Észt nyelv. A magyar–észt nyelvrokonságról. Vázlat

Összeállította: Mészáros András. Bárczi Füzetëk XIX., Bicske–Budapest, 2016. 19–24. oldal. ISSN 1785-9476 ISBN 978-963-87361-9-2

.

A NYELVROKONSÁGRÓL SZÓLÓ RÉSZ 2018-BAN MEGJELENT BŐVÍTETT KIADÁSBAN:

Magyar–észt nyelvrokonság. Bővített kiadás _______________________ Eesti–ungari keelesugulus. Täiendatud väljaanne

.

Észtország és az észt nép több figyelmet és megbecsülést érdemel. 2014 őszén derült égből villámcsapás: eléggé hirtelenül bezárták a tallinni magyar követséget. Pedig a tehetséges észt nép mindig rokonszenvvel viseltetett irántunk. Mindenesetre mi nehezebb s könnyebb időkben egyaránt ápoljuk a jó kapcsolatokat, hiszen nyelvrokonaink az észtek!

Már 1582–86-ban Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem személyében közös uralkodónk volt. Aztán a XVIII. századtól kül- és belföldi tudósok folyamatosan kutatták a finnugor nyelvrokonságot. Bercsényi Nagy László 1802-ben észt-magyar tárgyú elbeszélést írt. Reguly Antal 1840-ben ment az észtekhez, kiválóan megtanulta a nyelvet. 1869-ben az első észt dalosünnepen Hunfalvy Pál járt vendégségben. Észtország a XX. század elején már a függetlenségéért dolgozott.

A nagy háború után a Magyar Királyság a nyugati hatalmakat megelőzve de facto és de jure elismerte a független Észt Köztársaságot. Részlet vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak Konstantin Päts államelnök- miniszterelnökhöz intézett válaszleveléből (1921. május 28.):

„…szívből köszönöm Excellenciádnak a nekem és a magyar népnek szóló jókívánságait, biztosíthatom Excellenciádat, hogy én magam teljes szívemből boldogságot és felvirágzást kívánok a rokon észt népnek, és Önre, igazi jó és kedves barátom, Isten szent és hathatós oltalmát kérem.

Excellenciád igaz barátja Horthy”

1918-tól az észt függetlenség kikiáltása, a szabadságharc, a tartui béke, az önállóság következett (22 év), majd háború és szovjet elnyomás (51 év). 25 esztendeje, 1991. augusztus 20-án Észtország helyreállította függetlenségét.

Sorban: Nemzeti zászlónk, az észt nemzeti zászló, a finnugor zászló, az Árpád-ház zászlaja (Szent István király pénzén, a Lancea Regis nevű ezüst dénárján már szerepel) és a Bárczi Alapítvány jelképe:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

.

Bevezetés

Milyen az észt nyelv? Füleljünk csak bele a rádió vagy tévé adásába: Távolról hallva mintha magyarul beszélnének. Közelebbről kellemesen hangzós, változatosan hullámzó, tagolt az észt beszéd. 100 magánhangzójára 117 mássalhangzó jut (finn: 96, olasz: 108, magyar és francia: 141, orosz: 150, német: 177). A beszéd finom árnyalatait persze tanulnia kell az érdeklődőnek: az õ hang szokatlan a kezdőknek. Az I., II. és III. hosszúságra meg a változatos névszóragozásra oda kell figyelni. Az észt nyelv a társadalmi élet és az oktatás minden területén teljes jogú.

.

Szembeállítás helyett összeegyeztetés

Senkinek az érzékenységét, jogos büszkeségét (vagy egyéni hitét?) nem akarom megsérteni.

A magyar nyelv rokonságát az újkori nyelvtudomány kutatta ki a XVIII. századtól, egyre bővülő ismereti-bizonyító anyaggal. Remélem, elfogadhatjuk, hogy ilyen fontos ügyben egyéni vonzalom vagy rövid távú pártérdek nem dönthet, mert a nyelvrokonság tudományos kérdés.

