érez, tud, ismer) – tud

tungi- (behatol, benyomul) – dug (?)

uju- – úszik

valgu- (ömlik, omlik) – válik (?)

vanu- (összegubancolódik, összenyomódik) –ványol (?)

vea-, veda- (vezet, húz, szállít) – vezet

vesta- (farag, vés, elmond elbeszél) – vés

vii- – visz

Egyéb szavak (11 + 12)

ala – al-, alsó

aru (ész, megértés) – ár, áru

arv (szám) – ár, áru

esi – elő-

hubane – sovány

hüvä, hea (jó) – ig(en) (?)

kebja (fürge, könnyű) – kevés (?)

kere (törzs, test) – körül

kisa (kiáltás, zaj) – küzd (?)

kisa (horog csúcsának az oldala) – kísál (nyelvjárási: felbosszant, veszekedik) (?)

koll (manó) – hagy(máz) (?)

-kond (gyűjtőnévképző) – had

kupp (daganat, dudor, göb) – hupolyag (hólyag, kelés) (?)

muru- (murumüts = sávozott sapka) –mar (ige) (?)

nimi – név

orb (birtokos eset: orvu) – árva

osa (rész) – oszlik (?)

puna (pír) – fan

sepp (kovács) – szép (ügyes) (?)

sõida- (utazik) – zaj (?)

täis (teli, tele, teljes, egész) – tele (?)

tüma (lágy, ingoványos, szurok) – enyv (?)

uus – új

Mesterségesen összeállított mondatok, lehet bővíteni!

Mu minia, mine koju! – Mu miniȧ, minë koju! – Mënyem, mënj haza!

Mu naise käes on kala. – Mu nȧjszë keësz on kȧlȧ. – A nőm (= feleségem) kezében hal van.

Neljas muna on pesas. – Neljȧsz munȧ on pëszȧsz. – A negyedik tojás (mony) a fészekben van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

.

Felhasznált, illetve javasolt irodalom

Arumäe, Heino: Észtország és Magyarország kapcsolatainak megteremtése az 1920-as évek elején. Folia Estonica II. Válogatta és szerkesztette Bereczki Gáborné Mai Kiisk. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Savariae [= Szombathely]. 71–76. o. A Horthy-levélrészlet forrása

A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Továbbá: Szómutató a fenti műhöz. Összeállította: A. Jászó Anna. Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981. Közös eredetű szavainkhoz

Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998

Bereczki Gábor: A török nyelvek hatása a magyarra. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 185., Helsinki, 1983. 59–72. o. Illetve: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 8. Válogatta Rédei Károly. ELTE Finnugor Tanszék, 1998. 207–216. o.

Bereczki Gábor: Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2000

Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV. évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o.

Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986 (8., változatlan utánnyomás: 2005). A toldalékokhoz és egyéb sajátságokhoz

Csúcs László: Könyvsarok. Az Uraali keelte sõnastik ismertetése és Mutatvány az uráli nyelvekből. Finnugor Világ, XVIII. évfolyam, 4. szám (2013. december). 36–37. o. és 43–45. o. Közös eredetű szavainkhoz

Csúcs László: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám (2013. szeptember). 14–24. o. A toldalékokhoz és egyéb sajátságokhoz

Eesti etümoloogiasõnaraamat [ETY]. Keresőrendszer a világhálón: http://www.eki.ee/dict/ety/ A következő mű alapján: Metsmägi, Iris – Sedrik, Meelis – Soosaar, Sven-Erik: Eesti etümoloogia-sõnaraamat, Eesti Keele Sihtasutus, Tallinn, 2012. Közös eredetű szavaink ellenőrzéséhez

Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magda és Makkay János. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá: Ekkehard barát: Erős kezű Valter története. Fordította Makkay János és Tulok Magdolna. L’Harmattan Kiadó, 2010 Továbbá: Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magdolna és Makkay János. Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 80, 2012

Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek. 2000. Etruszk nyelvű vers a 44. oldalon

Klima László: A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. Hungarologische Beiträge-1. Jyväskylä, 1993. A  73–84. o. A világhálón:

http://finnugor.elte.hu/index.php?q=szokeszletAz uráli, finnugor eredetű szavak számszerűsítéséhez

Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. A világhálón:

http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118

Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető Könyvkiadó, 1977. A sumer nyelvről: 31–58. o.

Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. Rövid összegzés: 120–125. o.

Raun, Alo: Eesti keele etümoloogiline teatmik. Maarjamaa. Rooma – Toronto, 1982. A szófejtéshez

Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Tartu Riiklik Ülikool, 1982. A toldalékokhoz

Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–138. Illetve ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o. A toldalékokhoz

Till, Walter C.: Koptische Dialektgrammatik. Verlag C. H. Beck, München, 1961. Egyiptomi nyelv

Hozzászólás ehhez a cikkhez: A magyar–észt nyelvrokonságról. Vázlat

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)