Mi az igaz, mi a hamis? A tudományos állásponttal szemben éles bírálatokat fogalmaznak meg a különféle kutatók, különösképpen a műkedvelők. Burjánzanak az elméletek. Vegyünk két példát: az etruszk és az egyiptomi nyelvet (nem azonos az arabbal). Az etruszk nyelv „indoeurópai jellegű, hajlító nyelv” – Fehér Bence szíves szóbeli közlése szerint. A kiváló tudós, latintanár, költő-író-műfordító maga is írt etruszk nyelvű (!) verset. Az egyiptomi nyelvet is tanulmányozhatjuk valamennyire, ha megismerkedünk a görög betűs kopt ábécével: nyugodtan vegyük kézbe a kiváló kopt nyelvtanokat! Tehát a közember számára elérhetetlenebb írásrendszerű nyelvekről, szövegekről könnyedén kimondatik: ősmagyar.

A tudományban mindig akadnak fehér foltok. A finnugor-uráli nyelvtudomány és az őstörténetírás szintén fejlődik, képviselőik között viták zajlanak, új feltevések kerülnek elő.

A nyelvrokonság nem azonos a vérségi (genetikai) rokonsággal. A svéd nyelv is nyelvrokona az olasznak, a német távolabbi nyelvrokona a cigány nyelv. Kis létszámú nép képes növekedni s megerősödni. „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel)

A művelődési kapcsolatok, hatások minden nép életében szerteágazóak. Lehetnek állandó, de gyorsabban változó elemek. Léteznek ősi elemei a magyar népzenének, néprajzi műveltségünknek, de ezek kiegészülnek, módosulhatnak is. Már elég jól el tudjuk különíteni, melyik művelődési elemünk honnan ered: belső keletkezésű vagy máshonnan való. Természetesen mindezek már sajátosan magyar kincsek.

Nemzeti történelmünk ó- és újabb törökségi szálai (avar, onogur, kazár, türk, besenyő, kun) erős nyomot hagytak műveltségünk szőttesében. Ezt nem szabad tagadnunk: komolyan veendő az Attila-hagyomány avar szála (Ekkehard), a rovásírás eredete (blak-bulak), Anonymus és Kézai munkássága, az avar koriak továbbélése, a szláv orrhangú mássalhangzók átvételének időrendje, Árpád honfoglalóinak északi útvonala, gyors haladása, létszámuk – ahogy Makkay János áttekinti a többi között Indul a magyar Attila földjére (2009) című kötetében.

Ne szégyenkezzünk történelmi teljesítményünk miatt. Nem vagyunk kicsik, hanem nagyok, s dolgozzunk tovább a jövőért. Tessenek befáradni a könyvtárba, illetve föllépni a világhálóra!

.

A magyar–észt nyelvrokonság: szabályos változások, toldalékok, szókincs

Az észt és magyar a finnugor fa két szélső ágának tekinthető. Egymás nyelvét nem értjük, mégis sok a közös vonásunk. Lássuk a legfontosabbakat:

– A nyelvek hangállománya közötti kapcsolat. Az észtben is megvolt valamikor a magánhangzó-harmónia, a hangrendi illeszkedés, mára azonban a toldalékok egyalakúak lettek.

– Nagyon fontos jelzések a szabályos hangmegfelelések és hangváltozások: p–f, k-h stb.

– A szerkezeti egyezések, hasonlóságok. Az észt is toldalékoló nyelv (agglutinatio), bár érdekes módon a finnel összevetve egyre inkább hajlító nyelvvé alakul át (flectio).

– Az észt szóképzés igen gazdag.

– Az ige- és főnév-toldalékolás közös eredetű toldalékai kiemelkedően bizonyító erejűek.

– A hangsúly a szó első szótagára esik, s mellékhangsúly a 3. szótagra (az idegen szavak hosszú magánhangzóit kivéve). (Bár ez egy-egy nyelv életében módosulhat.)

– A meglehetősen szabad szórend.

– Egyik fő bizonyíték a mintegy 200 közös eredetű szó – köztük elemi és gyakori szavak.

.

Közös eredetű toldalékok

.

Igék

Igei módjelek

Közös, hogy a kijelentő módnak sem az észtben, sem a magyarban nincsen jele.

Feltételes mód. A magyar –na/ne/ná/né jel az észtben is megvolt valamikor; a finnben mint a lehetőségi mód jele szerepel.

Igeragozás

A jelen idő ragjai azonos eredetűek 1. és 2. személyben: teszem – teen, teszünk – teeme

teszed – teed, tesztek – teete

Érdekes, rejtett jelzés, hogy az adunk – anname(k), teszünk – teeme(k) igealakok végén régen ugyanaz a –k szerepelt a többes szám jeleként. A magyarban ez a rag eredetileg -muk/mük volt.

Múlt idő jele (a magyarban: elbeszélő múlt, az észtben: egyszerű múlt)

A magyar –á, –é időjel (régen: –ei) és az észt –i időjel a régi –j múltidőjelből ered.

Elbeszélő múlt (magyar) – Egyszerű múlt (észt) (Itt egyébként az igei személyragok is ősiek.)

nézém – nägin, nézéd – nägid, nézé –nägi nézénk – nägime, nézétëk – nägite, nézék – nägid

Igenevek

A magyar határozói igenév és az észt folyamatos melléknévi igenév azonos eredetű:

élve, élvén – elav (= élő)

Befejezett melléknévi igenév: volt – olnud Az észt -n közös a -ni főnéviigenév-képző -n-jével.

.

Névszók

Névszóképzők Lássunk néhányat!

-d: harmad – kolmand-, negyed – neljand–

-k: maradék, játék; söök (= étel, evés), tulek (= jövetel), lugemik (= olvasókönyv)

–kond – had; gyűjtőnév, példák: maakond – megye, naiskond – női csapat, perekond – család

-m képző: álom – unelm

Névszójelek

Többesjel

Az -i többesjel valamikor -j volt. Az észtben a birtokos esetben (genitivus), részelő esetben (partitivus) és több névszóesetnél találkozunk a közös eredetű, a magyar -i birtoktöbbesítő jelnek megfelő -i-vel:

fészek – pesa; fészkeim; fészkekben – pesis (vagy: pesades)

A melléknév fokozása

Közös eredetű a magyar -bb középfokjel és az észt -m középfokjel: uuem – újabb.

Névszóragok

Alanyesetben (nominativus) nincsen külön végződése sem a magyar, sem az észt főnévnek.

Az ősi –na/-ne a magyarban -n/on/-ën/ön helyhatározórag (superessivus) és -an/en módhatározórag (modalis-essivus), míg az észtben -na állapothatározó (essivus). Példák: vőn, házon, kézën, övön és väina – vőként, kojana – házként, käena – kézként, vööna – övként.

A -ban/ben ragunk (régen: –belën) közös eredetű az észt -s raggal, mindkettő helyhatározórag (inessivus). Az észt -s a régi -sna toldalékból fejlődött ki. Példa: kézben – käes.

A magyar -tól/től helyhatározórag (ablativus) a tő szavunkból alakult ki: tő – tüvi.

Közös eredetű -nál/-nél helyhatározóragunk (adessivus) az észt -l helyhatározóraggal (adessivus), az -lna régi finnségi toldalékból való: övön – vööl, halon – kalal, nőnél – naisel.

A -t tárgyrag az ősi -t helyhatározóragból alakulhatott ki vagy a mutatónévmásból: az – too, mely kapcsolatos túl, tova határozószavainkkal.

Az említett -t rag (locativus) van meg a Vácott, Pécsëtt, Győrött, Kolozsvárt alakokban, az észtben az -lt helyhatározóragban (ablativus): nőről – naise pealt; lehallgatás – pealtkuulamine.

Birtokos személyragok

Eredetileg az észtben is megvoltak az ősi, közös eredetű birtokos személyragok (ahogy a finnségi nyelvek többségében). Jelenleg birtokos névmásokat használnak, melyek szintén közös eredetűek a magyar személyes névmásokkal és az igei, valamint birtokos személyragokkal is:

kezem – mu käsi, kezed – su käsi kezünk – meie käsi, kezetek – teie käsi

.

Egyéb nyelvtani sajátosságok

– A főnévnek nincsen neme a magyarban, s az észtben sincs.

– Az észtben nincsen birtoklást kifejező ige. A magyarhoz hasonlóan fejezik ki: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik van – mul, sul, temal, meil, teil, nendel on.

– A jelzők előzik a jelzett szót: hubane väi – sovány vő; naise käsi – a nő keze.

– A számnévi jelző után egyes szám áll: három fiú – kolm poega.

– Érdekes és ősiségről árulkodik a páros testrészek finnugor jellegű megnevezése egyes számmal: jalgsi (lábon) – gyalog; pooljalg (mosdókagyló tartórésze) – félláb; poolkäsitsi – félkézzel; poolsilm (csónak tattükörnyílása) – félszem. Ugyanígy ősrégi a kala püüdma – halászik; pohlale minema – áfonyázni megy (áfonyára) kifejezések egyes száma.

– Az alany és állítmány egyeztetése számban és személyben (kivétel: on – van, vannak).

.

Észt–magyar közös eredetű szavaink

A szófejtés tudománya szerint a mintegy 660 finnugor eredetű szavunkból körülbelül 200 található meg az észt nyelvben is. 150 egészen biztos szófejtést és 54 nem egészen biztos vagy kétes szófejtést állítottam csoportokba. Nem kevés ez a mennyiség, hisz minden szó mögött további képzett vagy összetett szavak állnak. Érdekes, hogy magyar–finn szóegyezésből 263-at, magyar–manysiból 379-et, magyar–hantiból 348-at tart számon a finnugor nyelvtudomány.

A magyar ábécé sorrendjében szerepelnek az észt szavak magyar megfelelőikkel. Egy szótő egyszer szerepel, nagyon kevés kivétellel.

Az észt igéknek a töve szerepel, ezt ragozhatjuk. Például: ela- – él-; elan – élek.

Mesterségesen összeállított mondatok, lehet bővíteni!

Mu minia, mine koju! – Mu miniȧ, minë koju! – Mënyem, mënj haza!

Mu naise käes on kala. – Mu nȧjszë keësz on kȧlȧ. – A nőm (= feleségem) kezében hal van.

Neljas muna on pesas. – Neljȧsz munȧ on pëszȧsz. – A negyedik tojás (mony) a fészekben van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

.

Felhasznált, illetve javasolt irodalom

Arumäe, Heino: Észtország és Magyarország kapcsolatainak megteremtése az 1920-as évek elején. Folia Estonica II. Válogatta és szerkesztette Bereczki Gáborné Mai Kiisk. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Savariae [= Szombathely]. 71–76. o. A Horthy-levélrészlet forrása

A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Továbbá: Szómutató a fenti műhöz. Összeállította: A. Jászó Anna. Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981. Közös eredetű szavainkhoz

Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998

Bereczki Gábor: A török nyelvek hatása a magyarra. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 185., Helsinki, 1983. 59–72. o. Illetve: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 8. Válogatta Rédei Károly. ELTE Finnugor Tanszék, 1998. 207–216. o.

Bereczki Gábor: Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2000

Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV. évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o.

Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986 (8., változatlan utánnyomás: 2005). A toldalékokhoz és egyéb sajátságokhoz

Csúcs Sándor: Könyvsarok. Az Uraali keelte sõnastik ismertetése és Mutatvány az uráli nyelvekből. Finnugor Világ, XVIII. évfolyam, 4. szám (2013. december). 36–37. o. és 43–45. o. Közös eredetű szavainkhoz

Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám (2013. szeptember). 14–24. o. A toldalékokhoz és egyéb sajátságokhoz

Eesti etümoloogiasõnaraamat [ETY]. Keresőrendszer a világhálón: http://www.eki.ee/dict/ety/ A következő mű alapján: Metsmägi, Iris – Sedrik, Meelis – Soosaar, Sven-Erik: Eesti etümoloogia-sõnaraamat, Eesti Keele Sihtasutus, Tallinn, 2012. Közös eredetű szavaink ellenőrzéséhez

Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magda és Makkay János. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá: Ekkehard barát: Erős kezű Valter története. Fordította Makkay János és Tulok Magdolna. L’Harmattan Kiadó, 2010 Továbbá: Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magdolna és Makkay János. Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 80, 2012

Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek. 2000. Etruszk nyelvű vers a 44. oldalon

Klima László: A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. Hungarologische Beiträge-1. Jyväskylä, 1993. A  73–84. o. A világhálón:

http://finnugor.elte.hu/index.php?q=szokeszletAz uráli, finnugor eredetű szavak számszerűsítéséhez

Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. A világhálón:

http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118

Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető Könyvkiadó, 1977. A sumer nyelvről: 31–58. o.

Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. Rövid összegzés: 120–125. o.

Raun, Alo: Eesti keele etümoloogiline teatmik. Maarjamaa. Rooma – Toronto, 1982. A szófejtéshez

Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Tartu Riiklik Ülikool, 1982. A toldalékokhoz

Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–138. Illetve ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o. A toldalékokhoz

Till, Walter C.: Koptische Dialektgrammatik. Verlag C. H. Beck, München, 1961. Egyiptomi nyelv

© 2015-2024 – vala.hu - A honlapot készítette: Pixelhuszár